A hét elején írtunk arról, hogy az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága kemény bírálatot fogalmazott meg a magyar nők helyzetéről. Szerintük a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikákat Magyarországon újraértelmezték és családpolitikára szűkítették le. Kifogásolták azt is, hogy Magyarországon nagyon alacsony a nők aránya a politikai döntéshozó pozíciókban – ezt mi sem mutatja jobban, mint az új Orbán-kormány egy szem női minisztere, habár ezt fejlődésnek is tekinthetjük az eddigi nulla darab női miniszterhez képest.

A bizottság képviselői úgy gondolják, hogy a női egyenjogúság az erurópai alapértékek kulcsfontosságú részét képezi, Magyarország azonban folyamatosan távolodik és egyre inkább elszigetelődik ezektől.

A bizottság tagjai legutóbb februárban látogattak Magyarországra, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának állapotát, a szexuális és reprodukciós jogok helyzetét, a nők politikai-gazdasági szerepvállalását, a munka-magánélet egyensúlyát és a roma nők helyzetét vizsgálja.

Az Isztambuli Egyezmény elfogadása például nagy lépés lenne a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséért és felszámolásáért, ez ügyben azonban évek óta nem történik semmi sem.

Az egyezményt Magyarország még 2014-ben írta alá, de azóta se léphetett érvénybe, mivel nincs kiépített intézményrendszerünk, amely segíthetne a családon belüli erőszak áldozatainak, emellett a rendőrség és az ügyészség sincs felkészülve az esetek megfelelő kezelésére.

Az egyezmény fontosságáról bővebben itt lehet olvasni. A bizottság látogatása után többek közt azt is kifogásolta, hogy Magyarországon a női egyenjogúságért küzdő civil szervezetek munkáját sokszor direkt akadályozzák, vagy akár kriminalizálják is.

A családügyi államtitkár, Novák Katalin a Hír TV-ben erre azt válaszolta, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a kritikának, szerinte ezeket a dokumentumokat előre megírják – gyakorlatilag teljesen inkompetensnek állította be a bizottság tagjait.

„Én ismerem ezeket az okiratokat, dokumentumokat és azokat a bizottságokat is, amelyek Magyarországra jönnek, hogy országtanulmányokat készítsenek és azt is látom, hogy hogyan dolgoznak. Ezeket a végeredménynek szánt iratokat sokszor már előtte megírják, azelőtt, hogy egyáltalán ellátogattak volna Magyarországra és olyan prekoncepciókkal érkeznek, amelyekről nem is hagyják eltéríteni magukat, tehát én nem tulajdonítanék azért olyan őrült nagy jelentőséget ennek sem.”

-mondta.