Az elmúlt 30 évben Magyarországon ha egy fiatal azt gondolta, újságíró akar lenni, akkor olyan akart lenni, mint Baló György. Ezért is ért véget tegnap valami a magyar médiában. Mert jó ideig senki se tölti majd be ezt a szerepet.

Nem akarok sokat beszélni Baló Györgyről, nem vagyok méltó rá, a saját maga által készített két történelmi interjúnak kell elmondania azt, ki volt ez az ember.

De két dolgot mindenképpen el kell mondani Baló Györgyről.

Azért volt kimagasló újságíró, mert azok a szakmai buzzwordok, amiket mindenki harsog, nála tényleg tartalmat jelentettek.

Baló György független volt és objektív, de nem azért, mert  felvette az egyik oldal-másik oldal manírját, és kényszeresen középre igazított, hanem azért, mert vállalta azt az újságírói felelősséget, amiben aktív résztvevőként mindig arra próbált kérdezni, ami fontos. Nem ami nekik fontos, hanem ami a nézőnek, az országnak, a demokráciának, a sajtószabadságnak volt fontos. Kérdezett, mert aggódott, mert érdeklődött, mert feladata volt. Ő így került középre, és így került a függetlenség szerepébe.

És el kell mondani azt a történetet is, amely Baló György, az ország legjobb tévésének története, akitől elvették politikai okokból, hogy ő irányítsa az egyik első kereskedelmi tévét, és nem adtak neki lehetőséget, hogy igazi közmédiát csináljon Magyarországon. Talán kevés helyzet írja le egyértelműbben, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon hogyan lehetetlenítette el a politika, hogy erős sajtó jöjjön létre az ellenőrzésére. Az pedig már történelem, hogy ennek az erős sajtónak a hiánya (többek között) hogyan vezetett oda, ahol most 2019-ben élünk.

De tényleg az a helyzet, hogy nem nekem kell méltatni Baló Györgyöt, nem is érek fel addig.

Sok interjút lehetne kiemelni Baló György munkásságából, de én mégis két interjút idéznék fel, amelyek egy napon készültek.

2006. szeptember 19-én, azon az estén, melynek hajnalán a tüntetők elfoglalták a Magyar Televízió Szabadság téri székházát. Az interjúk előtti éjszaka Baló adásban volt, hajnalig ott volt a székházban, beszélt a rendőrökkel, kollégákkal, és tudjuk, felgyújtották a kocsiját is.

Majd másnap beült a tévébe, és csinált két, mai szemmel hátborzongató interjút Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral. Sok mindent ki lehetne emelni ezekből, hogy 12 év távlatából ebben a két interjúban mennyire benne van a következő 12 év katasztrófája, hogy hogyan kéri számon Baló a „reformdühöt” Gyurcsányon, hogy miként beszél arról egy ilyen éjszaka másnapján, hogy ő maga és a köztévé is lehet, hogy hibás abban, ami történt.

De minden szempontból két történelmi interjúról van szó. És ami a leghátborzongatóbb, hogy ma el se tudnánk képzelni, hogy ezek, közel ebben a minőségben akár adásba kerüljenek egy ilyen helyzetben.