• Az ellenzéki pártok üzenetei közül az övék az egyetlen, amire a Fidesz is reagál.
• Bíznak benne, hogy egy teljesen új temperamentummal sikerül felzárkóztatni Magyarországot.
• Jobb eredményt szeretnének elérni, mint öt évvel ezelőtt.
• Rónai Sándorral, a Demokratikus Koalíció szóvivőjével és EP-képviselőjelöltjével beszélgettünk.

A Demokratikus Koalíció az Európai Egyesült Államokkal kampányol az európai parlamenti választásokon. Miért?

Az ellenzéki pártok programja sok mindenben hasonlít, bár vannak persze hangsúlyeltolódások. De a legmarkánsabb különbség, hogy mi egyedül képviseljük az Európai Egyesült Államok eszményét. Erre halad Európa, előbb-utóbb Európai Egyesült Államokká kell alakulnia. Ráadásul az ellenzéki pártok üzenetei közül ez az egyetlen, amire a Fidesz is reagál. Orbán Viktor azt mondja, hogy mi egy birodalmat szeretnénk építeni – mi pedig azt mondjuk, hogy Orbán Viktor nem egy birodalomtól fél, hanem félti a saját birodalmát.

De átment a mögötte lévő üzenet is?

Úgy gondolom, hogy átment, én egyre több helyről hallom ezt. Hadd tegyem hozzá, hogy mi nem csak azt mondjuk, hogy Európai Egyesült Államokat szeretnénk, hanem azt is megfogalmaztuk, hogy miként szeretnénk elérni ezt.

És hogyan?

A mostaninál erősebb, egységesebb Európát képzelünk el. És nem csak mi: olyan erős politikusok, mint Macron, vagy a német SPD vezető politikusai is arról beszélnek, hogy szeretnének erősebb integrációt, és olyan szociális Európát, amiben már olyan szociális elemek is megjelennek mint az európai minimálbér, minimálnyugdíj vagy az európai családi pótlék. Úgy gondoljuk, hogy mindez csak akkor lehetséges, ha erősebb jogosítványokat adunk az Európai Parlamentnek, és a tagországok együttműködve, 500 milliós erős közösségként lépnek fel. Szerintem ez átmegy a választóknak, hiszen 15 évvel ezelőtt azért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy felzárkózzunk Nyugat-Európához, nem csupán politikai, hanem gazdasági értelemben is.

Van ennek realitása belátható időn belül? Az Európai Unió a Brexit miatt épp egyfajta krízisen megy át, eközben pedig egyre többet hallunk a kétsebességes Európáról is, ami Magyarország számára okozhat még nehézségeket felzárkózás szempontjából.

Furán hangzik talán elsőre, de pont amiatt lehet ez egy jó lehetőség, mert az Európai Unió láthatóan válaszút előtt áll. Vagy egy erősebb, integratívabb közösség lesz, vagy hagyja magát szétzilálni az olyan felelőtlen politikusoknak, akiknek például a Brexitet „köszönhetjük”, illetve az Orbán-féléknek, Salvininek és a többieknek. Nagyjából ez a két lehetséges változat van.

Az európai mainstream politikusok és politikai pártok inkább az  előbbit választják, egységesebb, erősebb Európa felé törekednek, és tudják azt, hogy ezt csak akkor lehet elérni, ha a később csatlakozottakat is megilletik azok a jogok, amik az alapító, nyugat-európai országokban már megvannak.

Hiszen akkor számíthatnak a közösség többi tagjára, ha azoknak nem csupán a jogaik és kötelezettségeik ugyanolyanok, hanem az anyagi lehetőségeik is azonossá válnak, vagy mondjuk az egészségügyi ellátásukban is hasonló kondíciókra számíthatnak. Be kell látni azt, hogy erre szükség van, mert csak akkor lehet valóban egységes közösségről beszélni, hogyha minden lehetőségünk közel azonos.

Ha már itt tartunk: mennyire tudta kihasználni Magyarország az elmúlt 15 évben azokat a lehetőségeket, amiket az uniós csatlakozás kínált?

A 2004-es csatlakozás után nagyon jó irányba indult el Magyarország, és az egész közép-keleti régió. Ezt azonban néhány évvel később beárnyékolta valamelyest a világgazdasági válság, nemcsak itthon, hanem Európa más országaiban is. Amikor igazán szükség lett volna arra, hogy hatékonyan használjuk ki az uniós forrásokat, akkor pedig jött az Orbán-kormány, amely végtelenül rosszul, kizárólag a saját gazdagodása céljából használta ezeket. Bízom abban, hogy egy kormányváltással, és a mostani az európai parlamenti választások után új szabályokkal, és új felfogással sikerül mégiscsak felzárkóztatni Magyarországot és az egész régiót.

Mit tett ehhez hozzá a DK az előző 5 éves ciklusban?

Két képviselőnk volt kint az előző ciklusban. Molnár Csaba kifejezetten a megújuló energia mellett kampányolt itthon és Európában is, illetve az ő kezdeményezésére indult el az OLAF nyomozása az ELIOS-ügyben. Niedermüller Péter kiemelkedő munkát végzett, például az európai közös határvédelem tekintetében. Azt gondolom, hogy az elmúlt öt évben ez az egyik legfontosabb megoldása, problémakezelése volt az Uniónak. Ez már egyébként egy olyan kezdeményezés, ami egy erősebb, egységesebb Európa felé vezet, kifejezetten olyan program, ami az Európai Egyesült Államok alapjait jelentheti.

Amennyiben?

Gazdasági értelemben az Európai Unió az egyik leggazdagabb, ha nem a leggazdagabb közösség a világon, abban azonban egészen biztosan egyelőre hátrányban vagyunk, hogy korábban nem volt közös határvédelem, nem volt közös hadügy, nem volt közös a biztonságpolitikánk, nem volt közös titkosszolgálatunk. Ez mind-mind a jövő zenéje, de a Frontex ezeknek az előszobája, és ebből Niedermüller Péter oroszlánrészt vállalt.

A következő ciklusban is ezen az úton akarnak járni? Mennyiben különbözik a DK mostani programja az előzőtől?

Már 2014-ben is arról beszéltünk a kampányban, hogy a nyugat-európai országoknak be kell látniuk: lehetőségeinket és szociális helyzetünket tekintve fel kell zárkóztatni Magyarországot és a később csatlakozott kelet-európai országokat. 2019-től, illetve 2020-tól, amikor az új költségvetést tervezi az Európai Unió, nagyon fontos lesz, hogy a fókuszban szerepeljenek azok a programpontok, amikről beszélünk a kampányban, ilyen például az európai minimálnyugdíj, a családi pótlék, vagy az európai minimálbér. Ezek azok, amik a hétköznapi emberekben valóban azt az érzést keltik, hogy most már egyenrangú európai polgárok, és nem egy leszakadt régió állampolgárai. És bár a szociális Európa gondolatát idehaza is egyre többen képviselik, mi hozzátesszük ehhez az európai egészségügyi minimumot is, ami arról szól, hogy bizonyos egészségügyi garanciákat vállalnia kell az Európai Uniónak és az összes tagállamnak. És nem csupán vállalni kell ezeket, de ezt folyamatosan ellenőrizni is kell!

Ez mit jelent pontosan?

Nagyon leegyszerűsítve: ha lehet azt nagyon szigorúan ellenőrizni, hogy hogyan tárolják és kezelik a diszkontáruházakban a párizsit, akkor miért ne lehetne ugyanolyan szigorúan ellenőrizni, hogy hányszor mosnak fel fertőtlenítővel egy nap egy kórházban, hány ápoló kell egy osztályra, és a többi? Tehát mi azt mondjuk, hogy az anyagi és szociális javak mellett az egészségügynek is egységes európai színvonalon kell működnie minden tagállamban.

Sokszor találkozunk azzal, hogy az EU és az egyes tagállamok érdekellentétei konkrét folyamatokat tudnak megakasztani. Ezeknek fényében mennyire látja esélyét annak, hogy a tagállamok működésébe ilyen szinten bele lehessen szólni? Elég csak az egészségügyet venni, ahol őrületes pénzeket emésztene fel egy ilyen program.

Biztosan vannak anyagi ellenérdekeltségek mondjuk a német és a magyar tagállam között, de egyre több francia, német, osztrák politikus is úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy Európa együtt tudjon maradni, és tovább tudjon fejlődni, a lehetőségeket közelebb kell vinni egymáshoz, és segíteni kell az anyagi értelemben vett felzárkóztatását ezeknek a tagállamoknak. Léteznek ezek az ellenérdekeltségek, ugyanakkor vannak annyira belátóak Európa vezető politikusai, hogy ezt nemcsak észrevették, de tettek már lépéseket is ellene. Valóban arra kell koncentrálni, hogy ne csak tagállami szinten gondolkozzunk ezeken a problémákon, hanem kezdjünk el végre európai polgárként gondolkodni, és akkor nem a 10 milliós Magyarország, hanem az 500 milliós európai közösség érdekeit felismerve tudunk tovább dolgozni ezeken az ügyeken.

Elméletben jól hangzik. De megvalósítható-e a gyakorlatban?

A programunkban az ígéretek mellé azt is elmondjuk, hogy szerintünk mindez miből finanszírozható.

Például európai nagyvállalati multiadót kell bevezetni, mert még a legoptimistább becslések szerint is – ami a legkevesebbet jelenti ebben az esetben -,  minimum 150-200 milliárd euró az, amit az adómegkerülés miatt nem fizetnek be a multinacionális nagyvállalatok.

És hiába kezd el Magyarország, Ausztria vagy bárki tárgyalni ezekkel a vállalatokkal, hogy „ugyan már, fizesd be”, ezek akkora vállalatok, hogy tagállamonként nem lehet őket erre rákényszeríteni. Viszont ha Európaként, 500 millió emberrel a hátunk mögött kényszerítjük őket erre, akkor már nem tudnak majd nemet mondani. És az sem igaz, hogy akkor összecsomagolnak és elviszik a piacot máshová, hiszen Európa maga akkora piac számukra, amit nem tudnak nélkülözni, ám az adót, amit be kellene fizetniük, azt bőven ki tudják gazdálkodni. Ez a multiadó egyébként az EU költségvetését gyakorlatilag majdnem hogy megduplázná, ebből a pénzből pedig már bőven finanszírozhatóak lennének azok az intézkedések, amiket mi szorgalmazunk.

Ön is utalt már rá, hogy az EP-választáson most induló ellenzéki pártok programja a hangsúlyeltolódások ellenére is sokban hasonlít egymásra. Mi ennek az oka?

A kampány elején azt gondoltam, hogy még ennél is hasonlóbbak lesznek ezek a programok. Most, jó néhány vitával a hátunk mögött mégis azt gondolom, hogy vannak fontos különbségek. Sokan erősebb Európáról beszélnek, de félnek az Európai Egyesült Államok gondolatától. Ezt egyedül a DK képviseli. Szerintünk nem lehet kicsit szeretni az erős Európa gondolatát. Európa erősebb és egységesebb lesz, nekünk pedig arra kell figyelni, hogy mi nehogy kimaradjunk belőle. Kérdem én, hogyan lehet ez az 500 millió ember egy közösség, ha nem föderális a viszonyuk? Hogyan tudjuk ezeket a minimális szociális követelményeket elérni, ha nem föderális Európa, nem Európai Egyesült Államokként tesszük ezt? Hogyan fogjuk fenntartani a közös határvédelmet, hogyan szervezzük meg a közös titkosszolgálatot, hogyan lesz közös biztonságpolitikánk vagy közös külpolitikánk?

Ez csak úgy lehetséges, ha egységes európai közösségként működünk tovább.

Ilyenkor persze egyből bejön a szuverenitás és a szubszidiaritás kérdése, legalábbis ezekkel szoktak revolverezni minket. De szerintem az, hogy bizonyos szakpolitikákat, politikai kérdéseket mi egy közösségként vitatunk meg, semmiben sem gátolja meg azt, hogy az uniós támogatásokat, azokat a hatékony megoldásokat, amiket mi közösen kitalálunk, a legalacsonyabb szintre, a legapróbb falvakba is el tudjuk juttatni, és rájuk ruházzuk a végrehajtást, és őket is bevonjuk a döntésekbe.

Lehet, de a közös európai döntéshozatal és a végrehajtás között még ott van azért esetünkben a magyar kormány is…

Erre mondjuk mi azt, hogy az Európai Unió jelenleg még nincs kész, bár egy kiváló közösség, és közel hetven évvel ezelőtt azért jött létre, hogy békét teremtsen és fejlessze ezeket az országokat. Csak hát nem számított olyan kihívásokra, mint amit például Orbán Viktor, vagy a hozzá hasonló politikusok jelentenek, hiszen senki sem gondolta volna, hogy valaki a saját érdekeivel, a saját nemzetének érdekeivel szembeszegül majd kormányfőként. Most ezt látjuk, és erre mondjuk mi azt, hogy

egy erősebb jogosítványokkal rendelkező, egységesebb, erősebb Európa képes lehet megvédeni a tagállamait adott esetben akár a saját kormányával szemben is.

Ez nem azt jelenti, hogy mi itthon ne akarnánk megvívni a saját harcunkat Orbánnal szemben. Egész egyszerűen arról van szó, hogy már nem csak azt látjuk, hogy német, osztrák, finn politikusok háborognak Orbán ellen, hanem a szövetséges államok választópolgárai is, mert haragszanak amiatt, hogy az ő adóikból a magyar miniszterelnök veje gazdagodik. Ők nem erre fizetik be az adót, ők a magyar emberekbe fektetnek be, önkormányzatokat, vállalatokat támogatnának, és nem az Orbán-családot és annak baráti körét akarják támogatni.

Egy erősebb és egységesebb Európa egyben gazdagabb Magyarországot is jelent, amely képes megvédeni a polgárait akár a saját kormányukkal szemben is.

De hogyan? Orbán Viktor, illetve a magyar kormány eléggé megkerülhetetlennek látszik jelen pillanatban.

A konkrét javaslatunk ebben az esetben az, hogy egy európai testület döntsön a pénzek, a támogatások elosztásáról és közvetlen kiosztásáról. Sajnos, jelenleg azt tapasztaljuk, hogy Európában meg lehet bízni, Orbán kormányában meg nem.

De hogy lehet ezt a megkerülhetetlen Orbán-kormányt egy szétaprózódott, egymással is rivalizáló ellenzékkel legyűrni?

Vagy teljes ellenzéki listára lett volna szükség, vagy a külön indulásra. Előbbire gyakorlatilag decemberben-januárban a Momentum, a Jobbik és az LMP nemet mondott. Innen egyenes út vezetett a külön listákhoz.

Az LMP meg azt mondja, hogy a Momentum és a DK mondta ki először a különindulást.

Már januárban eldöntötték ezt, és elmondták, hogy nem mennek közös listára az ellenzéki pártokkal. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a teljes ellenzéki közös lista nem jöhetett létre. Innentől kezdve pedig az összes kutatás azt mutatta, hogy az önálló listák sokkal több ellenzéki szavazót képesek megmozgatni, így aztán mi is e mellett döntöttünk.

Ha megvalósult volna egy, a Jobbiktól az MSZP-ig tartó közös lista, a DK beszállt volna?

Ennek mi biztosan nem lettünk volna az akadályozói, ha létrejött volna egy teljes ellenzéki összefogás az európai parlamenti választásra, akkor benne lett volna a DK is.

Ilyenkor azért mindig felmerül a kérdés, hogy mi van a Jobbikkal?

Hát igen, nehéz kérdés. A Jobbiknak voltak végtelenül vállalhatatlan dolgai, olyanok, amikkel én magam sosem tudtam volna soha azonosulni. Azonban azzal, hogy a Jobbik elindult a néppártosodás irányába, és különösen a pártszakadás, a Mi Hazánk kiválásával azok az elemek, akik a leginkább vállalhatatlan dolgokat képviselték, távoztak a pártból. Én ezt egy javuló tendenciának tartom. Az utóbbi időben, leginkább a rabszolgatörvény-ellenes tüntetések idején, amikor a teljes ellenzék egy színpadra állt, azért közeledtek az álláspontok egymáshoz. Láthatóan a Jobbik megmaradt része is megtagadja a korábbi, Európa-ellenes múltját, és sokkal inkább Európa-párti hangot üt meg. És bár nagyon sok dologban még mindig nem értünk egyet, azonban az mindenképpen egy pozitív fordulat, hogy a rasszista, idegengyűlölő része a Jobbiknak talán most már távozott a pártból. Ugyanakkor fenntartom, hogy velük csak akkor képzelhető el együttműködés, ha tényleg a magukénak érzik azt a gondolatot, hogy a jövő Magyarországa és a jövő Európája kizárólag az emberi méltóság tiszteletben tartására épülhet.

Meglehetősen váratlan húzás volt, hogy a Demokratikus Koalíció EP-listavezetője Dobrev Klára, a pártelnök felesége lett. Úgy, hogy korábban nem politizált.

Az, hogy Dobrev Klára a DK listavezetője, annak egyetlen nagyon egyszerű oka van: nem emlékszem olyan lakossági fórumra, tévészereplésre, ahol ne kérdezték volna meg tőle, hogy mikor vállal végre politikai szerepet, lesz-e miniszterelnök-jelölt, és így tovább. Mert itt van egy nő, aki végtelenül határozott, beszél négy nyelven, az európai uniós szakértői mivolta pedig nem csak a munkája, hanem a hivatása is. Az elmúlt időszakban gyakorlatilag csak azzal foglalkozott, hogy más országok EU-s integrációját segítette. Tehát az, hogy ő egy európai parlamenti lista élén szerepel ezekkel a képességekkel, szerintem abszolút nem meglepetés. Az, hogy ő Gyurcsány Ferenc felesége is, szerintem nem vonhatja kétségbe a képességeit.

De nem tűnhet úgy, hogy egy nagyon belterjes közeg a DK? Nincsenek mások a DK-ban, akiknek hasonló képességei lennének?

Én nem tudok jelen pillanatban az egész hazai politikai palettán említeni olyat, aki nála felkészültebb lenne EU-s kérdésekben, és ezt teljesen őszintén mondom. Eddig nem vállalt politikai szerepet, de az április 8-ai kudarcot látva viszont úgy döntött, hogy több kell annál, mint amit eddig tett. Nem elég, hogy lakossági fórumokra jár, nem elég, hogy buzdítja a mi politikai közösségünket, az ő képességeit ennél aktívabban kell használni. Egyébként pedig a kutatások is azt bizonyítják, hogy Dobrev Klára a legismertebb és legkedveltebb listavezető ma a magyarországi pártok közül.

Milyen eredménnyel lennének elégedettek május 26-án este?

Két célunk van. Hogy kisebbségbe szorítsa a Fideszt az ellenzék, és hogy ebből a munkából a DK egy nagyon jó aránnyal vegye ki a részét. Szeretnénk, ha jobb eredményt érnénk el, mint öt évvel ezelőtt.