Augusztus 7-én az amerikai választópolgárok több helyen is az urnákhoz járulhattak: Kansas-ben, Michiganben, Washingtonban és Missouriban előválasztásokon dönthettek arról, hogy ki képviselje a pártjukat november 6-án esedékes félidős (midterm) választásokon (ilyenkor a teljes Képviselőház és a szenátusi helyek harmada újraválasztás előtt áll, illetve sok helyen eldől a kormányzói székek sorsa is. Emellett Ohio állam 12. képviselőházi körzetében időközi választást tartották, mivel a jelenlegi képviselő lemondott a mandátumáról.

Ohio

Igen izgalmas választást tartottak Ohio állam 12-es számú képviselőházi körzetében, ahol azért kellett voksolást kiírni, mert a körzetet 2001 óta képviselő republikánus Pat Tiberi lemondott. És bár a most elnyert mandátum csak novemberig szól, így is nagy tétje volt a választásnak.

Az állam fővárosának és legnépesebb városának, Columbus-nak a külvárosait magába foglaló körzet stabilan republikánus, az elmúlt száz évben csak négy demokrata politikus került ki innen győztesen. A nem-hivatalos végeredmény mindenkit meglepett: bár a republikánus Troy Balderson 50.1 százalékkal az első helyen végzett, csupán 1564 szavazattal előzte meg a demokrata ellenfelét, a voksok 49.3 százalékát megszerző Danny O’Connort.

A szoros végeredmény jól illeszkedik az elmúlt két évben tapasztalható trendhez, vagyis a jobboldal visszaszorulásához a gazdagabb külvárosokban. Tavaly több olyan stabilan konzervatív külvárosi körzetben is tartottak időközi választásokat, ahol a republikánus jelöltek a korábbiaknál sokkal kisebb arányban nyertek (illetve Pennsylvaniában például ki is kaptak az egyik legtrumpistább körzetben), ez pedig aggodalomra adhat okot a pártelit számára.

Balderson kampánya nem volt túl sikeres, győzelmét nagyban köszönheti annak, hogy 3 millió dollár támogatást kapott olyan vagyonos, jobboldali donoroktól, akik nem Ohióban élnek. És mivel a novemberi választásokon ismét O’Conorral kell megküzdenie, nem nyugodhat meg győzelmében, elképzelhető, hogy végül a mostaninál is szorosabb eredmény fog születni.

Michigan

Az autógyártás korábbi fellegvára ma leginkább a folyamatosan lepusztuló és elnéptelenedő Detroitról és Donald Trump meglepetésszerű 2016-os győzelméről vált ismerté. Ám a jobb napokat is megélt közép-nyugati állam idén más okból kifolyólag szerepelt a hírekben.

A demokrata előválasztás egyik meglepetésjelöltje, a csupán 33 éves Abdul El-Sayed lett, akiről két dolgot érdemes megjegyezni: egyrészt megválasztása esetén ő lett volna az első muszlim kormányzó az Egyesült Államokban, másrészt mert Bernie Sanders is őt támogatta (a sandersi politikát hirdető jelöltek egyébként országszerte egyre több sikert érnek el, lásd Ocasio-Cortez New York-i győzelmét).

Bár El-Sayed csupán 30 százalékot szerzett és alulmaradt az estabilishment jelöltjének tartott Gretchen Whitmerrel szemben, a michigani muszlim közösségnek így is volt oka az örömre: a demokrata fellegvárnak számító, detroiti székhelyű 13-as körzetben szoros versenyben ugyan, de a palesztin-amerikai Rashida Tlaib végzett az első helyen.

Novemberi győzelme esetén (ami elég valószínű, hiszen sem a republikánusok sem más párt nem indít itt jelöltet)

ő lenne az első női muszlim képviselő a Kongresszusban.

A vállaltan baloldali Tlaib az Egyesült Államok egyik legszegényebb körzetében indult, amit 1965 és 2017 között megszakítás nélkül John Conyers képviselt, amíg lemondásra nem kényszerült egy szexuális zaklatási ügy miatt.

Nem csak Michiganben fordultak elő nagy számban muszlim jelöltek: országszerte legalább 90 muszlim személy indul a fontosabb választásokon.

Kansas

Az ultrakonzervatív Kansas-ben is előválasztásokat tartottak a pártok, és az itteni megmérettetések inkább Donald Trump számára zárultak kedvező eredménnyel.

A kormányzói székért vívott republikánus előválasztást ugyanis Kris Kobach nyerte, aki az elnök egyik legkorábbi támogatói közé tartozott. A nem hivatalos eredmények szerint Kobach csupán 200 szavazattal verte meg a jelenleg hivatalban lévő republikánus kormányzót, Jeff Colyert.

Kobach hosszú politikusi karrierje során főleg az illegális bevándorlás ellenzésével és az egyébként elenyésző számban előforduló választási csalásokra hivatkozva meghozott szigorú választási törvényeivel vált ismertté (a republikánusok kedvelt témája nagyszámú csalásra hivatkozva kampányolni a szigorúbb választási törvényekért, ám ezek a javaslatok leggyakrabban a szegényebb, nem ritkán etnikai kisebbségekhez tartozó, általában nem jobboldali választópolgárokat érintik negatívan). Emellett országos hírnevet szerzett magának azzal, hogy a 2010-es évek elején egyébként többek között Trump által gerjesztett összeesküvés-elmélet nyomán

nem akarta engedni Barack Obama felkerülését a 2012-es elnökválasztáson a kansasi szavazólapra, amíg nem bizonyítja, hogy valóban az USA-ban született és nem Afrikában.

Obama ezt megtette, de Kobach ezután is sokáig szkeptikus maradt az első fekete elnök születési helyében. Győzelme aggodalomra adhat okot a republikánus mainstreamnek, a demokraták pedig úgy vélik, hogy egy olyan megosztó jelölt ellen, mint amilyen Kobach, nagyobb eséllyel nyerhetnek az idei kormányzóválasztáson.

Az idei félidős választások tétje mindkét oldal számára óriási. A Demokrata Pártnak 8 év ellenzékben töltött év után idén komoly lehetősége nyílik arra, hogy visszahódítsa a Képviselőházat (a Szenátusban kisebb az esély a győzelemre). A republikánusoknak pedig muszáj megtartaniuk egyre ingatagabb lábakon álló többségüket, ha meg akarják valósítani a programjukat, amire a párt platformjának jobbratolódása miatt nem lenne lehetőségük, ha az egyre balosabb elképzeléseket valló demokraták kerülnének többségbe az országos törvényhozás bármelyik házában.

(Forrás: The New York Times, FiveThirthyEight)