A 2 éve elhunyt holland futballegenda öröksége nem hagyja magát teljesen kilúgozni. Baloldali elveit profi karrierje során is következetesen képviselő Johan Cruyff gyermekkori lakását a háromszoros aranylabdás focista politikai meggyőződései iránti tiszteletből szegény családoknak adják ki, szociális bérlakásként.
Pedig a futballegenda gyermekkori lakását egy vagyonért lehetne értékesíteni, a tulajdonos lakáskezelő azonban úgy döntött, nem mocskolja be a focista emlékét:
Cruyff lakásáért csak olyan 2-3 fős családok jelentkezhetnek, akiknek az éves családi összjövedelme nem éri el a 36.000 eurót (ez nagyjából a holland átlagjövedelemnek felel meg). A szociális bérlakást így 530 euróért bérelheti majd a pályázat nyertese.
Az előző években a lakást közösségi szolgálatért cserébe laktak fiatalok, az előző lakók pedig azért költöztek ki, mert elegük lett a Cruyff-legenda által gerjesztett folytonos médiaérdeklődésból.
Cruyff munkáscsaládban nőtt fel, Amszterdam Betondorp kerületében. Édesapjának kis zöldségkereskedése volt, korai halála után édesanyja takarítóként dolgozott az Ajax stadionjában, ami csak néhány utcára esik a most kiadásra kerülő lakástól. Johan is itt kezdett hivatalosan focizni, az Ajax-szal hat bajnokságot nyert, mielőtt Barcelonába igazolt.
Betondorpot, a zöldfelületekkel gazdagított panel-lakótelepek egyik korai példáját a 20-as években kifejezetten szegény munkáscsaládok számára építették, ahogyan a neve is mutatja, olcsó anyagokból, elsősorban betonból húzták fel a városrészt. A most kiadásra kerülő lakásból, ami néhány utcára van csupán az Ajax stadionjától, először a sportoló karrierjének emléket állító múzeumot akartak létrehozni, de ezt állítólag maga Cruyff utasította vissza.
Cruyff soha nem rejtette véka alá baloldaliságát:
a ’60-as évek ellenkulturális szellemében nevelkedett focista kijelentette például, hogy soha nem játszana a Real Madridban, mert az Franco tábornok kedvenc csapata, barcelonai évei alatt pedig hangos támogatója volt a republikánus alapokon álló Katalán függetlenségi küzdelemnek, később volt a Katalán válogatott edzője is.
Az 1978-as Argentin VB-n pedig annyira fel volt háborodva, hogy a ’74-es torna egyik legjobb játékosaként vissza is utasította a részvételét.
„Hogyan lehet néhány száz méterre egy kínzóközponttól focizni?”
– kérdezte Cruyff, aki végül távolmaradásával tiltakozott a puccsal hatalomra került véres katonai diktatúra tisztára mosása ellen.
A döntőbe egyébként a házigazda Argentína és Hollandia jutott be. A győztesnek járó trófeát maga Jorge Rafael Videla, a katonai diktatúra vezetője adta át a győztesnek. Cruyff ugyan nem, de a szelleme jelen volt az öltözőben: csapattársai megfogadták, hogy ha nyernek, nem veszik át a trófeát a diktátortól, akinek sokszáz ellenzéki meggyilkolása száradt a lelkén. Cruyff azonban a pályán sem volt ott, és a hollandok végül 3-1-re kikaptak.
