Évek óta kísérik botrányok a Honvédkórház működését, amelyek most nyár végén csúcsosodtak ki a sürgősségi osztály orvosainak felmondásával. A felmondás utána Honvédkórház vezetése új eszközök beszerzését, és fizetésemelést ígért. De úgy tűnik a Budapesti orvosi kamara mai nyílt leveléből, amelyet Magyarország Honvédelmi Miniszteréhez, a Magyarország Egészségügyéért Felelős Miniszteréhez és Budapest Főváros Főpolgármesteréhez, hogy nem oldották meg a Honvédkórház gondjait.
„A budapesti orvosok szakmai érdekképviseleti szervezete azzal a kéréssel, és egyben felhívással fordulunk Önökhöz, hogy nagyon sürgős intézkedésekkel tegyék biztonságossá az adott egészségügyi szolgáltató működését, mert a jelenlegi megoldások sem a személyi sem a tárgyi feltételeket nem biztosítják ahhoz, hogy orvosaink szakképesítésüknek megfelelő munkakörben, megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett végezzék felelősségteljes munkájukat és ez a betegek ellátását is veszélyezteti” – írja a kamara budapesti tagszervezete közleményében.
A Kamara állítása szerint a megoldás kulcsa nem a szolgáltató cégnél és nem is a dolgozóknál, hanem a fenntartóknál van. Felhívják arra is a figyelmet, hogy nem lehet megoldás, „a sürgősségi ellátáshoz szükséges szakképzettséggel és tapasztalattal, gyakorlattal nem rendelkező orvosokat más osztályok működésének a rovására átirányítsanak a sürgősségi ellátás érdekében.”
Szerintük azonnali intézkedéseket kell hozni a Honvédkórházban, legalább az alábbi problémák azonnali megoldására:
– a betegút szervezetlenségének megszüntetése, ami miatt sürgősségi ellátásra jelentkeznek olyan betegek, akiknek ellátása más betegutat igényel
– az aggódó hozzátartozók tájékoztatásának megszervezése,
– az egészségügyi dokumentáció vezetésének megszervezése
– korszerű adatrögzítési feltételek biztosításával
– megfelelő számú szakdolgozó és más kisegítő személyzet biztosítása
– az ellátandó betegszám meghatározása a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételekhez igazítottan.
A kamara szerint a megfelelő intézkedések nélkül a beteggel közvetlenül találkozó orvosnak kell viselnie az etikai és büntető felelősséget az ellátás színvonaláért és biztonságáért, miközben a helyzetet nem ők állították elő.
Végül azt kérik az állami szervektől, figyeljenek arra „hogy az orvos is ember, akinek hivatástudata magasabb szintű az átlagnál, de mivel ember életekről kell döntenie, megérdemlik a megfelelő védelmet.”
