„Nincs jogom cserbenhagyni Mexikó népét” – mondta beiktatási beszédében Andrés Manuel López Obrador, a latin-amerikai ország júliusban, elsöprő többséggel megválasztott elnöke. A mexikóiak körében csupán AMLO-ként emlegetett politikus hadat üzent a neoliberális gazdaságpolitikának és az ország GDP-jének 10 százalékát eltérítő, gigantikus méretű korrupciónak.

A helyi idő szerint szombat délelőtt megtartott beiktatásán az atipikus baloldali politikus az elmúlt három és fél évtized neoliberális gazdaságpolitikáját, illetve az elharapódzó korrupciót tette felelőssé az ország gondjaiért. Beszédében rámutatott, semmi nem ártott többet Mexikónak, mint a vezetői és egy befolyásával visszaélő kisebbség tisztességtelensége. Ezzel szembehelyezkedve kijelentette:

„Engem nem érdekelnek az anyagiak, és nem vonzanak a hatalom külsőségei. Tudatában vagyok azoknak a hatalmas elvárásoknak, amelyeket a mexikóiak támasztanak velem szemben.”

A megvalósítani kívánt politikai programja kapcsán AMLO rámutatott, hogy az ország nem csupán egy kormányváltás, hanem egy politikai rendszerváltás, egy „rendezett, békés, de radikális” átalakulás előtt áll.

A képviselőház épületében lezajlott beiktatás után az újdonsült elnök egy második beszédet is tartott Mexikóváros központjában, ahol kb. 160 ezer szimpatizánsa gyűlt össze. AMLO itt bemutatta 100 pontból álló akciótervét, amely az alsóbb társadalmi rétegeket segíteni hivatott szociális intézkedések mellett a munkavállalói jogok kiszélesítését (munkahelyi demokrácia), illetve a palagáz-kitermelés beszüntetését is tartalmazza.

A júliusi választásokon AMLO nem csak az elnöki széket szerezte meg, de pártja, a Nemzeti Megújulás Mozgalma (Morena) a törvényhozás két házában és kényelmes többséget szerzett: baloldali erő nem aratott ekkora győzelmet az elmúlt száz évben Mexikóban.

A szeptemberben már hivatalba lépett új kongresszusban a Morena-többség már rengeteg kampányígéret megvalósítását elkezdte:

• elindította az állami bürokrácia csúcsán lévők fényűző juttatásainak visszanyesését;
• csökkentette a sajtószabadság korlátozására használt állami reklámköltések mértékét (AMLO elődje, Enrique Peña Nieto hat év alatt több mint 2 milliárd dollárnyi pénzt használt saját személye fényezésére);
• megtiltotta az altalajkincsek bányászatát az érintett lakosság beleegyezése nélkül;
• elindította a marihuánatermelés és –árusítás legalizálásának és szabályozott mederbe terelésének folyamatát.

A szombaton hivatalba lépett elnök előtt azonban további gigantikus kihívások tornyosulnak. A rendszerszintű korrupció mellett a gazdaság is rosszul teljesít,a társadalmai egyenlőtlenségek óriásiak, 61 millió ember él szegénységben, a kétezres években megkezdett „kábítószer-ellenes háború” pedig olyan erőszakhullámot szabadított el, mely mind a mai napig tépi szét a társadalom szövetét.

Mint arról már korábban mi is írtunk, AMLO politikai karaktere maga is ellentmondásos: miközben élvezi a szegényebb rétegek támogatását és rengeteg szociális intézkedést javasol, politikai bázisában megtaláljuk a konzervatív neoprotestáns szervezeteket is.

Emellett sok baloldali kifogásolja, hogy a radikális retorika ellenére az új elnök épp a legproblémásabb válságpontokat hagyja érintetlenül: nem hajlandó szembehelyezkedni az ország jelentős területén, alkotmánysértő módon rendőrségként tevékenykedő hadsereggel, és a bűnözői csoportokkal szemben is inkább a kiegyezés és amnesztia politikáját képviseli. A nagyvállalatokkal és mezőgazdasági kartellekkel szembeni érdemi fellépést is sokan hiányolják, ahogyan az országot gazdasági függésben tartó Egyesült Államokkal szembeni konfrontáció hiányát is számon kérik rajta.

(via El País / La Izquierda Diario / Jacobin)