„Fontolgatom, hogy jövő ősszel elindulok a főpolgármester-választáson, hogy képviseljem és megvalósítsam régi álmomat, a Sétáló Budapest koncepcióját”  –írja Facebook oldalán a műsorvezető, kritikus.

A koncepció abból állna, hogy Puzsér megválasztása esetén a Budai Várnegyedtől a Deák térig, a Jászai Mari tértől a Fővám térig, a Lánchidat is beleértve, sétálónegyedet hozna létre:

„Teremtsük meg a város és a folyó szerves kapcsolatát a húgyszagú rakpart helyén bárokkal és kávézókkal! Teremtsünk olyan Budapestet, amit nem a benzinmotor hajt – tiltsuk ki az autóforgalmat a város szívéből! Teremtsünk egységes városképet egységes arculatú bolti és éttermi portálokkal. Teremtsünk egy élhető, nyitott és kulturált európai világvárost – szeretném, ha ez volna a Budapestre látogatók döntő élménye.”

Szerinte Tarlós István jó gazdája a városnak, aki nem korrupt, és a kétharmaddal szemben tud küzdeni Budapest érdekeiért, de Puzsér szerint hiányzik a vízió és az identitás a Tarlós által üzemeltetett Budapestből. Szerinte birtokba kéne vennie az embereknek Budapestet, „és megtölteni élettel, sporttal, kultúrával: fákat ültetni, füvesíteni, elektromos alapon közlekedni.”

De Puzsér azt is jelezte, ha lesz olyan jelölt, aki felvállalja a programját, akkor visszalép a javára:

„Tisztában vagyok az esélyeimmel, úgyhogy ha bármelyik végső győzelemre esélyes jelölt – akár Tarlós István, akár az ellenzéki pártok jelöltje – felvállalja ezt a programot, visszalépek a javára: akár bármelyikük, akár mindegyikük javára. ”

Facebook bejegyzése végén kétségeit osztja meg a kritikus, majd árnyalja azt, valóban visszalépne-e mindenki javára:

Nem szeretném tagadni ugyanakkor, hogy tele vagyok kétségekkel. Egyrészt: világos, hogy a kormánypárti meg az ellenzéki orgánumok mocskolni fognak, talán a szeretteimet sem kímélik majd. Másrészt: nem tudom felmérni, hogy a Sétáló Budapest koncepciója valós közösségi igény-e vagy csak az én személyes vágyam egy olyan városra, ahol élni szeretnék. Harmadrészt: az ország egyik legfontosabb közhivatalára csak akkor szabad bárkinek is pályáznia, ha képes vállalni az ezzel járó felelősséget. Amíg ez csak az én ügyem, addig nincs is baj, hisz legfeljebb a saját arcomat kockáztatom, és mindössze a lelkiismeretemmel kell elszámolnom. A kérdés azonban ennél összetettebb: egy új nemzeti identitás és egy új politikai kultúra megteremtésének kísérlete során vajon szabad-e visszalépnem az országot túszként fogvatartó huszadik század javára?