Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Átnevelőtáborokban tart fogva egymillió ujgurt a kínai kormányzat

Ez a cikk több mint 6 éves.

Itthon leginkább csak a magyar nép ázsiai eredetével foglalkozó szubkulturális helyeken találkozhatunk az ujgur névvel – vannak ugyanis, akik szerint a tízmilliós belső-ázsiai türk népcsoport a magyarok távoli rokona. Arról viszont már nem nagyon értesülhetünk a magyar nyelvű sajtóból, hogy a többnyire Kína Hszincsiang nevű provinciájában élő, muszlim vallású ujgurok milyen brutális elnyomás alatt élnek.

Ujgur borbélyok Kasgar városában (Fotó: Flickr / Richard Weil)

Az ENSZ egyik emberi jogi intézménye, a Bizottság a Faji Megkülönböztetés Felszámolásáért múlt pénteken tett közzé megbízható információkat, melyek szerint a kínai kormányzat kb. egymillió ujgurt tart fogva átnevelőtáborokban.

Gay McDougall, a bizottság egyik tagja elmondta, erősen aggasztó, hogy a vallási szélsőségesek elleni küzdelem és a stabilitás megőrzésének nevében a kínai kormányzat „jogon kívüli zónává”, egy hatalmas internálótáborrá alakította az Ujgur Autonóm Régió névre is hallgató Hszincsiangot.

Nicholas Bequelin, az Amnesty International szakértője a The Interceptnek nyilatkozva rámutatott:

a kínai hatóságok egy masszív agymosási műveletet folytatnak, önkényesen, mindenféle jogi kereten kívül tartanak fogva százezreket, akiket intenzív politikai indoktrinációnak vetnek alá.

A rövid ideig létező független ujgur államalakulat 1949-es elfoglalása óta Kína folyamatosan bizalmatlanul tekintett az ujgur kisebbség tagjaira, de az elmúlt években elnyomásuk fokozatosan erősödött. Peking megtiltotta az ujgur szülőknek, hogy Mohamednek nevezzék el gyereküket, a gyerekeknek megtiltotta, hogy belépjenek bármilyen mecsetbe, az ujgur származású közalkalmazottaknak pedig megtiltották, hogy böjtöljenek a Ramadán idején. A 2009-es erőszakos tüntetéssorozat után a hatóságok hónapokon keresztül vadászták le a tüntetőket egy úgynevezett „üss keményen és büntess” névre hallgató kampány keretén belül.

Az átnevelőtáborokkal pedig újabb szintet lépett ez a folyamat.

Az Intercept újságírója szerint

egyenes kapcsolat van az ujgurok elleni elnyomás erősödése és a 2001. szeptember 11-e után, az USA által meghirdetett terrorellenes háború között.

Ez utóbbi ugyanis egy olyan legitim fogalmi készletet adott Kína kezébe, amellyel bármilyen emberi jogi vétség igazolhatóvá vált.

A 9/11 utáni hetekben-hónapokban Kína olyan dokumentumokkal rukkolt elő, amelyek szerint egy addig senki által nem ismert ujgur csoport, a Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) fontos részét képezi Oszama bin Láden terrorista hálózatának. 2002 szeptemberére az ENSZ és az USA is felvette az ETIM-et a hivatalos terrorlistájára.

A kínai retorikával ellentétben azonban az ETIM és más ujgur fegyveres csoportok nagyon gyengék, és elhanyagolható veszélyt jelentenek a kínai államra nézve. Michael Clarke, a Hszincsiangot tanulmányozó ausztrál kutató szerint Peking jelentősen eltúlozza az ETIM fenyegetését, és annak nemzetközi terrorhálózatokba való beágyazottságát.

Bármekkora legyen is a terrorfenyegetés, az semmiképp nem legitimálja százezrek, sőt több mint egymillió ember átnevelőtáborokba való bezárását, és egy egész népcsoport brutális megbélyegzését. A kínai hatóságok minden ujgurt gyanúsnak tekintenek, és csupán etnikai, valamint vallási hovatartozásuk miatt fellépnek ellene.

Az Intercept cikke arra is kitér, hogy a gigantikus méretű jogtiprás ellen sem az emberi jogokra érzékeny nyugati országok, sem pedig a világ muszlimjainak védelmezőiként fellépő közel-keleti országok nem emelnek szót. A hallgatás oka legfőképp az, hogy Kína jelentős gazdasági zsarolási potenciállal rendelkezik mindkét csoportba tartozó országokkal szemben. Ez azonban visszafele is igaz, így a közös nemzetközi fellépés akár eredményeket is hozhatna.

A minden tizedik ujgurt érintő tömeges fogvatartás amúgy a Kína szempontjából is okozhat problémákat. Hiszen minden hasonló méretű jogtiprás, kvázi-gyarmati elnyomás általában ellenérzéseket, harcos mozgalmakat hív életre. Ez sajnos azt is jelenti, hogy Pekingnek a jövőben is növekvő brutalitású erőszakot kell alkalmaznia a kisebbségi népcsoport ellen, ha továbbra is biztosítani akarja ellenőrzését az ország legnagyobb szén- és földgáz-készleteit rejtő régióban.