Csaknem 10 éve ilyenkor, Szekszárdon a családommal közösen indultunk a 2009-es európai parlamenti választásokra. Akkoriban ezt hatalmas dolognak éltem meg. Az ötös számú helyi iskolában, egy osztályteremben sok ismeretlen díszbe öltözött felnőtt ült egy asztal mögött, volt pár függönnyel elválasztott szavazófülke, kezemben egy nagy papír, rengeteg akkor még létező vagy épp frissen alakult párt logójával, nekem meg csupán az volt a dolgom, hogy válasszak egyet közülük. Egészen egyszerű, nem?

Nem, nem egészen.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szociológiai értelemben vett, felső-középosztálybeli pozícióm, és korai politikai aktivitásom okán pontosan tudtam, hogy kire és miért szavazok azon a vasárnapi délutánon.

De sajnos ez sokaknak nem adatik meg. A magyar társadalom döntő többsége nem tanulhat heti 20 órában történelmet és fókuszálhat tizenéves korától kénye-kedve szerint magyar és nemzetközi politikára és társadalomtudományokra. Nem is veszi körül olyan társadalmi miliő, ahol alapvető, hogy 3 nyelven olvas naponta több órában politikai témájú híreket, majd azokról órákon át tartó disputákat folytat.

A ’89-es rendszerváltozás utáni, mindenkori kormányok meg tényleg rengeteg mindent elősegítettek az iskolában zajló politikai nevelést illetően,

csak épp azt nem, hogy olyan politikailag tudatos generációk kerüljenek ki 18 évesen a középiskola padsoraiból, akik pontosan tudják, hogy miről döntenek a következő vasárnapi választáson.

Nagy szerencsémre, egy éve pont akkor csöppentem bele a svédországi mindennapokban, amikor már javában készültek a 2018-as őszi országgyűlési önkormányzati- és regionális választásokra a pártok. Ebből azonban én – aki, ha politikáról van szó, állandóan nyitott szemmel járok – ott vajmi keveset érzékeltem. Soha nem láttam nagy, gyűlölködő üzenetekkel tarkított plakátokat az autópályák mentén, munkából hazafelé menet sem próbált meggyőzni 6 különböző párt aktivista csoportja, hogy szavazzak az ő jelöltjükre a választásokkor.

Más úton ugyan, de én is alapvető információhoz juthattam a közelgő választásokról. Történt ugyanis, hogy Boråsban, 10 független politikai nagykövet (valambassadör) és pár önkormányzati dolgozó a választási kampányban végigkopogtatta az összes háztartást és teljeskörű és többnyelvű tájékoztatást tartott a lakosság körében a közelgő választásokról.

Kom till Stadsparken idag och träffa oss på Valkansliet, vi befinner oss på plats till 16:30 för att svara på frågor om valet. https://t.co/sV8T3rHRKq #valstugan #val2018 #klartjagskarösta #boras pic.twitter.com/k0Qi4OOLdW

— Valstugan Borås Stad (@Valstugan) June 6, 2018

Egy alkalommal a munkahelyemen is jártak, ahol egy rövid prezentáció keretében meséltek a svéd politika alapvető felépítéséről, a választási rendszer sajátosságairól, valamint arról, hogy hogyan zajlanak majd a késő nyári, kora őszi választások.

Mondanom sem kell, hogy nekem – aki ekkor csupán 2-3 hónapja éltem az északi országban és csupán annyit tudtam a svédek politikai életéről, amennyit anno az ELTÉ-n hallottam szociálpolitika előadásokon, valamint, amit összeollóztam az újonnan ideérkezőknek szóló 8sidor.se híroldalon – mekkora segítség volt az alapvető eligazodásban. A workshop jó kiindulópont volt, éppen annyira volt figyelemfelkeltő, hogy a későbbiek során picit beleássam magam a helyi politikai életbe.

Svédországban az önkormányzati és nemzetgyűlési választás általában 85% fölötti részvétel mellett zajlik.

A meglehetősen magas szám persze nem a semmiből születik, a háttérben rengeteg független informátor, önkormányzati dolgozó és persze pártaktivista, dolgozik közösen azon, hogy a lehető legszélesebb részvétel mellett folyjanak le a választások.

Mint minden pénteken, így két hete is kaptunk egy értesítőt: a következő hét hétfőjén a szokásos egész napos meetingünk helyett egy „Eu-valet utbildning” (Európai Parlamenti választásokról szóló) képzéssel kezdjük a hetet. Ilyen és ehhez hasonló képzések (pl.: alapvető ismeretek hulladék-szelektálásról, foodsharing, erőszakprevenció) nálunk rendszeresek, és legtöbbször az önkormányzat alkalmazottai tartják őket. Az eheti workshopot két, általam jól ismert- és alaposan felkészült szakember tartotta.

De hogy is zajlik egy ilyen workshop?

Történelmi kitekintéssel kezdünk, egészen visszamegyünk az időben az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalapításig, kevés szó esik az azt követő évtizedekről, majd máris a ’94-es a svéd Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló svéd népszavazáson találjuk magunkat, ahol a svédek 83%-os részvétel mellett eldöntötték, hogy az ország csatlakozik az EU-hoz. Nagy ugrásokkal máris 2018 körül vagyunk, rövid információ az EU egyes intézményeiről és azoknak a működéséről, végül elérünk napjainkig és meglehetősen részletes statisztikákat látunk a 2009-es EP választásokon való helyi részvételről, mely 2 százalékponttal elmarad a svédországi, 51%-os átlagértéktől. A számok után egy friss, „Mindjárt itt az EU választás!” (Snart är det EU-val!) című animációs kampányvideót látunk.

A prezentáció vége felé pedig rajtunk a sor, kezdődik a kvíz, amely az előadásban elhangzott információkra kérdez rá, vagy harmincan nyomkodjuk a telefonunkat, végül nem nyertem meg a 10 kérdést tartalmazó villámkvízt, a középmezőnyben végeztem.

A svédek, ha megtudják, hogy Magyarországról jövök, legtöbbször nagy érdeklődéssel kérdeznek az otthon zajló politikai folyamatokról. Nem történt ez másként most sem, amikor a workshop egyik szünetében alkalmam nyílt pár szót váltani a tavalyi évben publikált Orbanistan című svéd kötetről a 28 éves Jonathan Röhss-sel, aki az egyike annak a három fős csapatnak, akik EP informátorként dolgoznak Borås városában.

Az informátorok megbízatása három hónapra nyúlik, az alapvető feladatuk abban merül ki, hogy a lakosságot a lehető legszéleskörűbben informálják az Európai Parlament működéséről, illetve hogy mobilizálják őket a közelgő választásra.

Erre azért is van szükség, mert ugyan ciklusonként egyre több és több svéd vesz részt az európai parlamenti választásokon, mégis az öt évvel ezelőtti, 51%-os részvételi arány (csak a miheztartás végett: ez a szám Magyarországon 29% volt) 36 százalékponttal elmarad az országgyűlési választásokon megszokott számtól. A program és a kampány célja, hogy ezt a számot feljebb tornásszák a 2019 tavasz végi EP választásokon.

A választáson való részvétel elmaradásának persze millió oka lehet. Elképzelhető, hogy az állampolgár így fejezi az Európai Unióval való szembenállását, az is lehet, hogy nincs számára megfelelő politikai alakulat, akikre szívesen voksolna, vagy csak szimplán arról van szó, hogy az illető nem tudta, hogy EP választásokat tartottak hétvégén Európa-szerte.

Az otthonmaradás így sem egyenlő a politikai aktivitás teljes hiányával – emeli ki Jonathan. Szélsőséges esetben ugyanis az is elképzelhető, hogy egy aktív állampolgár pontosan így fejezi ki, hogy nem ért egyet az EU intézményével és szavazatával nem kívánja azt legitimálni. A Baloldali Párt (V) valamint a Svéd Demokraták (SD) kivételétől eltekintve egyébként a svéd parlamentben ülő pártok mindegyike EU-párti, sőt az utóbbi időben a V és az SD is enyhülni látszik, egyedül az előző parlamenti választásokon 702 szavazatot szerző Svéd Kommunista Párt (SKP) buzdít arra, hogy májusban ne menjenek urna közelébe a svédek, teszi hozzá Jonathan.

Az informátorok felelősek azért, hogy mindenkihez eljusson a választás híre, és hogy a lehető legtöbb választani képes állampolgár részt vegyen a voksoláson. Viszont, ahogy arra már korábban más interjúalanyom is felhívta rá a figyelmemet, a probléma ott kezdődik, hogy a svédek egyre kisebb hányada érdeklődik politikai témák iránt, amit sajnos Jonathan is érzékel a munkája során. Nem ritkán a képzéseken azzal szembesül, hogy a résztvevők passzívak, nem szívesen vesznek részt igazi diskurzusban, csupán türelmesen végighallgatják Jonathan és kollégái mondanivalóját.

Pontosan ezért próbálják a workshopokat minél több, aktivitást igénylő feladattal tarkítani. Rövidebb prezentációk, több kvíz, csoportmunka, közös diskurzus az EU-ról, és ami számomra egészen újdonságként hatott a workshop során: mi – az itt dolgozók – hogyan vehetünk részt a tájékoztatásban, és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a választások híre eljusson az itt élőkhöz.

Ötletekből nincs is hiány. Valaki a helyi fiatalok bevonásával kérdezz-felelek információs estét álmodik meg az EP-be igyekvő svéd pártok közreműködésével, a természetbarátok pedig túrázással egybekötött EU-s ismeretek köré szerveződő kvízről beszélgetnek. Hozzá sem kell tennem, a felmerülő költségeket mindeközben a helyi önkormányzat állná.

Jonathan és a többi informátor szerepe különösen fontos, ők azok a független, témában jártas szakemberek, akik a könyvtárakban, közösségi házakban, gimnáziumokban a workshopok megszervezéséért és megtartásáért felelnek.

Svédországban jellemzően azok a pártok szerepelnek jól az EP választásokon, akiknek a szavazóik magasabban kvalifikáltak, urbanizált környezetben laknak, politikailag jobban tájékozottak, és az EU irányában is jobban elkötelezettek, állítja Jonathan. Viszont a svéd társadalom nemcsak diplomás, napi több órát politikai hírek követésével töltő, jómódú, városban élő polgárokból áll. Pontosan ezért és az előző EP választási eredményekből kiindulva, Borås önkormányzata három olyan szavazói csoportot azonosított, akiknek a mobilizálására és tájékoztatására kiemelt figyelmet szentelnek a három hónapos kampány során.

A három csoportot, vagyis az (1.) első szavazókat, (2.) az újonnan állampolgárságot szerzőket, valamint azokat a (3.) társadalmi csoportokat, ahol korábban alacsony volt a részvétel különböző hasonló, és egyben különböző mobilizációs stratégiákkal próbálják tájékoztatni és a választáson való részvétel fontosságáról meggyőzni.

A három csoport mindegyikét hasonló módszerekkel és eszközökkel próbálják elérni; workshopokat és interaktív tájékoztató esteket szerveznek, 6 különböző nyelven elérhető kampányvideót osztanak meg a közösségi médiában, többnyelvű tájékoztató füzetekkel, szórólapokkal felkészülve és egy adag lelkesedéssel települnek ki az utcákra és próbálják tájékoztatni és meggyőzni a járókelőket a választáson való részvétel fontosságáról.

Az előző, 2014-es EP választáson való részvételi adatokat látva, Borås városában a különböző mobilizációs stratégiákra égető szükség van. 2014-ben jellemzően azokban a városrészekben volt magasabb a részvételi hajlandóság (57-64% közötti), ahol alapvetően jómódban élő, legtöbbször svéd gyökerekkel rendelkező lakosok élnek, ezzel szemben azokban a városnegyedekben, ahol jellemzően első- vagy másodgenerációs bevándorlók élnek, 28-40% közötti részvételt látunk. Így hát nem is csoda, hogy Borås városának 5000 lakosú Norrby városrésze – ahol a lakosság nagy része szomáliai, boszniai, afgán gyökerekkel rendelkezik – és ahol az öt évvel ezelőtti EP választási részvétel átlagosan 35% közül mozgott, sokkal nagyobb és láthatóbb kampányfókuszt kap az EP informátoroktól.

Persze az EP választáson való részvételt más módon is igyekeznek segíteni a svédek.

Svédországban május 8. és május 25. között az országban – csak úgy, mint a mindenkori helyhatósági és a parlamenti választáskor – bármilyen szavazásra kijelölt helyen a személyi igazolvány felmutatásával szabadon voksolhatnak a svéd állampolgárok. A 70 ezres Borås városában május 8.-tól 13 helyen szavazhatunk összesen, és ugyan arra kérnek a szervezők, hogy lehetőleg a saját szavazókörzetünkben voksoljunk, abból sincs semmilyen probléma, ha máshol voksolunk.

Az 1944-ben bevezetett (először postai úton, majd a későbbiekben személyes úton zajló), bő kéthetes szavazási időszak (förtidsrötning/ förhandsröstning) a 2018-as parlamenti és helyi választásoknál meg is hozta a gyümölcsét: a parlamenti és a helyhatósági választásokon résztvevők csaknem 45 százaléka (2,9 millió választópolgár) élt a lehetőséggel és nem hagyta az utolsó pillanatra a voksolást.

A hosszú szavazási időszaknak is köszönhetően a részvétel feljebb kúszhat, segítheti a feldolgozás gyorsaságát, s nem utolsó sorban láthatóvá teszi magát a szavazást és esetleg pozitív hatása lehet a választásokon való részvételre is.

Talán Magyarországon utópiának tűnhet, de amennyiben a szavazó a fentebb említett időszak alatt esetleg meggondolná magát, az utolsó választási napon megváltoztathatja az előző voksát és újra szavazhat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha mondjuk egy göteborgi lakosú svéd épp az onnan 1300 kilométerre fekvő Kirunában tartózkodik május 8. és 25. között és ott voksol valamely szavazásra kijelölt helyen (pl. városi könyvtár, közösségi ház) és időközben visszautazik Göteborgba, és esetleg meggondolná magát és más pártra voksolna, semmi gond, a választás utolsó napján (május 26-án) ismételten szavazhat. Ekkor az első szavazat felülíródik az új szavazattal.

Svédországban a cikk írása idején 231 bejegyzett párt létezik. Nincs az a hosszú szavazócédula, amelyre felkerülhet ennyi párt neve és annak logója. Szerencse, hogy üres lapos (blankröst) megoldás is létezik, vagyis a szavazó bármit írhat a szavazócédulára, beleértve bármely svéd párt- és/vagy kedvenc politikusának a nevét, esetleg – ha úgy tartja kedve – üresen is hagyhatja azt. Amennyiben az utóbbi opciót választja, a választásra jogosult, úgy ugyan szavazata érvénytelen, azzal mégis üzen: nem passzív, aki nem vesz tudomást a politikai légkörröl, sokkal inkább így tiltakozik a fennálló hatalom és annak legitimációja ellen.

A választási időszakban az informátorok mellett a helyi önkormányzatoknak is nagy szerepük van, ők azok, akik például helyi össz-párti vitákat szerveznek, ahol rendszerint az összes svéd parlamentben ülő párt képviseltetheti magát. Jól jelzi a svéd politikai kultúra fejlettségi fokát, hogy a legtöbb kérdés a közel jövőben megszervezendő vita a körül adódik: kit hívjanak el egy helyi, valamint a nemzeti televíziós vitára?

Vajon képviseltetheti magát például egy az EU-ról szóló helyi vitán egy-egy single-issue szerű helyi lakhatási, vagy egészségügyi kérdésekkel foglalkozó párt (merthogy itt szép számmal vannak ilyenek) egy boråsi vitán? Vagy automatikusan csak az a 8 óriás – parlamentben ülő – párt kaphat meghívót a vitára, amelyeknek egy február végi előrejelzés szerint reális esélyük van megugrani az EP-be való bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt? Esetleg azokat a pártokat is illene invitálni, akik ugyan jelenleg nem rendelkeznek képviselettel a parlamentben és a helyi döntéshozói testületben, de az előző két EP választások alkalmával sikeresen szerepeltek (a Feminista Párt és a Kalózpárt), és küldhettek egy-egy képviselőt az EP-be? És ha már itt tartunk, mi lesz az euroszkeptikus pártokkal, nekik ki ad nyilvánosságot?

A válasz nem egyszerű, 2019 március végén tartott helyi panelbeszélgetésre mind a 9 EP képviselővel rendelkező pártot meghívták, Jonathan szerint a májusban esedékes – nagyobb nyilvánossággal járó – vitákra a svéd nemzeti televízió (SVT) és Borås önkormányzata azt a 8 pártot tervezi invitálni, akik a svéd parlament (Riksdagen) patkójában is helyet foglalnak, így tehát a jelenleg egy EP képviselővel rendelkező Feminista Párt (F!) nem lehet ott a vitán.

Amikor arról kérdezem Jonathant, hogy milyen részvételi szám olvasatán lenne elégedett, ő szerényen annyit válaszol, hogy ha az öt évvel ezelőtti 51 százalékos részvételi arányt meghaladják, akkor már sikeresen értékelné a munkáját és a kampányt. Amennyiben bejön az Europaportalon 2019 február 20 és 25 között készített kutatás jóslása, úgy az EP választásokon való részvét akár óriási rekordnak számító 70 százalékos svédországi részvételt is hozhat.

Egy frissebb, a Novus intézet által készített kutatás adatai szerint míg Baloldal (V), a Svéd Demokraták (SD) és a Kereszténydemokraták (K) egyaránt 4-5 százalékpontos erősödésre számíthatnak, addig a két legnagyobb múltú svéd párt, így a Szociáldemokraták (S) és a Konzervatívok (M) támogatottsága stagnál. 2019 április 15 és 29. között – telefonon – készített kutatásból az is kiderül, hogy a F!-nek hatalmasat kéne hajráznia, hogy megugorja a bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöbértéket. A havonta jelentkező közvélemény-kutatás adatai arra is rámutatnak, hogy a Liberálisok (L) mellett a már 2018-as választásokon is gyengén szereplő Zöld Párt (MP) mélyrepülése várhatóan a pár nap múlva kezdődő EP választáson is megmutatkozik majd.