A lengyelországi kárpátaljai Pruchník faluban hosszú évek után ismét megtartották a „Júdás a bíróság előtt” nevű szokást, melynek keretében a település lakossága válogatott módszerekkel végzett ki egy nagyméretű, sztereotipikusan zsidónak kinéző bábut – írja egy lengyel portál alapján az Átlátszó.
A bábunak nagy, vörös orra volt, valamint pajeszt és kalapot hordott.
Először napokig fel volt akasztva egy villanypóznára – a falu II. János Pál pápáról elnevezett főutcáján – hirdetve a 2019-ben megtartandó pert, melyben ítéletet mondanak felette a megjelentek.
Az ítélet napján a bábut levágták az oszlopról, majd végighúzták a falun az ítélet helyszínéig, ahol felnőtt férfiak vezetésével az addig a menetet botokkal kísérő gyerekek is elkezdték ütlegelni.
Az ítélet botozásos része után a bábut elvitték a falu patakjához, ahol először lefejezték, valamint levágták a végtagjait, ezután a bábu földi maradványait lángra gyújtották, az égő testrészeket pedig a vízbe vetették.
Az ítélethirdetés közben a helyszínről tudósító Ekspres Jarosławski szerint olyanokat kiabáltak az emberek, mint
„Ezt a kizsákmányolásért és kirablásért kapod!”
Továbbá – valószínűleg a második világháború alatt a zsidók ellen Lengyelországban elkövetett bűntettek miatti kártérítési igényekre utalva – az ütlegelés közben elhangzott, hogy
„Még öt másikat, hogy kárpótlást akar Lengyelországtól.”
A rendezvényről készült összeállítást az alább lehet megtekinteni:
A többek szerint igen bizarr szokás gyökerei egyébként évszázadokra nyúlnak vissza.
A szokás egy pogány szertartásból ered – mely egyébként Magyarországon is jelen volt – és eleinte a bábu a halált, a telet és az azzal járó rossz dolgokat szimbolizálta, melyeket a tavasz beköszöntével az egyes falvak lakossága közösségi keretek között elégetett, így készülve az elkövetkezendő termékenyebb időszakra.
Később, keresztény környezetben vált a bábu Júdássá, Jézus elárulójává, akin a közösség elégtételt vesz bűneiért –
jellemző volt annak idején, hogy a Júdást megtestesítő bábut zsidók házaival szemben akasztották fel, akiknek megverés terhe mellett pénzbeli megváltást kellett fizetniük.
A szokást a XIX. században a cári Oroszország fennhatósága alatt álló, területen betiltották, mivel sokszor antiszemita, antijudaista pogromokhoz vezetett – a két világháború közötti időszakig csak a délkelet-lengyelországi területeken maradt meg.
A huszadik század elején a szokás egyre inkább a politikai antiszemitizmus eszközévé vált – ezen a linken rengeteg fotót lehet találni a múltból, melyek az eseményt örökítették meg, ezek tanúsága szerint a szokás a szocializmus idején sem halt ki.
