A magyarok 59-60 százaléka ítéli meg úgy, hogy egészsége jó vagy nagyon jó a KSH most közreadott, 2016-2017-es felmérése szerint. Ez európai összehasonlításban inkább alacsonynak számít (az EU-átlag 67,4%), de nagyjából változatlan 2010 óta, és 2016 óta kissé javult is. Szubjektív ítéletről van szó, amelyet nagyrészt kulturális elvárások határoznak meg – az íreknek pl. 82,8 százaléka véli kedvezőnek egészségi állapotát, a portugáloknak pedig még fele sem.
Érdekes módon, miközben a krónikus betegségben szenvedők aránya 38-39 százalék a lakosságon belül, ennél jóval kevesebben gondolják úgy, hogy egészségük rossz vagy nagyon rossz: 2017-ben csak 13 százalék mondta ezt.
Van azonban számos olyan objektív adat is, ami aggodalomra adhat okot, és ösztönzőleg hathatna a prevencióért és az egészségre nevelésért, illetve a jóléti szolgáltatásokért felelős állami intézményekre.
Ilyen pl. az, hogy a 15 év felettiek csupán 40 százaléka normális testsúlyú, és a magyarok több mint fele enyhén elhízott (18,3%) vagy túlsúlyos (35,8%).
Ez a tény összefügghet a rendszeres testmozgással – ami stadionok és sportnemzet ide vagy oda – csak kevesek osztályrésze, a lakosság többsége egyáltalán nem végez testmozgást a munkán kívül, vagy legfeljebb heti 3 óránál kevesebbet.
A legtöbbet a nagyrészt ülő- vagy nagyrészt álló munkát végzők mozognak, de még harmaduk sem tölt sporttal heti 4 óránál többet. A közepes vagy nehéz fizikai munkát végzők körében még kevesebb idő jut testedzésre, de a legrosszabb adatokat a fizetett munkát nem végzők körében találjuk.
Ez egy vegyes kategória, akadnak benne háztartásbeliek, tanulók, fogyatékos emberek vagy munkanélküliek is – de itt is azt látjuk, hogy a társadalmi pozíció romlásával csökken a testmozgásra fordított idő. A munkanélküliek 55 százaléka például semmilyen testmozgást nem végez.
Hasonlóképpen, a gyümölcs- és zöldségfogyasztás is túl kevesek osztályrésze: a 16 éves és idősebb polgárok fele sem (40%) fogyaszt naponta gyümölcsöt, zöldséget, salátát még kevesebben (30%). 12-14% hetente sem vagy sosem fogyaszt gyümölcsöt és zöldséget.
Mindez összefügg az iskolai végzettséggel, a jövedelem szinttel, de a nemmel is. A felsőfokú végzettségűek körében kétszer olyan nagy azoknak aránya (61%), akik megengedhetik és meg is engedik maguknak ezeket az egészségesebb élelmiszereket, mint az alapfokú végzettségűek (29%) és az első jövedelmi ötödbe tartozók közt (29%).
Miközben a gyerekek egészségi állapota túlnyomó mértékben jónak mondható, a jövedelmi különbségek itt is nyomot hagynak: A legalsó jövedelmi ötödben élők 55, a legfelsőben élők 74%-a örvend nagyon jó egészségnek.
Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban a KSH arra jutott, hogy ez viszonylag kevesek számára nem elérhető, viszont a lakosság többsége számára jelentős terhelést jelent.
Miközben 2010–2016 között javultak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségei, különösen a fogorvosi ellátás esetében, 2016-ban a 16 éves és idősebb lakosság háromnegyede egyszer sem járt fogorvosnál. Ez azzal függhet össze a KSH szerint, hogy „a szakembert csak akkor keresik fel, amikor már szükséges a beavatkozás, és relatíve kevesek számára természetes az, hogy megelőzés céljából menjenek el rendszeresen kontrollra”.
Ehhez képest a háziorvosok látogatottsága magasabb, és a lakosságnak csak 6,2%-a mondta, hogy 2016-ban nem tudott igénybe venni olyan orvosi ellátást, amire szüksége lett volna.
Leginkább a gyógyszerek megvásárlása jelent terhet a lakosság számára: az alsó, jövedelmi szinten 70 százalék számára közepes vagy nagy terhet jelentett ez két évvel ezelőtt, de még a legfelsőbb jövedelmi szinten lévők 40 százaléka is így érezte.
A gyerekek esetében újra az figyelhető meg, hogy a családok mindenképpen igyekeznek kigazdálkodni az egészségügyi ellátás költségeit, ugyanakkor az államnak itt is lenne jócskán korrigáló szerepe: 2016-ban az első jövedelmi ötödbe tartozó háztartások 8,2%-ával, a 2. és 3. ötödbe tartozók 2,1 és 1,8%-ával, a negyedik ötödbe tartozók 0,6%-ával fordult elő, hogy nem tudták kiváltani a háztartásban élő gyermek számára a gyógyszert, a legfelső jövedelmi ötödben ilyesmi nem fordult elő.
