Az idei 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen központi témája az intézményi árulás[1]. A fogalom azt a jelenséget írja le, amikor olyan állami és társadalmi intézmények, amelyekhez valamilyen szempontból kiszolgáltatott és/vagy jogsérelmet átélt emberek fordulnak – azért, mert bíznak benne, hogy az adott intézmény, szerv vagy közösség hatékonyan eljár majd a védelmükben –, melléjük állnak majd, elárulják ezt a bizalmat és az eredeti rendeltetésükkel ellentétben nem segítenek, vagy akár egyenesen rontanak is a hozzájuk forduló helyzetén.
A nők elleni erőszak áldozatai abban a reményben fordulnak a hatóságokhoz, intézményekhez, hogy azok majd elítélik a megtörtént erőszakot, igazságot szolgáltatnak; segítenek az áldozatoknak, túlélőknek abban, hogy feldolgozzák az adott traumát; és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a veszélyt csökkentsék, az erőszak sorozatos ismétlődését az elkövető felelősségre vonásával és védelmi mechanizmusok alkalmazásával megelőzzék. Mindez a hatóságok, intézmények kötelessége, rendeltetése is lenne.
Azonban a gyakorlatban sajnos a túlélők sokszor a hatóságok, intézmények részéről az ellenük elkövetett erőszak relativizálásával, áldozathibáztatással találkoznak, és azzal szembesülnek, hogy egyrészt az erőszaknak nincs következménye az elkövetőre nézve, másrészt nincs kézzelfogható és hasznos támogatás és védelem az áldozatok részére.
Sőt: a túlélők gyakran azt tapasztalják, hogy a hatóságok, intézmények, egyenesen rontanak a helyzetükön, eszközzé válnak az elkövető kezében.
Ezért tartjuk fontosnak, hogy az idei 16 Akciónapnak az intézményi árulás legyen a központi témája, felhívva a döntéshozók, a nők elleni erőszakkal kapcsolatba kerülő szakemberek és a tágabb társadalom figyelmét arra a védtelenségre és igazságtalanságra, amit a nők elleni erőszak áldozatai rendszeresen megtapasztalnak.
November 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között immár 25 éve szerveznek civil szervezetek, oktatási intézmények és magánszemélyek világszerte tüntetéseket, workshopokat, előadásokat, filmvetítéseket, koncerteket és egyéb eseményeket, hogy felhívják a figyelmet a nők elleni erőszakra, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatokkal, és nyomást gyakoroljanak a döntéshozók felé, hogy azok fellépjenek a nőket érő nemi alapú erőszak ellen. Ez a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen.
Idén a 16 Akciónap alkalmából cikksorozatot indítunk. A következő 16 napban itt, a Mércén, minden nap meg fog jelenni egy-egy cikk a nők elleni erőszak társadalmi jelenségéről, ennek formáiról, hatásairól, a rendszerhibákról és -hiányosságokról, illetve a nők strukturális elnyomásáról, ami az erőszak alapját adja.
Fontosnak tartjuk, hogy ezek a témák megjelenjenek a mindennapi közbeszédben, a társadalmi párbeszédben és a médiában – hogy a nők elleni erőszak áldozatainak tapasztalatai, és az ezeknek a tapasztalatoknak megágyazó társadalmi struktúrák láthatóvá, láthatóbbá váljanak. Hogy elkezdjünk közösen gondolkodni azon, hogyan lehetne a nők elleni erőszak mint folyamatosan jelenlévő és újratermelődő társadalmi jelenség ellen közös lépéseket tenni, hogyan lehetne a jelenlegi és leendő áldozatok, túlélők helyzetét biztonságosabbá, igazságosabbá, és főként élhetővé tenni ebben az országban.
A 16 Akciónapot Magyarországon minden évben a Néma Tanúk felvonulás nyitja meg, amelyen megemlékezünk azokról a nőkről, akiket az elmúlt év során a partnerük, ex-partnerük, fiuk, fivérük, apjuk, vagy egy általuk visszautasított férfi megölt.
Ezek a gyilkosságok általában megakadályozhatók lettek volna az időben adott, megfelelő társadalmi, közösségi és intézményes válaszokkal – a gyilkosságokat, halálban végződő súlyos testi sértéseket általában több éven keresztül húzódó családon belüli erőszak, vagy fenyegető zaklatás előzi meg.
A nyitóeseményen felolvasásra kerülnek azoknak a nőknek (Néma Tanúknak) a történetei, akiknek a megöléséről hírt adott a rendőrség és a média, és beszédet mondanak érintettek és a témával foglalkozó civil szervezetek. A nyitóesemény után együtt átmegyünk a Kossuth térre, és a Parlament előtt gyertyagyújtással emlékezünk meg az áldozatokról, felhívva a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemi alapú, nők elleni erőszakra, ami ma Magyarországon hetente egy nő életét követeli. Gyertek el vasárnap, ha szeretnétek tiszteletet tenni az áldozatok emlékének, és ha egyetértetek azzal, hogy közösen kell követelnünk a nők biztonságát.
[1] – Platt, M., Barton, J., & Freyd, J. J. (2009). A betrayal trauma perspective on domestic violence. In: Stark, E. and Buzawa, E. S. (eds.) Violence Against Women in Families and Relationships. (Vol. 1. pp. 185-207.) Westport: Greenwood Press.
