Az interneten nagyon népszerűek azok a tesztek, amelyek egy sor kérdés után megmutatják, milyen politikai értékrenddel rendelkezünk, és ez alapján milyen politikai táborhoz tartozunk. A leggyakrabban az ún. politikai iránytűvel (Political Compass) találkozhatunk, amely kéttengelyes koordinátarendszerben helyezi el politikai értékrendünket: az egyik tengely a gazdasági, másik pedig általában kulturális, társadalmi kérdésekből épül fel.

A Policy Solutions intézet most reprezentatív kutatással térképezte fel, vajon a magyar társadalom egésze hol helyezkedik el ebben a koordinátarendszerben.

A május 6. és 13. között készült felmérés keretén belül a válaszadóknak huszonnyolc kijelentés kapcsán kellett véleményt mondaniuk, ebből tizennégy a gazdasági jobb-bal tengelyen, tizennégy pedig a társadalmi nyitott-zárt tengelyen helyezte el az embereket.

Az eredmények alapján egyértelműen látszik, hogy gazdasági kérdésekben a társadalom túlnyomó többsége (78%) baloldalon helyezkedik el, állami szerepvállalást, újraelosztó politikát és az egyenlőtlenségek csökkentését szorgalmazzák. Kulturális kérdésekben a kép sokkal kevésbé egyértelmű, sok kérdésben szinte fele-fele arányban oszlik meg a társadalom, de összességében enyhén inkább a konzervatív pólus felé tendál.

Baloldaliak vagyunk, ez nem kérdés

A tizennégy felsorolt gazdaságpolitikai álláspont közül csupán négy volt olyan, amelyben a megkérdezettek többsége a jobboldalra helyezkedett, a fennmaradó tízben azonban a baloldali álláspontot preferálta. Ráadásul ahol jobboldali megfogalmazások győzedelmeskedtek, ott is csupán nagyon szűk többséggel, ehhez képest a baloldali pozíciók elsöprő, nem ritkán kétharmados többséget élveznek.

Nézzünk néhány erős többséggel rendelkező baloldali álláspontot:

• 90 százalék ért egyet azzal, hogy az adónkból biztosítani kell minden magyar állampolgárnak a jó minőségű állami egészségügyet.
• 83 százalék gondolja úgy, hogy a rosszabb helyzetben lévők társadalmi felemelkedését az államnak támogatnia kell.
• 80 százalék szerint akkor igazán jó egy társadalomban élni, ha nincsenek jelentős különbségek gazdagok és szegények között.
• 79 százalék szerint mivel a cégekben nem lehet megbízni, szükség van azok törvényi szabályozására.
• 73 százalék szeretné, hogy egy munkavállalónak akkor is legyen joga sztrájkolni, ha a sztrájkja miatt a lakosság többségének kényelmetlenséget okoz.
• 72 százalékos a többkulcsos, progresszív adórendszer támogatása.
• Ugyancsak 72 százalék veti el azt a feltételezést, mely szerint mindenkinek annyit ér a munkája, amennyi fizetést kap érte.
• 66 százalék nem ért egyet azzal az állítással, miszerint amelyik kultúrház, művelődési ház állami támogatás nélkül nem tud megélni, azért nem kár, ha csődbe megy.
• 64 százalék azzal sem ért egyet, hogy alapvetően az egyén hibája lenne a szegénység.
• 57 százalék szerint hamis a feltételezés, hogy a nagy bérkülönbségek elfogadhatók lennének, mivel teljesítményre ösztönzik az embereket.

A jobboldali álláspont nyert akkor, amikor a megtakarítások utáni pluszadó (vagyonadó) kérdése merült fel, ezt 58 százalék utasítja el. 59 százalék gondolja úgy, hogy aki munkanélküli, az általában nem akar dolgozni. 52 százalék szerint a világgazdaság jelenlegi rendszere a világ minden országának esélyt biztosít a felzárkózásra, és 51 százalék véli úgy, hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam.

Ez utóbbi kérdés inkább arra enged következtetni, hogy bár az emberek nagyobb állami szerepvállalást szeretnének, jelenleg igen elégedetlenek az állam tevékenységével, és jobban bíznak a magánvállalatokban.

Társadalmi konszenzus az abortuszról

A gazdasági kérdésekhez képest a kutatás által nyílt-zárt tengelyen elhelyezett ügyek kapcsán már sokkal nagyobb szórást tapasztalhatunk. A kutatás készítői erre a tengelyre olyan kijelentéseket helyeztek, amelyek különféle etnikai, szexuális és más kisebbségekhez való viszonyunkat, a társadalom homogenitása vagy heterogenitása iránti igényünket, az ideális családmodellről alkotott elképzeléseinket, a társadalom többi tagjába vetett bizalmunkat, a társadalmi változás vagy az állandóság iránti igényünket és a hatalomhoz való viszonyunkat érintik.

A társadalompolitikai kérdésekben pedig sokkal polarizáltabb is a társadalom, a legtöbb kérdésben egy-egy álláspontnak nincs akkora többsége, mint a gazdaságpolitika esetében a baloldali pozícióknak.

Összességében a tizennégy kérdésből nyolcban a zárt társadalmi álláspont, ötben pedig a nyílt álláspont szerzett többséget.

Volt egy olyan kérdés is, amelyben egyik pozíció sem szerezte meg a társadalom többségének egyetértését: ez a homoszexualitás kérdése. „Ha valamelyik családtagom meleg lenne, azt én szégyellném” – ez volt az a kijelentés, amellyel kapcsolatban a magyar társadalom szinte két azonos nagyságú részre szakad: 49 százalék nyilatkozott úgy, nem szégyellné, ha valamelyik családtagjáról kiderülne, hogy homoszexuális, 46 százalék azonban igenis szégyent érezne emiatt.

Ezzel az eredménnyel a melegek határozottan jó megítélésnek örvendenek más kisebbségi csoportokhoz képest. Ugyanis például 72 százalék gondolja azt, hogy a cigányok soha nem fognak tudni beilleszkedni a nem cigány magyarok közé. 68 százalék szerint pedig Magyarországnak nem származik előnye abból, ha más országból emberek költöznek ide, a migráció és a bevándorlók tehát továbbra is nagyon rossz színben tűnnek fel a társadalom szemében.

A családi értékek tekintetében is inkább a konzervatív álláspont érvényesül.

A megkérdezettek elsöprő többsége (82%) állítja, hogy a nevelés elsődleges célja a rend és a fegyelem megtanítása. 64 százalék számára egy-egy pofon a gyereknevelés természetes része, és 57 százalék szerint akkor jó a világ, ha a férfi a család feje.

Az egyén és hatalom viszonyát érintő világnézeti kérdésekben igen kettős képet kapunk. Miközben szűk, 50 százalékos többség gondolja úgy, hogy a politikában a különböző felek közötti egyeztetésnél fontosabb a gyors döntés, és csak 46 százalék szerint fontosabb a hatékonyságnál a konszenzusos, érintetteket bevonó döntéshozatal, addig 77 százalék azt is mondja, hogy minden tekintély megkérdőjelezhető. Ebben a kérdésben tehát erős az inkonzisztencia: a hatékony, autoriter döntéshozatali stílus preferálása együtt él a hatalom megkérdőjelezhetőségébe vetett hittel.

Ha a legtöbb kérdésben inkább a konzervatívnak ítélt álláspontokat támogatják is többen, van egy kérdés, amelyben elsöprő többséggel jelentkezik a liberális álláspont: ez pedig az abortusz kérdése.

A kutatás arra volt kíváncsi, mit gondolnak a válaszadók a terhességmegszakítás jogáról: 78 százalék értett egyet azzal, hogy a nem kívánt terhességét egy nő szabadon megszakíthatja, és csupán 20 százalék volt azok aránya, akik ellenzik ezt a jogot.

Sok a baloldali, piacpárti alig

A fenti kérdések alapján a kutatók próbálták nagyobb kategóriákba is besorolni az embereket gazdasági és társadalompolitikai nézeteik alapján. Összesen öt értékrendcsoport állítottak össze annak függvényében, hogy a gazdasági jobb-bal, illetve a társadalmi nyílt-zárt tengelyen hol foglalnak helyet.

A legnagyobb csoportot a zárt-baloldaliak alkotják, ők a társadalom kb. 40 százalékát teszik ki. Gazdaságpolitikai kérdésekben ők határozottan a baloldalon helyezkednek el, tehát támogatják az erős újraelosztó, egyenlőtlenségeket csökkentő, a piacot szabályozó, a szegényeket felemelő politikát, ám társadalmi értékrendjük inkább konzervatívnak nevezhető.

Tőlük nem sokkal lemaradva, a társadalom 34 százalékát teszik ki a nyitott-baloldaliak, akik szintén az újraelosztó politika hívei, ám társadalmi kérdésekben inkább liberálisabb pozíciókat foglalnak el,

A két nagy tömb mellett találunk még három kisebbet: az egyértelműen egyik oldalra sem besorolható centristák tábora 10 százalékos, a piacpárti gazdaságpolitikát és konzervatív társadalompolitikát támogató zárt-jobboldaliak pedig 8 százalékot tesznek ki. A magyar társadalom legkisebb csoportját a piacpárti gazdaságpolitikát és liberális társadalompolitikát valló nyitott-jobboldaliak alkotják, ők olyan 7 százaléknyian vannak.

Érdekes azt is megnézni, az egyes pártok szavazótáborain belül hogy alakulnak az arányok. A kutatás által zárt-baloldalinak nevezett csoport a legnagyobb hányadot a Jobbik szavazótáborában teszi ki (46%), a legkisebbet pedig a bizonytalan szavazók csoportjában (37%). Ugyanígy a Jobbik táborán belül a legalacsonyabb azok aránya, akik piacpárti gazdaságpolitikát támogatnak, a Fidesz táborán belül azonban erősen felülreprezentáltak.

Hogyan lesz ebből politika?

Az ilyen típusú felmérések alapján kiválóan fel lehet térképezni, hogy melyek azok az értékreflexek, amelyek a társadalmat jellemzik, de ebből még nem következik, hogy ezek az értékek automatikusan és áttételektől mentesen leképeződnének a pártpolitikában. Ha így lenne, akkor ugyanis nem egy alapvetően egyenlőségellenes, az újraelosztás mértékét évről évre csökkentő párt szerezne kétharmadot egymás után harmadszorra.

Ezek az eredmények inkább csak a „hozott anyagot” mutatják, vagyis azt, hogy egy adott pillanatban a politikai elitnek miből lehet kiindulnia – de az, hogy ki nyeri a választásokat, ennél sokkal bonyolultabb kérdés, amelyet a szereplők hitelessége, múltbeli cselekedetei, a tágabb gazdasági és geopolitikai kontextus, illetve a politikai szereplők tematizáló munkája (ld. migráció) is erőteljesen befolyásol.

A kutatás által felvázolt értékrendcsoportok sem automatikusan kapcsolódnak egy-egy politikai párthoz (sőt, sok tekintetben a magyar pártstruktúra nem is ezen törésvonalak mentén szerveződik). Hogy egy-egy értékrendcsoport milyen politikai szereplőhöz kapcsolódik, azt utóbbiak politikai munkája döntheti el.

Csak hogy egy példát is említsek: a legnagyobb társadalmi csoportra, a zárt-baloldaliakra tekinthetünk úgy, mint egy kádárista gyökerű párt potenciális szavazóira, de ugyanúgy akár egy keresztény-szocialista formáció bázisát is adhatnák.

Innen nézve tehát a fenti számokból alapvetően két következtetés vonható le.

Egyrészt az ellenzéki pártok óriási hibája, hogy nem tudtak nyolc év alatt sem politikai tőkét kovácsolni abból, hogy a kormány által képviselt jobboldali, újraelosztás-ellenes gazdaságpolitika nem találkozik a magyar társadalom elsöprő többségének preferenciáival. Itt ugyanis lenne mozgástér bőven.

Másodsorban az is jól látszik, hogy a társadalompolitikai tengelyen elhelyezkedő kérdések sokkal erőteljesebben polarizálják a társadalmat, mint a gazdaságpolitikai kérdések. Előbbiek tehát több teret engednek a konfliktusnak, a választói rétegek formálásának, így számíthatunk arra, hogy a konfliktusos politizálást tökélyre fejlesztő Fidesz a jövőben is inkább ezeken a területeken fog politikai frontokat nyitni.

(Címlapkép: MTI / Kelemen Zoltán Gergely)