Amikor pár hete Tusványoson Orbán Viktor arról beszélt, hogy a harmadik kétharmad megadta a felhatalmazást egy új korszak kiépítésre a kultúra kapcsán, sokan ezt a kijelentést mint a kultúra területére korlátozott kultúrharc kiteljesedéseként, egyfajta jeladásként értelmezték. Pedig ennél többről szól.

Amikor Orbán Viktor az ország kultúrájáról beszél, valójában a társadalomról beszél, ezért az az új kultúrharc, amit folytatni akar, több mint az irodalom, vagy művészetek területének elfoglalása. Orbán a teljes társadalom értékrendszerét akarja a Fideszhez szabni.

Azért fontos ezt így leírni, mert ha ennek mentén szemléljük azokat a történéseket amiket ezen a nyáron láthatunk, egyértelműen kirajzolódik a rendszer arcéle, és az is, mi vár még ránk a következőkben.

A Hír Tv visszavétele a térfoglalásról szól, csakúgy, mint az MTA beszántása, vagy az olyan ügyek, mint a kis budapesti klubok bezáratása, illetve a társadalmi nem képzések elleni támadás. Ezek mind olyan kulturális centrumok, ahol a rendszerrel szemben ellenkultúra jöhet létre. Pozíciókról, pénzekről és helyekről van szó, amelyek szellemi tőkét állítanak elő vagy terjesztenek, méghozzá az állampárt számára kontrollálatlanul. Ezek a pozíciók pedig veszélyeztetik azt a társadalomátalakítási munkát, amit Orbánék el akarnak végezni.

De ha már a társadalmi nemek szak, akkor meg is érkeztünk a második ponthoz. A társadalmi nemek képzések bezáratása, nem a genderellenes propaganda miatt fontos, hanem azért, mert a kormány családpolitikájának kritikája képződik ezeken a helyeken, illetve azért, mert feminista kritika jön létre. Ha megnézünk más oktatási átalakításokat, például az óvodákban kötelezővé tenni akart nemzeti nevelést, akkor jobban körvonalazódik az a társadalomátalakítás, amit Orbánék végre akarnak hajtani. Ez egy, a rendszer szolgálatába állított, pártközpontú ultranacionalizmusról szól, szexizmusról szól, és a migránstémával együtt militarizmusról. Ahogy a haderő szervezése nagyobb jelentőséget kap az utóbbi időben, nem lenne meglepő a kötelező sorkatonai szolgálat visszavezetése, ahogy erről rendre fel is röppenek hírek.

Érdemes azokat az átalakításokat, amiket a kormány végrehajt, majd a következő időben ebben a keretben szemlélni. Mert nem egyedülőálló, és egymástól független dolgokról van szó, hanem a rendszer társadalmasításáról. Arról, hogy az a propaganda, amit az elmúlt években vitt a Fidesz az ellenségről, hogyan épül majd be az állami intézményrendszer legkisebb zugaiba is, hogyan válik majd természetesen az életünk részévé.

De érdemes azért is nem egyedülálló történésként kezelni ezeket a híreket, hogy ne essünk bele abba a csapádba, hogy egy-egy intézkedés megállításával, a szakmainak mondott apolitikus ellenállásokkal többet tehetünk, mint némi erőforrás és pár munkahely megmentése. Mert bár ez is fontos lehet, embereknek az életet és a szabadságot jelentheti, de összességében majd máshová is berakja a rendszer a lábát, hiszen frontális letámadásról, átalakításról van szó.

Látni kell, hogy egy-egy ügyben nem állítható meg a rendszer, és ahogy az elmúlt évek tiltakozásai mutatják, végül ha nyernek is, másképp hasonló célokat ér el az állampárt. Pontosan ezért az ellenállásnak csak politikai, „ellenkulturális” és szervezeti szinten van értelme, úgy, hogy ugyanúgy egy világkép álljon szemben a Fidesszel, és ugyanúgy mindenre legyen magyarázata és politikai értelemben teremtő ereje, mint a kormánypártnak. Minden más csak sebkenegetés és időpocsékolás.