Gulyás Gergely 2019. február 7-én bejelentette, a kormány úgy véli, hogy az 50 milliárd forintban maximált TAO támogatási keret nem elégséges a látvány-csapatsportok számára, ezért annak 125 milliárd forintra emeléséről döntött. Mint Gulyás elmondta (nem szó szerint idézem) az 50 milliárd elég a stadionok és egyéb létesítmények fenntartására, de működtetésükre már nem, ezért döntött a kormány a társasági adó terhére adható támogatás felső keretének felemelése mellett.

Ugyanez a kormány 2018 decemberének végén még úgy vélte, hogy az 50 milliárd forint elegendő, nem csupán a létesítmények fenntartására, de a működési költségekre is. Legalábbis erre lehet következtetni a 2018. december 27-ei Magyar Közlönyből, ahol az a kormányrendelet megjelent, ami az 50 milliárdos maximumot megállapította.

Hát, ez nem tartott sokáig. Mármint a józan belátás, hogy talán nem kéne zsákszám önteni az adófizetők pénzét néhány, pontosan 7 darab úgynevezett látvány-csapatsportba, elsősorban (ne legyünk szemérmesek) a fociba.

Gratulálok! Felelős közpénzfelhasználás, a miniszterelnöki hobbi finanszírozásának ésszerű korlátok közé szorítása, s mind, ti csalfa remények, a józanság felbukkanását illetően, Isten veletek!

(Nem sajnálom a focistáktól a foszlós kalácsra és pármai sonkára valót bizisten, de csak óvatosan a koleszterinnel!)

Volt egy olyan érzésem amúgy, hogy a december 27-én megjelent kormányrendelet elfogadása idejét Orbán Viktor átaludta… vagy éppen meccset nézett. De aztán felébredt. Illetve, ahogy Gulyás Gergely ugyanott elmondta: „Orbán Viktor kormányfő találkozott a hat érintett látványsport-szövetség elnökével.” Majd a kormány rájött, hogy amit először gondolt, az nem jó úgy mégsem, bölcsen belátva saját, bő egy hónappal korábbi súlyos tévedését.

Ha valami, hát ez a tanulság: nem tüntetni kell, meg sztrájkolni, sípolni vagy festéket dobálni… pe-tár-dáz-ni!, ha valami nem tetszik, hanem beküldeni az elnököket (foci, kézilabda, kosárlabda, röplabda, jégkorong, vízilabda) együtt a miniszterelnökhöz, és el lesz intézve.

Még valami! Mondhatja erre a kedves olvasó (meg a kedvetlen is), hogy de legalább szigorítottak a felhasználási szabályokon, ellenőrzésen, elszámolási rendszeren! Hát persze. Ezzel kapcsolatban csak arra az egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez itt még mindig Magyarország. Magyarország, ahol a kisded előbb tanulja meg a „csak le legyen papírozva” kifejezés értelmezését, mint hogy a bilire szokjon.