Elutasítja a Magyar Tudományos Akadémia két alternatív javaslatát Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője. A Magyar Hírlapnak adott interjújában a tárcavezető megerősíti, a kormányzat továbbmegy tervével, hogy az ITM alá vonja az MTA költségvetésének egy tetemes részét, 28 milliárd forintot.
Az MTA szerdán tette közzé alternatív javaslatait: azt kéri, a kormány halassza el egy évvel a forrásátcsoportosítást, hogy megfelelő módon meg lehessen vitatni az ügyet. Amennyiben ez nem történik meg, egy második javaslatot is előterjesztett az Akadémia – ennek értelmében ugyan valóban kerülnének át források az innovációs minisztériumhoz, de a kutatóintézeti hálózat alapfinanszírozása az MTA felügyelete alatt maradna.
Palkovics az interjúban lesöpri ezt a két javaslatot, arra hivatkozva, hogy az adófizetők pénzét társadalmilag hasznos kutatásokra kell fordítani, ezt pedig a kormánynak kell meghatároznia.
Legitim igény, hogy hasznos, a társadalom érdekét szolgáló célokra fordítsuk az adófizetők pénzét. Ezért nem tudom elfogadni az érvet, hogy „majd mi eldöntjük, hogy mit akarunk kutatni, mivel ez az autonómiánk része” – nyilatkozta a miniszer.
Palkovics úgy véli, hogy a kritikákkal ellentétben ez nem jelentené az, hogy minden kutatónak megmondanák, mit kutasson. Arra viszont nem derül fény az interjúból, hogyan marad szabad a kutatás és a témaválasztás, ha a minisztérium meghatározza, mire ad pénzt, és mire nem. Nyilván így is kutathat bárki bármit, csak a kérdés az, miből tenné ezt.
Az innovációs miniszter ebben az esetben ugyanazt az érvelést használja, amelyet korábban kollégája, Trócsányi László igazságügyi miniszter is: csak az a demokratikus, amit a kormány mondd. Trócsányi arra utalt, potenciálisan antidemokratikus, ha egy bíróság a kormány ellen dönt, hiszen akkor a népakarat ellen dönt. Most a sorok között Palkovics ugyanezt alkalmazza az Akadémiára: a népakaratnak kell eldöntenie, milyen kutatásokra mennek pénzek, a népakaratot pedig a kormány képviseli.
A probléma ezzel csak az, hogy a demokratikusság köntösébe bújtatva ez az érvelés valójában a kormányzati önkényt legitimálja csupán.
Az egyes intézmények autonómiája épp azért létezik egy jogállamban, hogy egy kormányzat ne taposhasson rá az állampolgárokra. A tudomány területén ráadásul ez azzal is párosul, hogy egy-egy állítás nem lesz attól igaz, hogy a kormány mondja. Márpedig a finanszírozás kézi vezérlésével épp ez fog történni: a kormány kijelöli, mely irányokat finanszíroz, és melyeket nem, függetlenül azok valós tudományos értékétől.
A jelenlegi rendszerben amúgy sem az történik, hogy minden kutató csak úgy hasraütészerűen kiválasztja, mit szeretne kutatni. Ahogy Szűcs Zoltán Gábor, az Akadémia egyik kutatója blogján rámutat:
„Nálunk sem arra adják a pénzt, hogy azzal foglalkozzon mindenki, amivel csak akar, hanem pályázatokon lehet kutatási pénzt elérni, a kutatók állását pedig szigorú teljesítménykövetelmények határozzák meg, amiben évek óta központi szerepe van az intézményhálózattól teljesen független fórumokon elért, nemzetközi teljesítményeknek.”
(nyitókép: MTI/Kovács Tamás)
