A Bihari utca 8/c lakógyűlésén járunk. A tömbhöz közeli ház kertjének árnyas fái alatt ülünk, a gyerekek a trambulinon ugrálnak, kellemes szél fújdogál, előkerül egy csomag vaníliás karika – akár idillinek is tekinthetnénk a szombat délutánt. Ez az esemény azonban semmiben sem hasonlít egy „rendes” lakógyűlésre. A kevés résztvevő nem a postásra vagy a telefonszolgáltatóra panaszkodik, hanem azért vannak itt, hogy végigvegyék, mit tehetnének még azért, hogy megtarthassák otthonaikat.
Már rég elhagyták a komfortzónájukat. Helyi politikusokat hívogatnak, beadványokat írnak, televíziónak nyilatkoznak, és most épp abba egyeznek bele, hogy egy tömeg előtt beszéljenek: a május 12-i megmozduláson újra elmondják, milyen gyalázatosan bánnak velük,
és hogy évente sok száz esetben ismétlődik ez meg az ország különböző pontjain.
A lakógyűlés résztvevői évtizedek óta rendes lakói a háznak: nemcsak a kőbányai önkormányzat költött sokat a szociális bérlakás tömbre (7 évvel ezelőtt 700 millió forintot), hanem ők is minden megtakarításukat a lakásukba ölték. A számláikat időben fizették és a rágalmakkal ellentétben tisztes lakói voltak a háznak. Most mégis az utcára kerülhetnek. A kőbányai önkormányzat tavaly életveszélyessé nyilvánította a házat, a határozott idejű szerződésüket pedig nem hosszabbították meg. A lakók egy részének – látszólag önkényes, és csöppet sem logikus vagy tisztességes módon – cserelakásokat ajánlottak fel, másoknak, köztük például a 4 gyermekes Nikolettéknek „döntés hiányában” semmit. A kilakoltatási moratórium lejártával bármikor utcára kerülhetnek, minden módon küzdenek ez ellen.
Napirend előtt
Hogy milyen eszközeik vannak? Ezek végigbeszélésére ülnek le velük hétről hétre A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái és szimpatizánsai – Udvarhelyi Tessza, Misetics Bálint, Vörös Anna, Csepregi Dorka, Magyari Tibor és Zubek Adrienn – a „lakógyűléseken”. A veszélyben lévő hat család ügye más-más szinten tart, de három otthon van most a legnagyobb veszélyben: az idős Giza és beteg férje bármelyik pillanatban utcára kerülhetnek, a kilakoltatás féléves felfüggesztési kérelmét visszautasította a bíróság. A négygyermekes, gyesen lévő Nikoletta és az asztmás kislányát egyedül nevelő, idősek otthonában dolgozó Terézia ügye is ott tart már, hogy a kilakoltatás felfüggesztését próbálják kitolni – ezek a megoldások csak rövid ideig működnek és teljesen felőrlik a lakók testét és lelkét egyaránt.
További három család helyzete őszig rendeződött, illetve a bíróságon jár, de ők sem nyugodhatnak meg.
Úgy tűnik, hogy az önkormányzat szeretné befejezni, amit elkezdett: a szegénységgel küzdő emberek kiszorítását a kerületből.
„Járt nálatok valaha valaki, akár egy exbarát barátja, bárki, aki valami törvényellenes dologba keveredett?” – kérdezi Misetics Bálint, az AVM aktivistája „napirend előtt” a két anyától, Teréziától és Nikitől, akiket egy újra és újra útjára engedett rágalmazó pletyka nyomán „drogos”-ként emlegetnek több fórumon.
Az asszonyok nem értik a kérdést, Bálint próbál kíméletesen, mégis egyértelműen fogalmazni. Nehéz. Mert egy pletyka alaptalanságát kellene tisztázni, úgy, hogy a felvetés is sértő. „Muszáj minden támadási felületet látnunk” – mondja Bálint, bár ő is tudja, nincs itt mit tisztázni, teljesen légből kapott a híresztelés.
Rátér inkább egy javaslatra, amely átfogóan orvosolhatná azt, hogy ha a lakók közül valaki nem hagyja el a megfelelő időben az önkormányzati lakását, akkor 10 évig nem jogosult a szociális bérlakás igénylésére. Az AVM aktivistáinak és a velük együtt dolgozó Utcajogász Egyesület jogászainak nagy gyakorlatuk van abban, hogy minden apró jogi lehetőséget megragadjanak a menthetetlennek tűnő ügyek megoldására. Ez is egy ilyen. És valóban bíznak abban, hogy az adott felvetés megoldást jelenthet – akárhányszor is utasítják vissza a hatalmi pozícióban lévők a javaslataikat. Mert ha ők elcsüggednek, akkor hogyan adhatnának reményt azoknak, akikért küzdenek?
Kér, könyörög, követel
És bíznak, még mindig bíznak a helyi politikusok meggyőzhetőségében, emberségében – sok olyan körön túl, amikor a jelenlétükben nyilvánították ki – pl. a testületi üléseken – hogy nem érdekli őket, hogy kisgyermekes családok, beteg, idős emberek válhatnak hajléktalanná.
„Hívtad Weeber Tibort? – szól a kérdés Nikolettához, mert még mindig azt remélik, hogy az alpolgármester meggyőzhető egy személyes meghallgatáson. Nikoletta azonban még odáig sem jutott el, hogy találkozót egyeztethessen a helyi politikussal. „Még a telefont sem veszik fel”– mondja Nikoletta, és kiderül, hogy másnak sem sikerül kapcsolatba lépni a politikussal. Az AVM aktivistái szerint az ellenzéki politikusok egy része sem állt ki eddig teljes mellszélességgel a szegénységet büntető és jogszerűtlen eljárással szemben, bár örülnek, hogy legalább most, az utolsó pillanatokban többen is megmozdultak az ügyben: az LMP képviselőjén túl most már a DK és az MSZP képviselői is tesznek javaslatokat az országgyűlésben és az önkormányzatnál a szociális bérlők ügyében.
Már 3500-hoz közelít A Város Mindenkié által az aHang felületén indított petíció, a célként kitűzött 5000 aláírást a polgármesterhez, az alpolgármesterekhez és a helyi képviselő testület tagjaihoz juttatja el az AVM. „Mit tehetünk még? Bármit megcsinálunk!” – kérdi, ajánlja fel Nikoletta, aki változatlan energiával jelenik meg – időnként pár hónapos csecsemőjével a karján – mindenhol. Kér, könyörög, követel – nem adja fel. „Felhívjak valakit?” – és sorolja azokat a hírességeket, akiket valakin keresztül el tud érni és közük lehet Kőbányához, vagy valaha aktívak voltak szociális ügyekben, hátha fellépnének a szombati tüntetésen.
A közös munka során megtanulták, hogy minden szalmaszálba bele kell kapaszkodni, minden együtt érző kezet meg kell ragadni.
Ezért győzi le lámpalázát és áll majd ki több száz ember elé szombat délután ő és Terézia is.
A Bihari utca 8/c. kilakoltatás előtt álló lakói és az AVM aktivistái a kőbányai sétálóutcára tervezett eseményre május 12-én szombaton 17 órára várnak mindenkit, aki nem tűri, hogy családok, idős emberek kerüljenek az utcára Kőbányán vagy bárhol az országban.
