Rém ügyesen magyarázta el ma a Lokál az olvasóinak, hogy „szánalmasan kevesen tüntettek” Budapesten és országszerte is, mindezt ráadásul fényképes bizonyítékokkal is alátámasztották.

A kedvencem feltétlenül a „6 ember próbálta lezárni a Lánchidat” felirattal ellátott kép, amihez az alábbi leírás társult:

„estefelé egy maroknyi (50-100) tüntető megpróbálta elfoglalni a Lánchidat, de ezt nem engedték a rendőrök, végül hat ember ült le a hídra, akiket előállítottak.”

Ebből a mondatból ugyanis csak annyi igaz, hogy valóban a Lánchídról van szó. Nem 6 ember próbálta ugyanis lezárni, erről elég sok fénykép is készült, mutatok néhányat csak a sajátjaink közül:

De a legjobban talán ez a fotó, ami közvetlenül a rendőrsorfal előtt állva készült, adja vissza, hányan voltak egy adott ponton a hídon:

És a biztonság kedvéért itt egy videó is, amin látszik a Lánchíd, rajta a nem 6, a hidat blokkoló emberrel:

Mert valójában a helyzet az volt, hogy a tüntetők nem csak „próbálták” blokkolni a hidat, de ez körülbelül másfél óráig sikerült is nekik. Igaz, ők maguk nem ezt tervezték, hanem tovább vonultak volna, a hídzár pedig pusztán azért alakult ki, mert a rendőrség nem engedte a pesti hídfőnél tovább menetelni őket. Ekkor alakult ki az a patthelyzet, ahol a rendőrség folyamatosan felszólította a tömeget, hogy hagyják el az úttestet, ők pedig időnként leültek, majd felálltak, és közben hosszasan skandáltak.

Végül a rendőrök fokozatosan letolták az úttestről az ott tartózkodókat, és valóban: utoljára 6 ember maradt ott, akik a sokadik felszólítás után sem mentek le maguktól, őket elvitték. Nagyjából ezt mutatja be a Lokál fotója is, ami ugyan ügyes húzás, csakhogy az utolsó pillanatban még az úton tartózkodókról azt állítani, hogy rajtuk kívül más nem vett részt a hídfoglalásban: nos, ez hazugság.

Külön kedvencem még a Lokál cikkéből az „A Nyugati téren hatan tüntettek” feliratot kapó fotó: a Nyugati térre ugyanis semmilyen tüntetés nem volt meghirdetve szombatra. Azért ahhoz képest a 6 ember is valami, nem?

Ahogy azt egyébként mi is megírtuk, nem ez volt minden idők legjobban szervezett fővárosi tüntetése – de azt is fontos ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy alapvetően sem ez volt a szakszervezetek célja, akik a szombati demonstrációk szervezését koordinálták.

A cél ugyanis kifejezetten az volt, hogy Budapest helyett vidéken legyenek tüntetések, hogy ne egy helyen összpontosuljon a tiltakozás, hanem hogy helyi szinten legyenek megmozdulások.

Kisebbek, igen. Ezt lehetett tudni, hogy ha kisebb lakosságú városokban, településeken lesznek tüntetések, akkor ott nem fognak tízezrek összegyűlni.

Amivel egyébként nincs is semmi baj: az, hogy Kabán 10 autóval blokkolták az út felét, elég nagy dolog. Mint ahogy Tatabányán a közel ezerfős tiltakozás is az, és nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egy napon 60 különböző helyszínen tüntettek az országban, és még 11 külföldi nagyvárosban is összegyűltek a magyarok, hogy kifejezzék elégedetlenségüket.

Persze, a Lokál ezzel kapcsolatban is megjegyezte, hogy „végül összességében is csak néhány ezer embert érdekelt a dolog”, és hogy Magyarországon több mint 3000 település van, abból a 60 nem is olyan sok.

Persze, számháborúzni mindig nagyon izgalmas dolog. De ennél talán szemléletesebb az, hogy múlt szombaton olyan helyeken is volt tüntetés, ahol azért nem mindennaposak az ilyen megmozdulások (és hány vidéki városban volt második-harmadik alkalommal demonstráció). Az útzárak pedig nem pusztán arról szólnak, hogy hány autó áll a sávban, hanem arról is, hogy hányan haladnak el mellette, hányan értesülnek így a tiltakozásról, akik mondjuk azért, mert a kormánypropaganda rendre elhallgatja vagy meghamisítja a rabszolgatörvény elleni tüntetések beszámolóit, nem tudják, hogy mi zajlik körülöttük.

Eközben pedig sorra veri át az önkormányzatokon az ellenzék, hogy saját hatáskörben mondjanak nemet a rabszolgatörvényre, képviselők járják az állami cégeket, hogy megkérdezzék, ők kihasználják-e a 400 órás túlórakeretet (ketten már nemet mondtak), multik sora jelezte, hogy nem kívánnak élni a túlóratörvény adta lehetőséggel, aki pedig mégis, az ellen bojkottot is hirdettek már, és volt, ahol (Audi) már figyelmeztető sztrájkot is tartottak a dolgozók.

És viccen kívül ne feledkezzünk el a Magyar Anyákról, akik a maguk eszközeivel próbálnak rámutatni arra: sokan nem azért nem mennek ki a tüntetésekre, mert nem érdekli őket, hogy mi történik körülöttük, hanem pusztán azért, mert nem tudnak. Azért, mert dolgoznak, azért, mert a családjukban más dolgozik, nekik meg a gyerekre kell vigyázni, azért mert betegek, mert más dolguk van, és így tovább.

És nem mellesleg: a szakszervezetek már készítik elő a sztrájkot.

Szóval lehet, hogy nem a múlt szombati nem minden idők legnagyobb, leglátványosabb, legütősebb tüntetése volt. De volt, sok helyen volt, sokakat elért.

Mindenesetre Deák Dániel politológus a Lokálban így értékelt: „a fővárosi és a vidéki tiltakozások is egyértelműen kudarcot vallottak”.

De azért ez a meccs nincs még lefutva.