Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha az embernek bármiből többje van, azt vissza kell adnia a társadalomnak: a Háttér Társaság önkénteseivel beszélgettünk

A Háttér Társaság Magyarország legnagyobb leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális civil szervezete, önkéntesei egy olyan társadalomért küzdenek, amelyben a szexuális orientációja vagy nemi identitása miatt senkit sem érhet hátrány. Információs és lelkisegély szolgálatuk keretében segítőik telefonon, Skype-on, és chaten válaszolnak bármilyen LMBTQI témájú kérdésre.

A Háttér idén is elindítja lelki segítő képzését, melyre szeptember 20-ig várják a jelentkezéseket. Munkájuk jelentőségéről, nehézségeiről, örömeiről, és a képzés menetéről két önkéntessel, segélyszolgálatos fedőneveiken Hangával és Erikkel beszélgettünk.

Mit kell tudni a lelkisegély szolgálatról? Kiknek és milyen céllal indult el a segélyvonal?

Hanga: A segélyvonal kifejezetten az LMBTQI-közösség tagjai számára jött létre, de szüleik, családtagjaik, barátaik is hívhatnak minket. Sokan abban az illúzóban élünk, hogy sokat beszélgetünk, hiszen egész nap kommunikálunk, de valódi, bensőséges kapcsolataink gyakran nincsenek: sokaknak hiányzik az életéből egy konkrét személy, akivel őszintén le tudnának ülni megbeszélni a problémáikat.

A telefonszolgálat egy ilyen rést tölt be. A betelefonáló minőségi beszélgetést folytathat, odafigyelést, megértést kap. Nem tanácsot adunk, hanem empatikusan figyelünk, jó kérdéseket próbálunk feltenni, amikre a hívó végül maga adja meg a választ. Olyan titkokat is megoszthat velünk, kibeszélhet, amiket a barátai előtt nem biztos, hogy fel merne vállalni. Nem is feltétlen csak az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos tipikus problémákra gondolok itt, hanem például egy bedőlt hitelre. Kellemetlen kérdésekkel kapcsolatban sokszor nincs hova fordulunk, hiszen társadalmi berendezkedésünk az erős embereket preferálja, akik mindent megoldanak…

A telefonszolgálatnál pont az ilyen, egyébként eltitkolt dolgokat lehet nyíltan kimondani.

Ráadásul amikor valaki krízishelyzetben van, hajlamos teljesen beszűkült tudatállapotba kerülni. Ha görcsölés helyett beszélgethet valakivel, akkor ez a tudatállapot egy kicsit ki tud nyílni – ha jó kérdéseket kap, akkor saját maga fogja megtalálni a megoldást a problémájára.

Mik lehetnek az anonim telefon- vagy chatbeszélgetés előnyei és hátrányai?

Hanga: A telefonos és chates lelki segély legnagyobb értéke, hogy anonim tud lenni – az LMBTQI-közösségben kifejezetten nagy előny ez az anonimitás, hiszen sokan rejtőzködnek a társadalomban.

Erik: Telefonon az ember könnyen elmondja a legsötétebb titkait, amiket személyesen nem biztos, hogy megosztana. Sőt, egy chat beszélgetésben a legtöbben még nyitottabbak mernek lenni, hiszen ott még csak egy hangszínt sem lehet párosítani a segítséget kérőkhöz.

Hanga: A telefonon történő segítségnyújtás azonban nem hagyományos terápia, ahol a pszichológus például kitűzhet egy célt, ahova el szeretnének jutni a pácienssel. Mi nem tudunk egy célt kitűzni a hívóinkkal, a mi előrehaladásunk nem ilyen jellegű, hiszen nem tudjuk az aktuális élethelyzetüket megoldani, hanem csak időt töltünk velük.

Erik: Emellett egy adott személy hívása mindig más operátorhoz érkezik be, ezért nagyon nehéz haladni. Nem tudjuk megbeszélni, hogy rendben, ez és ez történt, holnap innen folytasd. Nem lehet terápia szerűen dolgozni, de nem is ez a cél. Főleg mert azt is el kell kerülni, hogy függőség, vagy más hasonló megterhelő jellegű viszony  alakuljon ki a hívó és az operátor között.

Miben más ehhez képest a telefonos és online szolgáltatás mellett működő személyes segítés lehetősége?

Erik: A Háttérnek öt projektje van: a jogsegély, a lelkisegély, a HIV/AIDS vonal, egy archívum, és a személyes segítés. Ez a szolgáltatásunk szorosan kapcsolódik lelkisegély vonal munkájához. Az érdeklődők szakképzett segítők vezetésével egy pszichoterápia-szerű, tíz alkalmas beszélgetéssorozaton vehetnek részt. Ez egészen más típusú megnyílásra ad lehetőséget, a telefonos beszélgetés anonimitásához képest nagy előrelépést jelent.

Melyek a leggyakoribb problémák, kérdések, amikkel a telefonon, vagy chatvonalon segítséget kérők hozzátok fordulnak?

Hanga: Mivel kifejezetten az LMBTQI-közösség számára jöttünk létre, elsősorban ők hívnak minket. Az ő életükben az önelfogadás, az önfelismerés szokott lenni a legjellemzőbb probléma, amivel kapcsolatban keresnek minket.

Erik: Én azt hiszem, hogy a magány az, amiért a legtöbben hívnak.

Hanga: Igen, például nagyon sok vidéki hívónk van, akik a meleg világból csak velünk tudják tartani a kapcsolatot. Nekik nincs más lehetőségük a problémáik megbeszélésére, nem tudnak máshogy nyitni – ez egy más fajta magány, mint azoké, akik egyedül élnek.

Erik: Gyakoriak emellett a krízishívások, de sok a némahívás is, vagy azok a telefonálók, akik nem rendeltetésszerűen használják a vonalat. Sok a provokáló, ezért fontos megtanulni kezelni őket, és azt is, hogy hogyan ismerjük fel, ha valaki kitalált történetet ad elő.

És melyek az átlagostól eltérő, kihívást jelentő esetek?

Hanga: Az itt dolgozóknak a legnagyobb kihívást egy krízishívás jelentheti, vagyis egy öngyilkossági szándékkal hívó fél fogadása. Ez nyilvánvalóan megterhelő, de néha a nagyon egyszerűnek tűnő kérdésekből is válhat nehéz hívás.

Erik: Mindenkinek a saját vakfoltjához képest nehéz fogadni egy-egy hívást. A krízishívások mellett szerintem még két olyan kategória van, ami gyakorta problémát okoz. Az egyik a szórakozó, provokáló hívóké, akik nem azért telefonálnak, mert segítségre van szükségük, hanem egyszerűen az idejüket ütik el – ez minket nagyon meg tud terhelni, főleg ha folyamatosan csörögnek. A másik kategória azoké a depressziós, magukba forduló, akár öngyilkosság közeli állapotban lévő hívóké, akikkel éveken keresztül dolgozunk, mégis motiválatlanok. Legtöbbször ezeknek a hívásoknak nincs eredménye, ezért nagyon kimerítőek tudnak lenni.

Hogyan tudtok megbirkózni azzal a lelki terheléssel, amit ezeknek a hívásoknak a fogadása jelent?

Hanga: Mindenkit megérinthet egy hívás, ezért elengedhetetlen a támogató közeg. Nálunk is megvan a lehetőség szupervízióra: minden hónapban kötelező részt venni egy alkalmon. A segítő lelki egészsége ugyanúgy fontos, mint a hívó lelki egészsége.

Ennek megőrzéséhez sokat segít a saját közösségünk is, ami nagyon támogató, számíthatunk a másikra.

Erik: Itt vagyunk egymásnak. Ha hazamegyek és a titoktartás miatt nem tudom elmondani az aktuális problémámat annak, aki épp otthon van, akkor még mindig fel tudom hívni Hangát, hogy figyelj már, úristen, ez és ez történt… Egy este általában ketten ügyelünk, ez is nagy biztonságot ad.

Hanga:  Az operátorok képzésének az első modulja egyébként egy önismereti rész, ahol pont azokra a vakfoltokra próbálunk rátalálni, amik miatt valakinek különösen megterhelő lehet egy-egy hívás fogadása, egy-egy probléma kezelése. A képzésnek ebben a szakaszában az is kiderülhet, ha valaki esetleg ezek miatt alkalmatlan a munkára. Azonban minden elővigyázatosság és szakmai jellegű felkészülés ellenére is nagyképű lenne azt mondani, hogy van, akit sosem talál meg egy hívás. A legfontosabb viszont az, hogy ha egyszer megtalál, akkor legyenek eszközeink a feldolgozásukra.

Hogyan lehet minderre felkészíteni az önkénteseket? Hogyan kell elképzelni az októberben induló lelki segítő képzést?

Hanga: Ha a jelentkezését követő személyes interjún megfelel valaki, akkor október közepén megkezdheti a képzést. Ennek első szakasza egy önismereti modul, melynek keretében az önkéntesek megismerkednek az erőszakmentes kommunikáció módszerével is. Nagyon örülünk neki, hogy nem csak az LMBTQI-közösségből érkeznek a jelentkezők, részben ezért tettük képzésünk részévé a gender tanulmányok áttekintését. Beszélünk a nemi identitásokról és szexuális orientációkról, és egy külön rész foglalkozik a transzneműek, transzgenderek, transzvesztiták csoportjával. Emellett jogi, etikai, pszichopatológiai, melegtörténelmi része is van a tananyagnak, és nagyon fontos a HIV-vel, AIDS-szel és más nemi betegségekkel kapcsolatos tájékoztatás is. Végül felkészítjük az önkénteseket a legjellemzőbb hívástípusok, valamint az esetleges krízishelyzetek kezelésére. A körülbelül októbertől júniusig tartó elméleti képzés után az önkéntesek hívásgyakorlásos hétvégéken vesznek részt.

Erik: Aki ezt mind elvégezte, az még mindig nem biztos, hogy bekerül a csapatba, mert ezek után következik a hospitálási szakasz. Ilyenkor a jelentkező bent ül egy operátor mellett, és figyeli a munkáját. Csak ezek után derül ki, hogy valaki készen áll-e arra, hogy operátor legyen. Körülbelül itt telik le az egy év.

Hanga: Magyarországon az összes lelkisegély szolgálat közül nekünk van a legkiterjedtebb képzésünk. Évről évre épült, kialakításakor szem előtt tartottuk a telefonos lelkisegély szolgálat munkatársainak képzésére vonatkozó nemzetközi sztenderdeket is.

Kiknek a jelentkezését várjátok a programra? Milyen az ideális önkéntes?

Hanga: Szakmai szempontból egy jó segítő leginkább öt fontos tulajdonsággal kell, hogy rendelkezzen: empátiával, feltétel nélküli elfogadással, hitelességgel és önazonossággal, emellett pedig be kell tudnia vallania azt is, ha valamilyen tudása hiányzik. Fontos, hogy legyen elég szabadideje és legyen elhivatott.

Életkori, nemi, képzésbeli, és ehhez hasonló korlátokat nem szabunk meg. Húsz éves kortól hatvan éves korig vannak önkénteseink, akik közt a műszaki beállítottságú emberektől a pszichológiai szakértőkig mindenféle érdeklődésű ember van.

Mik a Háttér elvárásai a képzést sikeresen elvégző önkéntesekkel szemben?

Hanga: Havi három alkalomnyi munkavégzést várunk el, ami általában két ügyeleti estéből és egy csoportos szupervízóból vagy esetmegbeszélésből áll. Ez a minimum, de rugalmasak vagyunk és megértjük, ha az embernek olyan élethelyzete van, hogy csak egyet tud bevállalni, vagy akár több hónapon keresztül kell, hogy szünetet tartson.

Erik: Van olyan a csapatunkban, aki már húsz éve dolgozik lelki segítőként, ebből is látszik, hogy a kéthetente vállalandó ügyeleti alkalmak hosszú távon sem túl megterhelőek, beleférnek az életünkbe.

Hanga: A lelkisegély szolgálat önkénteseitől a munkakörünknek megfelelő diszkréciót is elvárjuk, az itt dolgozók például nem írhatják ki a Facebook profiljukra, hogy telefonos operátorként dolgoznak nálunk. A párjának vagy a legközelebbi ismerőseinek nyilván nem hazudik az ember, de diszkrétnek kell lenni. Az, hogy az ismerőseink körében nem beszélhetünk bárkinek az itt végzett munkánkról, elsősorban a hívók anonimitását védi, hiszen a saját környezetünkben is lehetnek potenciális hívók.

Ti hogyan kezdtetek a Háttérnél dolgozni?

Hanga: Mi hét, illetve hat éve vagyunk itt a Háttérnél, én annak idején egy levelezőlistán kaptam meg a hirdetést a telefonos operátor képzésről. Egy éven keresztül gondolkoztam rajta, de végül mégis jelentkeztem, és azóta is itt dolgozom.

Erik: Én egy ismerősömtől hallottam, húsz vagy tizenkilenc évesen, hogy indul egy ilyen a képzés, amire jelentkeztem is. Miután megtudtam, hogy felvettek, és elkezdhetem a képzést, kíváncsiságból felhívtam a segélyvonalat. Elképesztő odafigyelést kaptam, úgy beszélgethettem valakivel, hogy maximálisan komolyan vették a problémámat. Az operátor helyénvaló kérdéseket tett fel, nagyon sokat tudott segíteni nekem. Nem egy kamu dolgot, hanem egy aktuális problémát hoztam be, tesztelésként, és azt tapasztaltam, hogy ettől a vonaltól valami olyat kaptam, amit a magánéletben egyébként nem.

Miket tartotok a munkátok legnehezebb részének, és mi az, amiért számotokra megéri önkéntesnek lenni?

Hanga: Számomra a legnehezebb, hogy én is ember vagyok, nekem is vannak nehéz élethelyzeteim, olyankor nehezebb ráhangolódni erre a munkára. De szerencsére a csapat olyan, hogy ha szólok, hogy most valami történt az életemben, akkor tudunk módosítani a beosztáson. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy ha az embernek van bármiből többje, akkor azt valamilyen módon vissza kell adnia a társadalomnak.

Örömmel tölt el, hogy tudok visszaadni, tudok segíteni az embereknek. És a közösség is egy nagyon fontos, szerethető része a munkánknak.

Erik: A legnehezebb tényleg az, amikor az esetleges saját problémáimhoz adódnak hozzá mások gondjai. A legjobb viszont egyértelműen a munkaidő utáni, 11-12 óra közti időszak, amikor elindulok hazafelé, és érzem, hogy most baromira fel vagyok töltődve, bármit megtehetnék, annyi energiát kaptam. Érzem, hogy segítettem, sőt, én is kaptam az egészből, de a világnak is visszaadtam valamit. Nagyon szuper.

A Háttér Társaság októberben induló lelki segítő képzésére ezen a linken jelentkezhetsz. Ha fontosnak tartod a Háttér munkáját, itt kaphatsz információkat arról, hogy hogyan támogathatod a szervezetet.

Olvass tovább!