A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss statisztikája elég lehangoló adatokat közöl a hazai társadalmi mobilitásról. Ezek szerint egy átlagos magyar szegénységben élő családnak hét generációt kell várnia ahhoz, hogy tagjai legalább az átlagos jövedelmi szintet el tudják érni. Azt, hogy aki szegénynek születik, az is marad jó eséllyel, eddig is tudni lehetett, de a statisztika adatai arra utalnak, hogy még elkeserítőbb a helyzet, mint sejteni lehetett.
Az OECD-átlag 4,5 generáció, tehát hazánk igencsak el van maradva ebből a szempontból. Az utolsó helyeken osztozik velünk Kína és India (7-7 generáció), valamint a még kevésbé Brazília (9 generáció), Dél-Afrika (9 generáció) és Kolumbia (11 generáció).
A listát Dánia vezeti, ahol két generáció alatt ki lehet törni a szegénységből, de a skandináv országok (Norvégia, Svédország, Finnország) is elfogadhatóan teljesítenek, náluk 3 generáció kell a változáshoz.
Hazánkban többek között azért is felkavaró ez a hír, mert (mint mi is írtunk róla) a 2010 és 2016 közötti időszakban nálunk nőtt a legnagyobb mértékben a dolgozói szegénység. Ez azt jelenti, hogy 6 év alatt 5,3 százalékról 9,6 százalékra, tehát 4,3 százalékkal emelkedett azok aránya, akik rendszeres munkavégzés ellenére is szegénységben élnek.
Emellett elszomorító az is, hogy a magyar lakosság egy jelentős része fél attól, hogy könnyen elszegényedhet, kiszolgáltatottá válik. Ez a megállapítás a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung közös felmérésének alapján áll, amelyben 2017 és 2018 között kérdezték a magyarokat arról, hogy mik a legjelentősebb félelmeik. A „holnaptól való rettegés” társadalmunk mintegy harmadára jellemző.
(Via Mfor)
(Címlapkép: Turay Balázs, forrás: balazsturay.tumblr.com)
