Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az inárcsi gyilkosságról a szociális szakma: egy felelős kormányzat sem a rászorulókat, sem a segítőket nem hagyhatja magukra

Június 11-én Inárcson munkavégzés közben gyilkolt meg egy férfi egy szociális munkást. A férfi a családgondozó kliense volt. A Hang oldalon ennek kapcsán számos szociális szakmai szervezet és szakember tett közzé állásfoglalást.

A gyászoló szociális szervezetek szerint a tragédia a szociális szakma eszközrendszerének és munkakörülményeinek alapvető hiányosságaira mutat rá.

A szakemberek a konkrét eset kapcsán arra mutatnak rá, hogy a családsegítés feladata a krízishelyzetek megszüntetése volna, azonban

„a jelenleg működő család- és gyermekjóléti alapellátás nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy sikeresen korrigálja azokat a hátrányokat, nehézségeket, amelyekkel a klienseink küzdenek.”

Szerintük erre utal az inárcsi eset is, hiszen a férfi viselkedésében vélhetően közrejátszott számos olyan rendszerszintű probléma, melyek megoldására a szociális szakmának nem állnak eszközök a rendelkezésére. Mint mi is megírtuk, a gyilkosságot elkövető férfi banki hiteltartozás miatt vesztette el lakhatását, melynek következtében gyermekeinek családból való kiemelése fenyegette.

A szakemberek arra is rávilágítanak, hogy – miközben hangsúlyozzák, hogy a gyilkosságra semmiféle mentség nincsen – hogyan fordulhat elő, hogy a segíteni hivatott szociális munkás a  megfelelő erőforrások és eszközök híján a kliens szemében az elnyomás eszközeként tűnt fel. Amint írják,

„[g]yakran elérhetetlenek a szükséges szakemberek, nincs gyógypedagógus, nincs pszichiáter, nincs pszichológus. A családokkal foglalkozó szociális munkásra egyre nagyobb felelősség és teher hárul. Miközben tudja, hogy a szülők önerőből képtelenek problémáikat megoldani, nem tud valódi támogatást nyújtani számukra, csak az ellenőrző, számonkérő funkció marad… A kliens és segítője között – a tehetetlenség és elégedetlenség miatt – egyre fokozódik a feszültség.”

A segítő szakma képviselői azt is írják, a szakemberek pályaelhagyása nem csak a megalázóan alacsony bérek és az erkölcsi megbecsülés hiánya miatt jellemző, hanem a szakmai nehézségek miatt is. A súlyos munkaerőhiány a szakembereket – mint írják – sokszor a kötelező állami alapfeladatok ellátásában is akadályozza, leginkább éppen azokon a településeken, ahol sokkal több segítő szakemberre lenne szükség.

Az állásfoglalás szerzői az Alapjogi Biztos egy 2017-es jelentésére is felhívják a figyelmet, amely szintén arra jutott, hogy a család-és gyermekjóléti szolgálatok működése nem megfelelő, amiben nagy szerepet játszik az, hogy nem állnak rendelkezésre azok az intézményi feltételek, amelyek segítségével egy bajba jutott emberen hatékonyan tudnának segíteni. Ehhez például szociális bérlakásokra, tartós foglalkoztatást elősegítő eszközökre lenne szükség. A tartós és pozitív változás eléréshez, mint írják,

„átfogó, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó szociálpolitikai lépések szükségesek.”

A szakemberek azt kérik a döntéshozóktól, hogy a szakmával párbeszédet folytatva mérjék fel, milyen szociális szolgáltaltások hiányoznak, és tekintsék át, hogy mit kell tennie a kormányzatnak a rászorulók felemelése érdekében. Emellett a szociális szakma erkölcsi és anyagi megbecsülése érdekében valósítsák meg a szociális életpálya modellt, és tegyenek lépéseket a munkaerőhiány felszámolása érdekében.

Mint írják, „felelős szociálpolitikai stratégia és a szükséges anyagi források híján a társadalmi egyenlőtlenségek évről évre nőnek”, egy felelős kormányzat sem a segítségre szorulókat, sem a segítségükre sietőket nem hagyhatja magukra.

Az állásfoglalás aláírói közt számos szociális szakmai szervezet, valamint szociális és oktatási területen működő szakszervezet található, a petícióhoz további csatlakozókat várnak.

Címoldali kép: Bors
Olvass tovább!