Tegnap derült ki, hogy a Honvédkórház 112 orvosa nem hajlandó több túlórát vállalni, amiért a júliusi túlóráikat nem fizették ki. A hírek szerint néhányan fel is mondtak a kórház sürgősségi osztályán. Szakemberek szerint a kialakult helyzet a betegek veszélyeztetéséig is fajulhat, ami pontosan megmutatja, milyen viszonyokon alapul a magyar egészségügy.

A hvg.hu által megkérdezett szakemberek és a Honvédban dolgozó források szerint a 112 aneszteziológus és traumatológus szakorvos kieső túlórái és a korábbi felmondások miatt a sürgősségi osztályra kell átcsoportosítani erőforrásokat, ami rontja az ellátás minőségét, és veszélyezteti a betegellátást. Az átcsoportosítások miatt ráadásul a műtéti várólisták is tovább nőhetnek, pedig az országos várólista adatbázis érintett sorai  közt most is elképesztő számokat olvasni: térdprotézisműtétre például 685 napot kell várni, csípőprotézis-műtétre pedig 260 napot.

A hvg.hu által megszólaltatott két szakember-érdekvédő szerint érthetetlen, hogy miért spórol a béreken a menedzsment, ahelyett, hogy a kormánynál lobbizna több pénzért.

Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakdolgozók Szakszervezetének elnöke azt a közmondásos gyakorlatot is ismerteti, hogy a súlyos szakemberhiány és az alacsonyan tartott bérek nyomán előálló megalázó helyzetek ellenére az orvosok, ápolók rendszerint a betegellátást helyezik önérdekeik elé, és nem lázadnak fel, amivel a munkáltatók rendszeresen visszaélnek. A mostani válság ennek a gyakorlatnak a felrúgása miatt jött létre.

A Honvédkórházban kialakult helyzet tehát abba ad betekintést, hogy mi történik, ha az egészségügyi szakemberek nem hagyják, hogy a betegellátás fenntartása érdekében napról napra visszaéljenek az elkötelezettségükkel, és nem vállalják tovább azt a munkát, amiért nem fizetik meg (avagy ki) őket.

Tovább romlik az ellátás minősége, a helyzet akár a betegek veszélyeztetéséig fajulhat.

Ennél a fonák helyzetnél pedig semmi nem világít rá élesebben arra, hogy milyen megalázó helyzetek és viszonyok tartják fenn a magyar egészségügyet, kezdve a megalázóan alacsony bérek miatt másod- és harmadállásokra kényszerülő mentők és szakápolók helyzetével.

Mert nem csak az orvosoknál telik be újra és újra a pohár, csakhogy többnyire ők vannak olyan alkuhelyzetben, hogy nemet mondhatnak. Sokkal inkább, mint alacsonyabb fizetésű és státuszú rezidenskollégáik, vagy a mellőzhetőbb betegápolók, mentősök és más kórházi dolgozók.

A Honvédkórházban kialakult válságos helyzet mutatja meg nekünk tehát azt, hogy milyen embertelen és megalázó kompromisszumok tartják fenn a biztonságos betegellátást, a magyar egészségügy hétköznapi normalitását.

Vagyis amikor az intézményt fenntartó Honvédelmi Minisztérium azt írja megnyugtató hangnemű közleményében, hogy a hírek csupán „valótlan és hangulatkeltő állítások”,  a kórház sürgősségi centrumában nem mondott fel egyetlen orvos sem, a biztonságos betegellátás pedig nincs veszélyben, akkor – hisszük vagy nem – értsük így: az orvosok elvállalták a heti 60 órát, a nővérek beértek a harmadállásukba, és még a mentős is mosolyog az államtitkár propagandavideóján.