A magyar társadalmon belül meggyőző többségi támogatásnak örvendenek a baloldali, szociáldemokrata értékek, ám az azokat képviselő pártok hitelessége jóval gyengébb – ez az alapvető tanulsága annak a kutatásnak, amelyet a Policy Solutions intézet és a Friedrich Ebert Stiftung (FES) magyarországi irodája készített. A Szociáldemokrata értékek Magyarországon című, 1000 fő megkeresésével készült, életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szempontjából reprezentatív felmérésből kiderül,

széles tere lenne a baloldali politizálásnak Magyarországon, ha a pártok képesek lennének hitelesen magukhoz kötni egy-egy szociáldemokrata értéket, megoldást.

Egyetlen olyan téma van a kutatásban vizsgált 10 szociáldemokrata témakörből, amelyben a baloldali megközelítés nem élvez többségi támogatást: ez a romák felzárkóztatásának kérdése. Arra a kérdésre, hogy vajon kiemelten kellene-e támogatnia a kormánynak a romák felzárkóztatását, a megkérdezettek csupán 36 százaléka válaszolt igennel, miközben 56 százalék szerint nem kell kiemelten támogatni a romák felzárkóztatását.

Ezt a véleményt osztja az összes párt választóinak nagyobbik része, egyedül a Demokratikus Koalíció bázisán belül élvez többségi támogatást a romák kiemelt támogatása, ott 53-42 arányban nyert ez a pozíció. A párt keletkezéstörténetének ismeretében nem meglepő, hogy a legelutasítóbbnak a Jobbik szavazói bizonyultak, jóval az országos átlag fölött, 72 százalék ért egyet azzal, hogy nem kell kiemelten támogatni a romák felzárkóztatását.

A kérdés megítélése régiónként nagy eltéréseket mutat, de nem fedezhető fel semmilyen összefüggés a válaszadás és a régióban élő roma magyarok aránya között. A legnagyobb roma lakosságaránnyal rendelkező régiók például nagyon eltérő képet mutatnak: Dél-Dunántúlon az átlagnál jóval magasabb azok aránya, akik kiemelt támogatással járulnának hozzá a romák felzárkóztatásához (47%), az Észak-Alföldön azonban az átlagnál jóval alacsonyabb (19%), Észak-Magyarországon pedig az országos átlaggal megegyező a válaszok megoszlása. Ugyanilyen vegyes képet mutatnak azok a régiók is, amelyekben a romák lakosságaránya alacsonyabb.

Ezt az egy témakört leszámítva azonban minden más kérdésben elsöprő a szociáldemokrata értékek támogatottsága, az sem ritka, hogy egy-egy ügyben majdnem konszenzus van a társadalom tagjai között.

Ilyen kérdés például az egészségügyi ellátás ingyenessége. A térítésmentes egészségügyi rendszert a magyarok 90 százaléka támogatja, és csupán 7 százalék gondolja úgy, fizetnünk kéne ezért a szolgáltatásért.

Majdnem ugyanennyire erős az egyetértés a vagyonadó kapcsán, melyet a köztudatba leginkább Botka László szegedi polgármester „Fizessenek a gazdagok!” kampánya hozott be. A megkérdezettek 87 százaléka vetne ki adót az óriásvagyonokra, és csak 8 százaléknyian gondolják, hogy nem kellene megadóztatni az óriásvagyonokat, hiszen tulajdonosaik már megdolgoztak értük. Az ötletet a Fidesz szavazótáborán belül a legkevésbé népszerű, de meg közöttük is 82 százalék támogatná.

Egyértelmű többségben vannak azok is, akik szerint az államnak csökkentenie kellene a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, a 81 százalékkal szemben csak 13 százalék gondolja, hogy az államnak nincs tennivalója ezen a területen. A szociáldemokrata újraelosztásnak ezt az alapvető elvét a Fidesz-szavazók között utasítják el a legtöbben (19%), a skála másik végén pedig a Jobbik és a Momentum szavazótábora támogatja a legerősebben, mindkét párt szavazóinak 92 százaléka egyetért az egyenlőtlenségek csökkentésének szükségességével.

Érdekes adat, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek két végpontján álló csoport az, amely leginkább támogatja az állami szerepvállalást ezen a területen: a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők és a felsőfokú végzettségűek 86, illetve 84 százaléka.

Hasonló mintázatot látunk a másik legalapvetőbb szociáldemokrata szakpolitika, a többkulcsos adórendszer esetében is. Bár 2010 után a Fidesz egykulcsos személyi jövedelemadót vezetett be, még saját szavazóinak 71 százaléka is inkább a progresszív közteherviselést támogatná. Ez az intézkedés össztársadalmi szinten 76 százalékos támogatottságnak örvend, de az észak-alföldi régióban 92 százalékos a népszerűsége, ahogy a 8 általánossal rendelkezők körében is átlagon felül preferálják.

Az egyenlőtlenségek csökkentése és a többkulcsos jövedelemadó kapcsán az látszik, hogy a társadalom legszegényebb rétegeiben tisztában vannak ezen intézkedések számukra előnyös hatásaival.

Nem ritka azonban, hogy egyes baloldali intézkedéseket épp azok támogatják leginkább, akik a végzettségi ranglétra tetején vagy épp gazdagabb régiókban élnek, legalacsonyabb népszerűségnek pedig ott örvend, ahol egyébként a legtöbben profitálnának belőle. Jellemzően itt nem rendszerszintű kérdésekről van szó, mint az adózás vagy az egyenlőtlenségek esetében, hanem olyanokról melyek jól megfogható társadalmi csoportokhoz, és velük szembeni szolidaritáshoz kötődnek.

Ilyen például a munkanélküli segély kérdése. Ugyan többségben vannak (54%) azok, akik szerint a jelenlegi három hónapnál hosszabb ideig kellene segélyt biztosítani a munkanélküli embereknek, de jelentős azok aránya is (39%), akik szerint a jelenlegi három hónap elegendő. Mind a régiós, mind pedig a település szerinti bontás azt mutatja, hogy ebben a kérdésben a legkevésbé rászorulók adják a leginkább baloldali válaszokat.

Miközben Budapesten 75 százalék azoknak az aránya, akik meghosszabbítanák a munkanélküli segély folyósításának idejét, a kisebb városokban ez az arány már csak 52, a községek szintjén pedig már csupán 48 százalék. A régiós bontásban hasonló a helyzet: az ország legtehetősebb részein, tehát Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon (65-65%) gondolják a leginkább úgy (65-65%), hogy meg kéne hosszabbítani a segély időtartamát, míg a legkevésbé fejlett régiókban, Észak-Magyarországon (44%) és az Észak-Alföldön (38%) akarják a legkevésbé.

Bár a munkanélküli segély összegének a létminimum szintjére (90 ezer forintra) emelése már kevésbé osztja meg a társadalmat, 73 százalék ért vele egyet, de a fenti mintázat itt is érvényesül. Minél kisebb településen lakik valaki, annál nagyobb valósínűséggel utasítja el a segély mértékének növelését, és a három legszegényebb régióban szintén átlagon aluli a növelés támogatottsága.

Arra a gondolatra, hogy az állam mindenkinek biztosítsa a megélhetéshez szükséges minimumot, a magyarok kétharmada mondana igent, átlagon felül itt is a főváros és a fejlettebb régiók lakossága pártolja az ötletet, míg a három legszegényebb régió lakói tartják a legkevésbé állami feladatnak a létminimumhoz való jog biztosítását – igaz, az egyszerű többség itt is összejönne az ötlet támogatására.

Hogy miért épp azok a legkevésbé lelkesek ezekben az ügyekben, akiknek leginkább érdekükben állna támogató álláspontot elfoglalni, arra a FES múlt héten közölt másik kutatása adhat egy lehetséges választ. Eszerint a magyar társadalomban az anyagi nehézségekkel való küzdelem kiélezi a különböző csoportok közötti versenyt és ennek következtében a jóléti sovinizmust is.

A lakhatási politika is terítékre került a kutatásban: 64 százalék gondolja úgy, hogy az állam csak azoknak adjon támogatást lakásra, akik saját erőből nem tudnak lakást venni, 29 százalék ezzel szemben mindenkinek egyformán adna támogatást. Ennél a kérdésnél a legszembetűnőbb, mennyire eltér a Momentum szavazóinak véleménye a többi párt szavazóiétól. Miközben minden szavazói blokkban 60 százalék fölötti aránnyal nyert a csupán rászorulóknak adott lakástámogatás gondolata, a Momentum-szavazók 59 százaléka inkább a mindenkinek egyformán adott támogatás mellett tette le a garast. A kutatás szerzői, Bíró-Nagy András és Laki Gergely ezt így magyarázzák:

„Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a párt támogatói elsősorban a jómódú fiatalok közül kerülnek ki, akik éppen abban a korban vannak, amikor a lakásvásárlást fontolgatják.”

69 százalék azon magyarok száma, akik ellenzik az olyan emberek kilakoltatását, akiknek nincs hová menniük, szemben azzal a 21 százaléknyi emberrel, akik a hajléktalanná válás esetén sem ellenzik ezt a gyakorlatot. A kilakoltatásokról szóló véleményünket nagyban befolyásolja a lakóhelyünk típusa: a budapestiek 84 százaléka utasítja el az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat, a megyeszékhelyek lakóinak 62, a vidéki városok lakóinak 71, a községekben élőknek pedig 61 százaléka tiltaná a hajléktalanná válással járó kilakoltatásokat.

A multinacionális cégek és a kkv-k harcában a magyar társadalom egyértelműen az utóbbiak oldalán áll: a megkérdezettek 77 százaléka szerint a kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni, szemben azzal a 18 százalékkal, akik a multikat hoznák helyzetbe. A leginkább multibarát társadalmi csoport a DK-s szavazóké, körükben 32 százalékot ért el a multikat preferáló álláspont. A legmultiellenesebb szavazótábor az LMP-é, 86 százalék a kkv-kat, 7 százalék a multikat támogatná ezen a csoporton belül.

Mindezek mellett a kutatásból kiderül még, hogy

• a magyarok 61 százaléka megerősítené a sztrájkjogot a munka törvénykönyvében;
• 59 százalék lehetővé tenné, hogy a szakszervezeteknek is utalható legyen az szja 1%;
• 86 százalék szerint az államnak garantálni kell a férfiak és nők közötti béregyenlőséget;
• és 89 százalék vetne ki különadót a környezetszennyező vállalatokra.

A felmérés készítői azt is vizsgálták, az eddig tárgyalt kérdésekben melyik pártot tartják álláspontjuk leghitelesebb képviselőjének. Az eredmények a pártpreferencia szinte mindent felülíró befolyását rajzolják ki: a konkrét szakpolitikai intézkedések vagy ígéretek helyett az egyes pártokkal való azonosulás határozza meg a hitelesség megítélését.

Így állhat elő az a bizarr helyzet, hogy a szociáldemokrata értékek képviseletében a Fidesz szerzi meg a legnagyobb hitelességi pontot, még akkor is, ha rengeteg intézkedése épp a többség által osztott értékekkel helyezkedik szembe. Az egykulcsos jövedelemadó, a módosabbakat támogató CSOK, a sztrájkjog visszaszorítása, a multiknak adott hatalmas adókedvezmények mind olyan fideszes lépések, amelyekkel elvben még a kormánypárt szavazóinak többsége sem ért egyet, mégis a Fideszről mondják, hogy leghitelesebben képviseli álláspontjukat.

Nem meglepő tehát, hogy a hitelességi számok nagyjából megegyeznek az április 8-i választások listás eredményeivel: a Fideszt minden kérdésben a válaszadók legalább 40 százaléka jelölte meg leghitelesebbként, a választásokon 19%-ot szerzett Jobbikot a kérdéstől függően a válaszadók 18-24%-a, a 12%-os eredményt elért MSZP-P-t 10-12%, a 7%-os LMP-t 10-16%, az 5%-os DK-t 8-11%, a 3%-os Momemtumot pedig 3-4% tartotta a tárgyalt értékek leghitelesebb képviselőjének.

Tehát a baloldali pártok még az olyan kérdésekben sem tűnnek hitelesebbnek, amelyekben egyébként mind ideológiai, mind szakpolitikai szinten inkább képviselik a többségi véleményt, mint a Fidesz.

A kutatásnak ezen része tartalmaz még pár érdekességet. Kiderül például, hogy az LMP jelentős növekedési potenciállal rendelkezik, hiszen minden kérdés esetében sokkal többen jelölték meg leghitelesebbként, mint amennyien rá szavaztak április 8-án. Ugyanez igaz a DK-ra is, Gyurcsány Ferenc pártja szintén listás eredményei fölött teljesített.

Van két olyan párt is, amelynek viszont fordított a helyzete: a Magyar Szocialista Pártot és a Momentumot még saját szavazóiknak egy jelentős hányada sem tartja a leghitelesebbnek. Az MSZP-t általában szavazói kétharmada tartja a leghitelesebbnek, még olyan fundamentális baloldali kérdésben is, mint az egyenlőtlenségek csökkentése, 15 százaléknyi szocialista szavazó a Fideszt, 13 százalék pedig a Jobbikot tartja hitelesebbnek.

A progresszív adórendszer ígéretét saját szavazói sem hiszik el a Momentumnak, alig 57 százalékuk tartja hitelesnek saját pártjukat ebben a kérdésben. Majdnem minden negyedik momentumos az LMP-t tartja hitelesebbnek a garantált létminimum ügyében is, a munkavállalói jogok tekintetében pedig szintén csak a Momentum-szavazók fele hisz saját pártjában, az egészségügy helyzetének javításánál pedig a szavazóbázis 34 százaléka az LMP-ben látja a reményt.

Sajnos gyakran hallhatjuk ellenzéki megmondóemberektől azt a véleményt, mely szerint nincs mit tennünk, a magyar társadalom alapvetően jobboldali, konzervatív és autoriter beállítottságú, ezért szavaznak oly sokan a Fideszre. Bizonyára sok politikai kérdésben valóban jobboldali álláspontok érvényesülnek, de a Policy Solutions kutatása (is) bizonyítja, hogy legalább ugyanennyi kérdésben a baloldali, szociáldemokrata megközelítés élvezi a társadalom meggyőző többségének támogatását.

Ezeknek a szociáldemokrata értékeknek és elveknek a felkarolása tehát nem járna különösebb politikai kockázattal.

Ám miközben a magyarországi állampolgárok viszonylagos könnyedséggel tudnak azonosulni szociáldemokrata értékekkel, a magukat a baloldali térfélre pozícionáló pártokkal már annál kevésbé. A felmérésből egyértelműen látszik, hogy a magyaroknak nem a baloldali megoldásokkal van bajuk, hanem a magyar baloldali pártokkal. Jól látszik, hogy a Fidesz rendelkezik azzal a politikai képességgel, hogy még baloldali témák képviseletében is hitelesebbnek tűnjön vetélytársainál, még akkor is, amikor a valóságban épp ellentétes szellemiségű lépéseket tesz.

Innen nézve a feladat világos az ellenzéki pártok számára. Ahogyan a Policy Solutions két elemzője fogalmaz:

„A baloldali ellenzék számára ezért a következő évek egyik legfontosabb stratégiai feladata az, hogy az egyébként népszerű szociáldemokrata témákat magukhoz is tudják kötni, és meggyőzzék a választókat arról, hogy ezeket az ügyeket ők képviselik a legjobban.”