Lassan egy éve van a Fidesz média célkeresztjében az LMP – korábban a Fidesznek dolgozó – afgán származású magyar tanácsadója Janan Mirwais. A politikai tanácsadó most a Pestisrácokon próbált volna válaszolni egy őt támadó cikkre, de a portál szokatlan, és sajtóetikailag megkérdőjelezhető módon nem hozta le írását, így az LMP közeli Reflektor blogon jelent meg.
Az LMP-s tanácsadó szövegében először azt magyarázza el, miért érezte fontosnak a Pestisrácokon megjelent cikkre a reagálást. Mirwais szerint hazugságokkal vádolja őt a szerző„miközben a propaganda támogatását állítja szembe a hazaszeretettel, a magyarságtudattal.”
Miután Mirwais meghívja egy kávéra a róla hazudozó szerzőt, azután elmondja, nem fog defenzívába húzódni, és nem fogja magyarságát bizonygatni, a róla állított hazugságokkal szemben:
„Nem fogom magyarságtudatomat védeni. Nem fogom hazaszeretetemet bizonyítani. Nem fogom a magyar állampolgári kötelezettségeimet firtatni. Azért nem, mert méltatlan lenne ahhoz az elköteleződéshez, amit magyar állampolgárként Magyarország felé érzek és támasztok.”
Az LMP tanácsadója ezután kifejti mi a gond a kormányzati propagandával, és miért nevezi ő ezt károsnak:
„A Polgárportál szerzője szerint ámokfutás az, hogy azzal vádolom a kormányt: valódi megoldások helyett a politikai akaratát és erőforrásait egy mérhetetlenül káros gyűlöletpropagandára fordította. Mert károsnak kell nevezni azt, ahol önmagában hír, hogy az LMP-nek van egy afgán származású, de saját magát magyarnak tartó munkatársa. Mert károsnak kell nevezni azt, ha úgy állítunk be más származással és vallással bíró embereket, mint akik csak azért jönnek Magyarországra, hogy „elvegyék asszonyainkat és lányainkat”. Mert károsnak kell nevezni azt, ha valakinek azt üzenjük: csinálhatsz bármit ebben az országban, dolgozhatsz akármennyit, tanulhatsz akárhogyan, ha más a származásod, sosem leszel egyenlő velünk. Mert mi magyarok vagyunk, ők nem. Bármennyire is annak tartják magukat. Mi itt születtünk, ők nem. Bármennyire is érzik ennek a 93 ezer négyzetkilométernek minden örömét és bánatát.”
Szerinte azok akik így gondolkodnak egy kisebbséghez tartoznak, ugyanígy a magyarság, nem kérkedés és bizonyítás kérdése:
„Ahhoz a kisebbséghez, akik a magyart fokozni akarják, és így tesznek különbséget. Magyarabb. Látom, tudom, hogy a magyarok többsége viszont nem ilyen. Ők nem rasszisták. Ők látják az embert is. És nekik, nekünk, a hazaszeretet nem a „magyarabb”-nál kezdődik, hanem a barátoknál, családnál, nyelvnél, focinál, a pesti srácoknál, Himnusznál, Szózatnál, József Attilánál, Petőfinél, Varró Dánielnél, Esterházy Péternél, Márai Sándornál, Mundroczó Kornélnál, Makovecz Imrénél, vagy éppen Kósa Lajosnál.
Végül pedig L. Simon László szavait ajánlanám mindenki figyelmébe. A politikai elköteleződés nem pótolja a tehetséget. Na, hát pont ugyanígy van a hazaszeretettel is.”
