Az Európai Unió tagállamainak környezetvédelmi minisztériumai elkezdtek kidolgozni egy tervezetet, mely előírná a különböző háztartási gépek gyártóinak, hogy tartósabb, valamint könnyebben javítható eszközöket kell előállítaniuk a jövőben – írja a G7.
A cikkben hivatkozott adatok szerint 2004 és 2012 között 3,5-ről 8,3 százalékra nőtt azon háztartási nagygépek aránya, melyek ötéves koruk előtt mentek tönkre.
Ezeknek a gépeknek általában nincs olyan súlyos hibájuk, mely miatt javíthatatlanoknak kellene lenniük, azonban úgy vannak megtervezve és legyártva, esetleg olyan az alkatrészutánpótlás, hogy jobban megéri a fogyasztónak egy új gépet vennie ahelyett, hogy a javíttatással foglalkozna.
Jelenleg a gyártók komolyan profitálnak a különböző eszközök javíthatatlanságából – ugyanis minden elromlott, meg nem javítható gép egy potenciális újabb eladott terméket jelent, így a költségcsökkentés mellett emiatt is alkalmaznak a javítást nehezítő gyártási módszereket.
A szabályozás-tervezetben emiatt olyan dolgok szerepelnek, mint hogy ne ragasztás fogjon össze egyes alkatrészeket, valamint járjanak pótalkatrészek és szerelési útmutatók az egyes gépekhez.
A jelenlegi tervezet az előterjesztők szerint a lámpákra, televíziókra, hűtőkre, valamint a mosó- és mosogatógépekre vonatkozna – a fogyasztóvédelmi szervezetek azonban hiányolják a listáról a nyomtatókat, valamint az okostelefonokat.
A gyártók és képviselőik természetesen fel vannak háborodva, miszerint a szervizelés joga sérti a szellemi terméküket, hátráltatják az innovációt, valamint az új szereplők piacra lépését.
Eközben a támogatók azzal érvelnek, hogy ha egy mosógép húsz évig ellátja feladatát, akkor egy rövid életű példányhoz képest 1,1 tonna szén-dioxid kibocsátását lehet megspórolni, mivel nem kell új gépet gyártani.
A gyártók vélhetően nem fogják egy könnyen feladni azon előnyüket, hogy különböző tervezési és gyártási metódusokkal ők határozzák meg, mennyi ideig használható egy eszköz, illetve hogy az alkatrészellátás felügyeletével vonják ki forgalomból régebbi termékeiket.
Míg a létező szocializmusban alapvetően nagy hangsúlyt fektettek a különböző eszközök szerelhetőségére, a kapitalista rendszer fontos vívmánya volt – és az is a mai napig – hogy az egyes eszközök javíthatatlanul mennek tönkre, vagy amennyiben javítható, azt a gyártó szakemberei végezhetik el, ezzel is megkötve a fogyasztót.
