Az Európa déli országaiban tomboló erdőtüzek látványosan példázzák, milyen következményeket von maga után a klímaváltozással együtt járó extrém száraz időjárás. Azonban amit itt tapasztalunk, kismiska ahhoz képest, aminek Ausztrália Új-Dél-Wales állama néz elébe a következő hónapokban.
Az államban hónapok óta száz százalékos a szárazság, magyarán teljes területe vízhiányos – emellett az idei januártól júliusig tartó időszak volt a legmelegebb 1910 óta.
Korábban nem volt példa arra, hogy a bozóttűzszezon már télen elkezdődjék – a déli féltekén a miénkhez képest fordítva vannak az évszakok. Idén azonban az állam már most, augusztusban a nyáron megszokotthoz hasonló intenzitású tüzekkel néz szembe, melyek már a kontinens legnépesebb városát, Sydneyt fenyegetik. Emellett elérték Ausztrália egyik legnagyobb katonai gyakorlóterét és lerakatát, valamint felmerült, és továbbra is napirenden van, hogy a közelben tomboló tűz miatt le kell állítani az OPAL nukleáris reaktort Lucas Heights-ben.
Az időjárási extremitások elleni küzdelemben és azok elviselésében a tradicionális ausztrál építészet sem segít – a sötét színű házak és tetők a tűző napon felhevülnek, tovább fűtve környezetüket, így változásra van szükség az érintett területek építészeti szokásaiban.
Az extrém időjárás nem egyszeri alkalom. Klímakutatók arra figyelmeztetnek, 2040 körül a nyári hőmérséklet elérheti az 50 Celsius fokot is a nagyobb ausztrál városokban.
Már ha a globális felmelegedés mértékét sikerül a párizsi egyezményben célként kitűzött, az iparosodás előtti hőmérséklethez képest két fokos emelkedés szintjén tartani. Jelenleg másfélnél tartunk, és nem úgy tűnik, hogy az előirányzott értéket sikerülne betartani.
Most épp úgy néz ki, a tüzek nagyját sikerül eloltani, vagy legalábbis izolálni az elkövetkezendő napokban. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a komoly bozóttüzek szezon előtt, az év elméletileg hidegebb időszakában alakultak ki. Így ki tudja, mire számíthatnak az ausztrálok, ha beköszönt a nyár.
Ez – a Dél-Európában, Észak-Amerikában, Skandináviában pusztító tűzvészek és aszály, az afrikai vízhiányos helyzetek mellett – figyelmeztetés, miszerint a klímaváltozás és annak következményei nem a távoli jövő, hanem itt és most kell együtt élnünk velük.
Világosan látszik: a klímaváltozás velünk van, és vannak helyek, ahol radikálisabban érezni hatását, míg máshol kevésbé látványos – azonban biztos, életmódunkon előbb vagy utóbb alapvetően kell változtatnunk, ha túl akarunk élni.
Kár, hogy ez a nagytőkének egyelőre nem áll érdekében
