Bernie Sanders vermonti, magát demokratikus szocialistának valló szenátor előállt egy törvényjavaslattal, miszerint szét kellene darabolni a túl nagy pénzügyi intézeteket.
Emlékezetes, hogy a 2008-as pénzügyi válság idején a nagy bankok bedőlése igen súlyos pénzügyi kataklizmát okozott, és méretük okán többet az adófizetők pénzéből mentettek meg a „túl nagy, hogy bukjon” elv alapján. Ez azt mondja ki, hogy egy bizonyos méret felett egy pénzintézet csődje az egész gazdaságot magával ránthatja.
Ezen lehetőség elkerülése érdekében a válság kitörése után két évvel, 2010-ben hozták meg a Dodd-Frank törvényt, ami komolyabb követelményeket támaszt a legnagyobb bankokkal szemben, mint a korábbi szabályozások, többek között jóval komolyabb tőketartalékokkal kell rendelkezniük mint korábban, kritikusai szerint azonban nem elégséges egy újabb krízis meggátolásához.
Sanders javaslata szerint azon intézményeket, melyek kitettsége meghaladja az Egyesült Államok teljes gazdaságának három százalékát, fel kellene darabolni kisebb egységekre.
Ma hat bank mérete haladja meg a jelenleg 584 milliárd dolláros limitet: a JP Morgan, a Wells Fargo, a Citigroup, a Bank of America, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs bankokat érintené közvetlenül a változás, emellett a MetLife és a Prudential Financial biztosítócégeket.
A bankok közül a négy legnagyobb átlagosan 80 százalékkal nagyobb, mint a válság kitörésének idején volt. Ez amellett, hogy jelentős mértékben torzítja a piacot – bár a tőkés rend természetes velejárója a monopolisztikus piac kialakulása –, hatalmas veszéllyel jár; a következő válság még inkább megrengetheti az amerikai, és ezzel a világgazdaságot, ha ilyen hatalmas pénzügyi intézetek omlanak össze.
Emellett a demokratikus szocializmus elveivel is nehezen fér össze ilyen elképesztő mértékű tőkeakkumuláció. Az ilyen jellegű gazdasági egységek az egy százalék egy százalékának az érdekeit szolgálják, létükből kizárólag a társadalom leggazdagabbjai profitálnak.
A pénzügyi szektorhoz közelálló elemzők természetesen kritizálták Sanders tervezetét. A nagy pénzügyi cégek érdekeit, többek között a Morgan Stanley-t, a Bank of Americat és a JP Morgant is képviselő Financial Services Forum lobbiiroda figyelmeztetett, hogy a tervezet támogatói nem veszik figyelembe, milyen hatalmas szerepe van ezeknek a bankoknak a globális gazdasági rendszer finanszírozásában.
Ez logikus érv lenne a bankok mellett, amennyiben a szocialisták a jelenlegi elnyomó, a bolygót és az emberiség jelentős részét gátlástalanul és egy igen szűk elit érdekei mentén kizsákmányoló gazdasági rendszer fenntartását szeretnék elérni, de mivel ez nem így van, nem túl meggyőző.
Sanders javaslata szerint emellett újra hatályba kellene léptetni az 1930-as évek Glass-Steagall törvényét, mely szétválasztja a kereskedelmi és a befektetési bankokat.
Noha teljesen valószínűtlen, hogy a szenátor javaslatát a közeljövőben megszavazzák, elképzelhető, hogy az egyre inkább balra tolódó Demokrata Párt a jövőben beépíti agendájába, olyan „populista baloldali programok mellett, mint az ingyenes állami egészségügy és az ingyenes állami egyetemi képzések bevezetése”
