A kormányzó dán liberálisok, a Venstre egyik képviselője a nőkre nézve „erősen elnyomónak” titulálta a tradicionális muszlim ruhadarabok viselését. Néhány szervezet tiltakozott a döntés ellen, és demonstrációt is bejelentett, mert szerintük a törvény diszkriminatív bizonyos csoportokkal szemben.

A nyilvános burkaviselés tiltására több országban is van példa Európában, illetve szerte a világban. Franciaország volt az első európai ország, ahol ilyen törvényt hoztak, 2004-ben. Akkor eredetileg még csak az állami iskolákban tiltották meg az egész arcot takaró fejkendő viselését, de 2011-ben a tiltást kiterjesztették az összes közterületre.

Az akkori elnök, Nikolas Sarkozy „nemkívánatosnak” nevezte a burkát az országban. A szabályt megszegő nők 150 eurós büntetésre kötelezhetők, illetve az az ember, aki burkaviselésre kényszerít mást, akár 30 ezres büntetéssel is számolhat.

Belgiumban a teljes arcot takaró ruhadarabok viselése 2011 óta tilos. A szabályt megszegők akár 7 napra is elzárhatók, illetve mintegy 1400 eurós büntetésre számíthatnak. Hollandiában a közintézményekben tilos csak, illetve olyan helyeken, ahol „közérdekű az emberek arcának láthatósága”. Részleges vagy regionális tiltások vannak érvényben ezeken túl Svájcban, Spanyolországban és Olaszországban is.

A fejet teljesen takaró rituális ruhadarabok viseléséről régebb óta folyik vita a közéletben. A tiltást ellenzők általában az egyén önkifejezésének, vallási szabadságának megsértésével érvelnek, mint például John Dalhuisen korábban, aki az Amnesty International egyik szakértője:

„Teljes tiltás az arc takarására alkalmas arra, hogy megsértse az önkifejezés szabadságát, és a vallását azoknak a nőknek, akik burkát vagy nikábot hordanak nyilvánosan, mint identitásuk és hitük kifejezését.”

A francia kormány közleményében a burkaviselést tiltó törvény megalkotásakor a közösségi együttélésre és a nemi egyenlőségre helyezte a hangsúlyt:

„Tekintettel arra, hogy milyen károkat tud okozni [az arc eltakarása] a közösségi együttélés azon szabályaira nézve, amelyek az egyén méltóságát és a nemek közti egyenlőséget biztosítják, ez a gyakorlat még akkor sem fogadható el nyilvános terekben, ha az önkéntesen történik.”

Forrás: The Guardian; CNN; The Telegraph

Kép: Wikimedia Commons