Sok olyan intézkedést tudnék felsorolni, amivel nem értek egyet, sok borzalmasabbat is, mint a CEU elüldözése, de egyetlen olyan sincs, amit nem is próbált megmagyarázni a kormány.

A CEU Magyarországról való elüldözése, vagy ahogy az egyetem rektora fogalmazott, kiszorítása kapcsán, nem tud az ember felhozni az emlékezetében olyan kormányzati érvet, amely nem arról szólna, hogy ilyen nincs is vagy csak.

Ez a helyzet azért határvonal, mert egyszerűen az ország szempontjából semmi értelme sincs a CEU elüldözésének. Magyarország ezzel munkahelyeket, kutatási és fejlesztési lehetőségeket, kapcsolatokat, a magyar diákok lehetőségeket vesztenek. A kormány egyetlen győzelme az, hogy olyan helyek szűnnek meg, ahol olyan emberek is tudnak pozícióhoz jutni, akik nem feltétlenül szimpatizálnak a kormánnyal.

Az ország érdekét itt egyértelműen megelőzi a kormánypárt hataloméhsége. Saját hatalmuk érdekében üldözték el a CEU-t.

És mi hagytuk. Pedig az egyik legerősebb tiltakozás jött létre a CEU kapcsán, a csúcsidőben, emlékszünk, 80 ezren mentek az utcára a CEU-ért.

Ezért is határvonal ez a mai nap, mert most már azoknak is be kell látniuk, akik nem tudták eddig, hogy nincs határ, amit a kormány nem lépne át. És azért is határvonal, mert érdemes feljegyeznünk, hogy nem tudtuk mindezt feltartóztatni, érdemes átgondolniuk azoknak, akik meg akarták állítani a CEU elüldözését, miben hibáztak, és miért nem jártak sikerrel.

De gyásznapnak mindenképpen gyásznap, mert ma óriásit vesztett Magyarország.