Jóváhagyta az EU-s kormányok képviselői által alkotott Tanács az egyik legellentmondásosabb Európai Uniós szabályozást, ami a digitális közös piac szerzői jogi irányelveinek módosításáról szól. A „mémgyilkosként” elhíresült szabályozást a 28 tagállami kormány közül 19 szavazta meg, köztük Magyarország is.
A szabályozás lényege, hogy a platformoknak – mint a Facebook vagy a Youtube – maguknak kell biztosítaniuk, hogy az egyes oldalukon megjelenő tartalmak ne sértsenek szerzői jogokat. A platformoknak fizetniük kell a hírszolgáltatóknak is, amelyek tartalmaik rövid részletét bélyegképek formájában veszik át/ javasolják.
A direktíva a kisebb cégekre enyhébb terheket ró, és szándéka szerint felmentést nyújt a nonprofit kutatási vagy oktatási felületeknek.
A törvény célja elvileg az lenne, hogy a nagy netes platformoktól, akik tagadhatatlanul a digitális világ minden hájjal megkent potyautasai, forrásokat csoportosítson át az itt megjelent képes, videós, zenés, szöveges tartalmak tulajdonosai, elsősorban a kiadóóriások felé.
A törvényhozási folyamatot azonban nagy létszámú tüntetések kísérték Európa-szerte, az EU-s törvényhozók igazi alkalmi horrorkoalícióba terelték a gigaplatformokat és a szabad internetet általában éppen tőlük féltő baloldaliakat és libertáriusokat. A szabad internet ismert szószólói is tiltakoztak a szabályozás ellen, a Wikipedia egy napra tiltakozásképpen le is állt számos országban.
A szabályozás ugyanis – noha a nemzeti törvényeken és a törvények alkalmazásán sok múlik majd – alapvetően fogja érinteni az internetezési szokásainkat. Az egyszerű internetező ugyanis számtalan alkalommal tölt fel szerzői jog által védett tartalmakat az internetre. Korábbi elemzésünkben hoztunk néhány példát: „Ha például megosztunk egy videót egy buliból vagy tüntetésről, és a háttérben egy jogvédett dal szól, videónkat le fogják tiltani a 13-as cikkely (a végső szövegben ez a 17-es számot kapta – P. G.) hatályba lépése esetén. Ugyanígy járunk egy szelfivel, ha például olyan pólót viselünk, amin kedvenc zenekarunk egyik albumának borítója szerepel. Vagy ha például egy online bolhapiacra feltöltjük egy eladni kívánt könyv borítójáról készült képet. És igen, ebbe a kategóriába tartoznak a mémek is, hiszen a legtöbb esetben jogvédett fotókból készülnek.”
A szabályozással a súlyos elvi problémákon túl is adódnak gondok. A közösségi médiák vélhetően a pénzbírságok elkerülése érdekében robotikus előszűrést fognak végezni a tartalmakkal.
Ezzel nem csak a törvény szerint szűrni szándékozott tartalmak közzétételét fogják ellehetetleníteni, hanem – mivel a szűrők érzékenységét a büntetéseket elkerülendő inkább felülkalibrálják majd, ahogyan eddig is tették – vélhetően egy csomó teljesen legális, de az algoritmus szerint valamiért „gyanús” tartalmat is cenzúrálnak majd.
Ráadásul a szabályozás a kritikusok szerint előnybe fogja hozni a nagyokat, hiszen a szofisztikált szűrő-berendezéseket nekik lesz erőforrásuk lefejleszteni, a kicsiknek majd kívülről kell beszerezni.
A platformoknak a szabályozás végső formája már nem írja elő a szűrő használatát, azt is megtehetik, hogy licenc-szerződéseket kötnek a szerzői jogok tulajdonosainak kezelőivel, vagy egy részükkel, hogy átengedhessék a rájuk bízott tulajdonokat. Ezen a módon persze csak a tartalmak egy kis része válik közzétehetővé, és megintcsak azok a Youtube-hoz és Facebook-hoz hasonló óriások kerülnek előnybe, akiknek a számos szerződés megkötése nem okoz majd problémát.
A szabályozást az Európai Parlament júniusban már megszavazta, a következő két évben kell a tagállamoknak saját jogrendjükbe építeniük.
