Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Maximum egy gyerek, anyagi gondok, kivándorlás – ami kimaradt az ifjúságkutatásból

Nemrég megjelent a „Margón kívül” – magyar ifjúságkutatás 2016 című tanulmánykötet, amit akár egyfajta szamizdat ifjúságkutatásnak is nevezhetünk. A kötet előéletéről ugyanis érdemes tudni, hogy szerzői eredetileg az uniós forrásból finanszírozott Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adatfelvételében vettek részt, ami különösen furcsa sorsra jutott: a 2000 óta négyévente felvett ifjúságkutatási adatokhoz korábban minden esetben hozzájutott, és azzal dolgozhatott a kutatói közösség, a 2016-os kutatás adatbázisa azonban egészen 2018-ig nem volt elérhető.

„Egész pontosan 2018-ig hírét-hamvát sem lehetett hallani maguknak az adatoknak, csak arról értesülhettünk, hogy azok felvételre kerültek, jó helyen vannak, s munkálatok zajlanak a háttérben” – olvasható a most megjelent tanulmánykötetben.

Mivel az uniós forrásokból lebonyolított kutatás eredményeinek eltitkolása ütközik az uniós támogatásokra vonatkozó szabályokkal, amelyek a kutatásból származó valamennyi ismeret és információ szabad hozzáférését követelik meg, a kutatók egy része kivált a „hivatalos” Ifjúság Kutatás 2016-ból, és – részben az idén nyilvánosságra hozott adatokból, részben frissebb adatokból – megalkotta a Margón kívül című tanulmánykötetet.

„Hogy egy kutatási anyagot, adatbázist csak belső körök ismerhettek meg, az eredményeket a kutatók nem hozhatták még szakmai fórumokon sem nyilvánosságra: ez régmúlt reflexeket idéz” – írja dr. Nagy Ádám, a Margón Kívül szerkesztője.

Ráadásul a két évvel ezelőtti adatok 2018-ra részben elavultak már – ennyiben a kötet „kármentés” is, az aktualitásukat és relevanciájukat el nem veszített ismeretek mentése és megismertetése.

„A kötet szerzői – miközben nem vitatják a „hivatalos” kötet szerzőinek szakmai és erkölcsi elkötelezettségét – a fent említett, a transzparenciára körébe tartozó visszásságokkal azonban nem vállalhattak közösséget. Autonóm értelmiségiként nem keretezte munkájukat sem hatalmi nyomás, sem szerkesztői utasítás, sem öncenzúra. S így talán már érthető, hogy miért adtuk a címet: „Margón kívül”.”

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a következő területeket vizsgálta: demográfia, családalapítás-gyermekvállalás, oktatás, munka, mobilitás, kockázati magatartás, szabadidő, médiafogyasztás, civil és közéleti aktivitás. A kutatás során 8 ezer, 15-29 éves fiatalt kérdeztek meg a szakemberek. A kutatás „alternatív tanulmánykötete” a Margón kívül, melyből most néhány fontosabb témakört emeltünk ki.

Demográfiai helyzetkép

A kormány 2018-ban a népességcsökkenés megállítását tűzte ki célul, vagyis a fiatalok házasodási és családalapítási kedvét igyekszik növelni. Jelen pillanatban még csak a 2016-os adatok állnak a rendelkezésünkre, de már ekkor bevezetésre került többek közt az első házasoknak járó adókedvezmény és a CSOK.

A házasságkötések száma már a legutóbbi, 2012-es ifjúságkutatás idején is növekvő tendenciát mutatott, ami 2016-ra még meredekebbé vált. A házasságkötések és az első házasságkötések aránya nőtt az előző évekhez képest, stagnálás következett be viszont az első házasságkötés átlagos életkorában, így a korábban növekvő tendencia megállt a férfiaknál 32, a nőknél 30 éves kor környékén.

Ez a stagnálás a tanulmánykötet szerint az iskolai végzettség mentén két, egymást kioltó hatásnak köszönhető. Az érettségizett, illetve diplomás nők átlagos életkora (az első) házasságkötéskor továbbra is növekedő tendenciát mutat, míg a legfeljebb 8 általánost végzetteké csökkent, vagyis az alacsonyabb végzettségűek átlagosan fiatalabban házasodnak.

„Az utóbbi években több olyan intézkedés is bevezetésre került, amelyek főként anyagi juttatásokat jelentenek, bejelentett munkaviszonnyal bírók vehetik igénybe, és amelyek házasságkötésre ösztökélnek. Ilyen például az első házasoknak járó 5000 Ft-os adókedvezmény egy, majd két évre való kiterjesztése, családok otthonteremtési támogatása. Ennek fényében kérdéses, hogy a házasságkötések számában bekövetkező változást hogyan interpretáljuk. A „házasodási kedv” nőtt, vagy a továbbra is kockázatokkal és anyagi bizonytalansággal és bizalmatlansággal teli társadalmi-gazdasági légkör az, amelyben a szorosabbra és jogilag is még biztonságosabbra fűzött emberi kapcsolatok adnak nagyobb biztonságot a kockázatok elviselésére, pláne akkor, ha ezt a lépést az állam anyagilag is ösztönzi” – veti fel a tanulmány.

A fiatalok körében növekvő házasságok száma regionálisan eltérő, jellemzően az észak-keleti, dél-alföldi és tiszántúli megyékben magas, vagyis olyan régiókban, amelyekben a lakosság túlnyomó része komoly megélhetési nehézségekkel küzd.

Elsőre az is remekül hangzik, hogy a házasságok növekedésével párhuzamosan a válások száma csökkent, ebből azonban nem minden szakember vonja le azt a következtetést, hogy stabilabbak lennének a házasságok. Egyesek szerint ugyanis csak arról van szó, hogy a családpolitikai intézkedések feltételei szinte egymáshoz láncolják az embereket (a CSOK-ot például vissza kell fizetni válás esetén), így a tönkrement házasságok csak papíron maradnak meg, a valóságban pedig két külön élő emberről van szó.

A 15-19 éves lányok körében nőtt 2011 óta a leginkább a korcsoport tagjaira jutó szülések száma, ami jelentős mértékben korlátozza az érintett fiatal nők életesélyeit. Az anya életkora mentén szintén jelentős regionális különbségek rajzolódnak ki: a 15-19 éves nők által világra hozott gyerekek több mint fele, a 20-24 évesek által világra hozott gyerekek 41 százaléka az észak-magyarországi és dél-alföldi régióban született. 2011 és 2016 között a legnagyobb mértékben az észak-alföldi régióban nőtt a 15-19 évesek termékenységi rátája, több mint 50 százalékkal.

„Több hazai és nemzetközi kutatás is rámutat, hogy a nők korai gyerekvállalása mögött álló fő ok az, hogy az adott környezetben az anyává válás az egyetlen járhatónak tűnő útja a felnőtté válásnak, ennek előszobája pedig valamilyen tartósnak nevezhető kapcsolat” – írják.

Családalapítás és gyerekvállalás

A magyar fiatalok nagy többsége nem él tartós párkapcsolatban, és nem is tartja könnyűnek a pártalálást. A 30 év alatti fiatalok körében kevesen szánják el magukat egynél több gyerek nevelésére. A gyerekvállalási terveknek elsősorban anyagi akadályait (41%) és a nem megfelelő lakhatási körülményeket (31%) látják.

„Ezek az akadályok olyan tényezők, amelyek a gyerekvállalás életre szóló döntését jobban befolyásolják, mint a kormányzati ciklusokra érvényes népesedéspolitikai elhatározások. Ezeknek a programoknak átmeneti, néhány éves hatásait visszaesés követte vagy hatástalanok maradtak. Döntően azért, mert a gyakran változó népesedéspolitikai eszközök bizalmatlanságot szülnek” – olvasható a tanulmányban.

Oktatási helyzet

Az érettségizett fiatalok aránya jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan gyakorlatilag ugyanilyen mértékben nőtt a szakmunkás végzettséget szerzők aránya, illetve ezzel párhuzamosan növekszik a kereslet a szakképzések iránt.

A továbbtanulási szándék szintén negatív irányt vett: a 2000-es évek elején is csak a fiatalok fele akart továbbtanulni, ez mára már csak a vizsgált korosztály kevesebb mint harmadára igaz. A társadalmi háttér egyre meghatározóbb az iskolai életutat tekintve: az alacsony képzettséggel rendelkező apák gyermekei egyre kevésbé képesek átlépni a közép- és felsőoktatás szelekciós pontjait, vagyis a származás egyre inkább meghatározza, ki meddig juthat a magyar oktatási rendszerben.

„A társadalmi meghatározottság mind a tanulásra, mind a továbbtanulásra rányomja a bélyegét, s vannak olyan esetek (és csoportok), amelyek az egész életút során viselik ezt a béklyót” – írják.

A korosztály foglalkoztatási és munkaerőpiaci perspektívái

„Amikor a fiatalok munkával szembeni elvárásait és „kívánságait” elemezzük, akkor az értékek elemzésében nagy-nagy óvatosságra int bennünket az a tény, hogy a vágyak és a tényszerű körülmények és tapasztalatok igen távol állnak egymástól” – írják a tanulmány készítői.

A fiatalok bizonytalanok a munkaerőpiaci kilátásaikat illetően, és a lehetőségeket sokkal rosszabbnak ítélik meg annál, mint amennyire az például a KSH adataiból látszik (valószínűleg éppen emiatt is titkolták a 2016-os felmérés adatait).

A munkaerőpiaci lehetőségek megítélésében fiatalok státuszától függően változik: a tanulók bizonytalanok, de optimisták; a dolgozók bár általában bizonytalannak látják a munkaerőpiaci helyzetet, saját munkahelyeiket nem érzik különösebben veszélyeztetettnek, de nem is látnak maguk előtt túl reményteli perspektívákat; a legnehezebb helyzetben a se nem tanuló, se nem dolgozó fiatalok vannak: ők bizonytalanok is a helyzetükben, és pesszimisták is saját kilátásaikat illetően.

Az viszont mindannyiukra jellemző (a sem-sem kategória viszonylagos elzárkózást mutat), hogy szívesen vállalnának nem szokványos munkát, vagyis távmunkát interneten keresztül, külföldi munkát, határozott idejű munkát (pl. projekt-munkák), alkalmi munkát, vagy akár közfoglalkoztatást. A vágyott munkákhoz azonban nem párosul tapasztalat (külföldi vagy internetes távmunkát például tízszer annyian vállalnának el, mint amekkora arányban ilyen tapasztalattal rendelkeznek.)

A szerzők szerint a fiatalok bizonytalanságát mutatja, hogy a vágyak és az elképzelések elég távol állnak a realitástól.

Életesemények, problémák, mobilitás-migráció

A fiatalok egyre később képesek függetlenedni, aminek az oka egyrészt a tanulmányok befejezésének eltolódása (például tanulás melletti munkavégzés miatt), illetve az egzisztenciális problémák. A szerencsésebbek az első fizetett munka elvállalásától számított 2-3 éven belül tudnak elköltözni otthonról, saját lakást azonban csak 17 százalékuk tud vásárolni. Az anyagi és egzisztenciális függetlenedés átlagosan 27 éves korra tehető. A szüleikkel élő fiatalok közül minden második szeretne elköltözni, mindössze három tizedüknek van konkrét terve a költözést illetően, azonban többségüknek mégsincs módja meglépni a költözést.

Az egzisztenciális problémák szerepe tehát továbbra is erősen meghatározó a fiatalok körében: a kilátástalanság és anyagi gondok egyértelműen elöl szerepelnek, míg a többi problématípust jóval kevesebbszer említették.

Az anyagi nehézségek a fiatalok saját szubjektív megítélése szerint sem könnyű: 43 százalékuk válaszolta azt, hogy beosztással jól kijönnek a jövedelmükből, 32 százalékuk, hogy épp kijönnek a jövedelmükből, 10 százalékuk pedig, hogy hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak.

Az egyéni szinten megélt beszűkült, romló kilátások összefüggnek az elvándorlás tervezésével. A 2016-os adatok szerint a fiatalok 34 százaléka tervezi, hogy munka vagy tanulás miatt hosszabb vagy rövidebb időt külföldön tölt. A fiatalok 29 százaléka éveket is eltöltene egy másik országban, 16 százalékuk azt is el tudja képzelni, hogy külföldön telepedjen le.

Ifjúságügy, civil világ

A tanulmány szerint egyre kevesebb a fiataloknak programot, segítséget kínáló intézmény: csökkent a települési művelődési házak, kultúrházak, ifjúsági házak elérhetősége a korábbi évekhez képest, pedig az ifjúsági közösségi tér kialakítása, ifjúsági információs pontok létrehozása, tanácsadó irodák, ifjúsági táborok működtetése nélkül nem működhet hatékonyan az ifjúságpolitika.

Az ország regionális kettészakadását, egyes térségek leszakadását jól jelzi, hogy Észak-Magyarországon több mint kétszer annyian (55 százalék) mondták azt, hogy nem tudnak elérhető ifjúsági programokról, mint a Dél-Dunántúlon (22 százalék) vagy a Nyugat-Dunántúlon (21 százalék).

Rendkívül alacsony a helyi ügyekről családtagjaival beszélő, azokról online illetve offline hírforrásokból tájékozódó magyar fiatalok aránya, azoknak pedig nőtt az aránya (21-ről 41 százalékra), akik azt mondták, hogy semmilyen lehetőséget nem látnak érdekeik érvényesítésére.

A Margón kívül hiánypótló kötet, amely remekül árnyalja képet a fiatalok valódi problémáiról, kilátásairól, miközben nem jósol túl nagy eredményességet a kormány családbarát intézkedéseinek.

Kiemelt kép: MTI / Mónus Márton
Olvass tovább!