1867 július 25-én a kortársak már nagyjából sejtették: mozgalmas politikai év lesz ez Európában. Hazánkban már megjelent Deák Ferenc Húsvéti cikke, amely jogilag megalapozta az osztrák-magyar kiegyezés hátterét.

Ez az 1867-es kiegyezés jelentette a szabadkereskedelmi kapitalizmus első nagy korszakának kezdetét hazánk számára is, ahol a korlátok fokozatosan leomlottak az ipar, kereskedelem előtt és itthon is kialakult az új tőkésosztály, és proletariátus is.

Szinte ironikus, hogy éppen ugyanebben az évben fejezte be Karl Marx legnagyobb összefoglaló művének, a Tőkének első, és életében utoljára megjelent kötetét. A huszadik század második felében generációk nőttek fel a könyv árnyékában, valójában azonban az esti egyetemek, kötelező, az előrehaladáshoz szükséges szemináriumok kevés embernek tudták átadni a mű teljességét. Ennek elsődleges oka persze a folyamatosan alakuló hivatalos értelmezés okozta zavar mellett egyszerű volt:

A Tőke rendkívül emészthetetlen, néhol érthetetlenül tömény nyelvezetű műnek bizonyult.

Maga Marx már az első, hamburgi kiadás előszavában is tisztában volt ezzel. Az első, az árucseréről és az áru fogalmának elemzéséről szóló fejezetéről például azt írta:

Minden kezdet nehéz – ez minden tudományban érvényes. Ezért az első fejezetnek, főleg az áru elemzését tartalmazó résznek a megértése okozza majd a legtöbb nehézséget. Ami mármost közelebbről az értékszubsztancia és az értéknagyság elemzését illeti, ezt, amennyire lehetett, népszerűsítettem 1 . Az értékforma, amelynek kész alakja a pénzforma, igen tartalmatlan és egyszerű. Az emberi szellem mégis több, mint kétezer esztendő óta hiába próbált a mélyére hatolni, holott sokkal tartalmasabb és bonyolultabb formák elemzése legalább megközelítő módon sikerült. Miért? Mert a kialakult test könnyebben tanulmányozható, mint a test sejtje. Azonkívül a gazdasági formák elemzésénél sem mikroszkópot, sem vegyi kémlelőszereket nem vehetünk igénybe.^[1]

Marx megjegyzése, amely arra vonatkozott, hogy olyannak számított műve a politikai gazdaságtanban, mint a sejtbiológia az élettanban kivételesen előrelátónak nevezhető.

Az árucsere bemutatásakor általa felállított „áru –és pénzfétisizmus” jelenségére pedig a tőke és az addig nemzetállami keretben működő kapitalizmus(ok) a pénzügyi elitek kezén az 1970-es évektől valóban absztrakt és manipulálható viszonyrendszerré változott éppen a pénzforma nyomán.

A 2008-as pénzügyi válság sokak szerint éppen erre az ellentmondásra, összefüggésre világított rá. A Tőke azonban nem is igazán a kelet-európai „szocialista tábor” 1948 és 1989 közötti hatalmának fenntartását segítette elő, hiszen a hivatalos marxizmus-leninizmus ezekben az országokban és Moszkvában is elképesztő magyarázatbeli bakugrásokkal próbálta kompenzálni gazdasági és politikai rendszere nem-marxista jellegét.

A Tőke ma is igazán azért fontos, mert újraolvasásai, újbóli értékelései mindig új energiát öntöttek a munkásmozgalomba. Így volt ez 1965-ben, a francia elit legfontosabb iskolájában, az École Normale Supérieureben is, ahol Louis Althusser marxista filozófus, és tanítványai, Jacques Ranciére, Étienne Balibar, Pierre Macherey és Roger Establet teljesen új értelmezést adtak a műnek.^[2] Ezzel pedig alapjaiban kérdőjelezve meg mind a poszt-sztálinista Szovjetunió értelmezését, mind a hozzá szorosan kapcsolódó, politikájukban is erősen sztálinista vonalat követő nyugati kommunista pártok taktikáját.

De szélesebb értelemben is lehetséges volt a Tőke újraértelmezése. Napjainkban Thomas Piketty 2013-as könyve, a Tőke a 21. században ^[3] jelenti azt a kapaszkodót, amelyhez a legkülönbözőbb politikai hagyományt követő döntéshozók és tudományos kutatók csatlakozhatnak. Piketty analízisében igazolja Marx alapfogalmait, és rámutat a finánckapitalizmust napjainkban mozgató növekvő egyenlőtlenség és felhalmozás pusztító hatására, ez a jelenség ugyanis végső soron Piketty szerint konzerválja a gazdasági növekedés lelassulását, megrekedését, és a középosztályok lecsúszását.

A Tőke tehát ma újra egyre inkább a világgazdaság értelmezésének, ellentmondásai feloldásának legfontosabb eszköze.

Kevés könyvről mondható el ez másfél évszázaddal a nyomda alá kerülése után.

Címoldali kép: A Tőke első kötetének első, 1867-es német kiadása címlapja. Forrás: Wikipédia, Hasonmás-kiadás, Dietz Verlag, Berlin, 1973.