Április 23-án mutatta be a Partizán Rablópártok című tényfeltáró filmjét (itt írtunk róla bővebben), amelyben egy harminc évre visszanyúló bizniszpárt-hálózat működését leplezték le. A filmből kiderült, hogy a hálózat a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választáson is súlyos százmilliókkal károsította meg a magyar államot (és így közvetve a magyar adófizetőket).
Mindez annak „köszönhetően” vált lehetővé, hogy a Fidesz-KDNP kormány ideális körülményeket teremtett a kamupártok burjánzásához: 2012 őszén az ajánlószelvényeket felváltották az ajánlóívek, emellett új kampányfinanszírozási rendszert is kreáltak, mégpedig olyat, amely igen nagylelkű támogatásokat juttat a pártoknak (150-től 600 millió forintig terjedő támogatást kaphattak egyéni jelöltjeik számától függően a pártok). Ezenkívül legálissá vált a többes jelölés intézménye, ami azt jelentette, hogy egy választópolgár minden további nélkül támogathat akárhány pártot támogathat aláírásával, így a csalóknak egyebet sem kell tenniük, mint átmásolni egymás ajánlóíveiről az adatokat és odahamisítani az aláírást. Az egy jelölt indulásához szükséges 750 ajánlószelvény helyett a továbbiakban csak 500 aláírásra volt szükség, ráadásul a listaállítás feltételei – például a területi lista intézményének eltörlésével – is sokkal könnyebbé váltak.
És a kamupártok burjánzottak is, ráadásul jóformán következmények nélkül vághatták zsebre a támogatásokat: ahogy azt mi is megírtuk korábban, a 2018-as országgyűlési választás után tizenhatból mindössze három párt térítette vissza az állami kampánytámogatást, miután nem érte el az egy százalékot.
A tizenhárom adós párt által felhalmozott hiány pedig mintegy 2,15 milliárd forintra rúg.
A Partizán filmjében egyébként megszólalt Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke is, aki elmondta:
a 2022-es országgyűlési választás bonyolítására már biztosan nem vállalkozik, mert „elege volt ezekből a cirkuszokból”.
Nos, mindezek után joggal feltételezhetnénk, hogy a Rablópártok bemutatása után indult legalább valamiféle vizsgálat a kamupárt-biznisz feltárására.
Csakhogy Gulyás Márton a Mércének elmondta: a film megjelenése óta őt és csapatát az ügyben senki sem kereste, hogy az általuk feltárt információknak utánajárjanak. A hatóságok nem indítottak semmilyen vizsgálatot tudomása szerint, ráadásul az ellenzéki pártok sem tűzték zászlajukra a témát – ami már csak azért is különös, mert épp ismét választási időszakban vagyunk, amikor ezerrel folyik a kampányolás.
Nem véletlen, hogy a Partizán végül petíciót indított, melyben követelik,
„hogy az Állami Számvevőszék a jogosítványaival élve, azonnali hatállyal indítson nyomozást ezen pártoknál, és alaposan és megnyugtatóan tárja fel: kik és hogyan részesedhettek az így elkótyavetyélt adóforintokból!”
Emellett pedig ragaszkodnak hozzá, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) azonnali hatállyal tegye közzé mind a 2014-es, mind a 2018-as, számla-szintű elszámolásait a választásokon listát állított és kampánytámogatásban részesített jelölőszervezeteknek. Ez már csak azért is fontos lenne, mert amikor a Transparency International ezzel a kéréssel fordult a MÁK-hoz, az államkincstár közölte, hogy 5,4 millió forintot kérnek a kampányköltések közzétételéért (magyarán azért, hogy nyilvánosságra hozzá, a minimum gyanúsnak nevezhető pártok hogyan herdálták el bármiféle eredmény nélkül a magyar választópolgárok adóforintjait).
A petíciót Gulyás Márton tájékoztatása szerint eddig körülbelül 520 ember írta alá, ezt egyébként ide kattintva lehet megtenni.
Annyit egyébként érdemes megjegyezni – ez is a Partizánból derült ki -, hogy az a Sipos Zoltán, aki a kétezres évek végén még Polgár Tamás „Tomcat” blogger és szélsőjobboldali provokátor állandó társaként robbant be a magyar közéletbe, és aki nem mellesleg rokoni kapcsolatban van olyan személyekkel, akiknek a neve összefüggésbe hozható volt kamupártokkal, a főpolgármesteri székért harcba szálló Puszér Róbert kampányát is segítette. Erről a pozíciójáról azonban a film bemutatása után nem sokkal önként lemondott – állította Zaránd Péter, Puzsér kampányfőnöke. Vagyis azért teljesen nem maradt következmények nélkül a Rablópártok bemutatása.
A filmet itt lehet megnézni:
De – ha már kamupártokról beszélünk – a mostani időszak sem múlt el próbálkozás nélkül: bár végül az NVI végül elmeszelte a Tea Párt Magyarország néven futó formációt, az mindenképp érdekes, hogy a friss „politikai erőnek” megalakulása után három héttel már sikerült az európai parlamenti választás indulójaként 20 ezer támogató aláírást leadnia. Végül a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) mégsem vette őket nyilvántartásba.
A Tea Párt Magyarországról a hvg.hu írt nagyon alapos (és helyenként igen szórakoztató) cikket.
És bár eredetileg a Tea Párthoz hasonlóan leadott 20 ezer aláírást az Egységes Magyar Nemzeti Néppárt is, az NVB végül a listaállításhoz szükséges 20 ezer érvényes ajánlás híján az ő nyilvántartásba vételüket is visszautasította.
