Az IMF, azaz a Nemzetközi Valutaalap szokásos tavaszi, Washingtonban tartott gyűlésén huszonhárom ország pénzügyminisztere egyezett meg abban, hogy a kiadásaikat átcsoportosítják és a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény előírásainak megfelelően költenek az állami pénzekből – mindezt azért, mert a klímaváltozás rossz hatással lehet az országok gazdasági stabilitására.

A chile-i pénzügyminiszter, Felipe Larraín Bascuñán úgy nyilatkozott, hogy „bár a gazdasági növekedés fontos, de a széndioxid-kibocsájtás csökkentése is az. Ambíciózusabbnak kell lennünk és konkrét kötelezettségeket vállalnunk, amiket később tettek is követnek.”

Az ENSZ idei klímaügyi tárgyalásának helyszíne egyébként Chile lesz, és olyan országok vesznek majd rajta részt, mint Ausztria, Costa Rica, Dánia, az Elefántcsontpart, Ecuador, Izland, Írország, Franciaország, Uruguay, Mexikó, Nigéria, Kenya, Luxemburg, a Marshall-szigetek, Hollandia, a Fülöp-szigetek, Spanyolország, Svédország, Uganda, az Egyesült Királyság és Németország.

A felsoroltak közül sok országnak kell szembenéznie a klímakatasztrófa megakadályozása és a társadalmi jólét miatt kijelölt célok között feszülő ellentéttel – a félperifériás és perifériás országokban például nem olyan egyszerű teljesíteni mindkettőt egyszerre.

Az IMF arra ösztönzi a tagországait, hogy az üzemanyagokra kapott támogatásokat csoportosíták át más, fontosabb szektorokba, ahol nagyobb szükség van rájuk. Nigéria pénzügyminisztere, Zainab Ahmed ehhez kapcsolódóan azt nyilatkozta, hogy hiába hívta fel a figyelmüket erre az IMF, nem tervezik a benzinen lévő támogatást elvonni, mert egyszerűen nem tehetik meg. Elviekben lehetséges lenne ugyan, de nincsen arra kidolgozott tervük, hogyan támogatnák az ország lakóit ebben az esetben.

Az IMF vezetője, a francia Christine Lagarde viszont meglepően empatikusan állt a helyzethez: belátja, hogy ez a gyakorlatban komplikáltabb lehet. Egy sajtókonferencián ugyanis azt nyilatkozta, hogy először is ki kell építeni egy szociális védőhálót, hogy ne „a támogatás megvonásának leginkább kitett társadalmi réteg viselje magán a terhek nagy részét”.

Bár a klímaválságot a jelek szerint elkerülni nem tudjuk, mérsékelni még lehet: a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény szerint a Föld felmelegedését 1,5 fokban kellene korlátozni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, 2030ig 55 százalékkal kell mérsékelni a káros kibocsájtásokat, hogy a század közepére ez a szám nullára csökkenjen – különben kénytelenek leszünk katasztrofális következményekkel számolni.