Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ungár Péter: Az összefogás-diskurzus miatt lett kétharmad

Irracionálisnak tartja a megjelölt vételi árat Ungár Péter, így elég valószínű, hogy a Magyar Nemzet mégsem cserél gazdát. Az LMP politikusával a vidéki média kiépítésének lehetőségeiről, a választási eredményekből levonandó következtetésekről és a párton belüli feszültségekről is beszélgettünk.

Fotó: Zsolnai Péter

Mérce: Állítólag múlt kedden kellett volna tárgyalnia a Magyar Nemzet megvételéről Simicska Lajossal. Azóta viszont nem hallottunk semmit: hogy áll most az ügylet?

Ungár Péter: Nem vagyok optimista a Magyar Nemzetet illetően. Irreális az az ár, amit a jelenlegi tulajdonos kér.

Másfél milliárdról szóltak a hírek.

Nem szeretném az árat megnevezni, de irreálisnak tartom. De szerintem már önmagában abból, ahogyan a tulajdonos bezárta az újságot, látszódik, hogy nem valós az eladási szándéka sem.

Akkor patthelyzet?

A továbbiakban is fogok azért még egy-két kört futni, de ennek hamarosan vége lesz.

Miért pont a Magyar Nemzet?

Mert fontos, hogy az a nemzeti kincs, ami a lap maga, és ami hozzám ideológiailag nagyon közel áll, az megmaradjon, illetve a Hír TV és a Lánchíd Rádió szintén tovább tudjon működni. Egyébként az elbocsájtások miatt már látható az is, hogy a Hír TV is komoly veszélyben van – és azt ugye még csak eladásra sem kínálta fel a tulajdonos, az én ajánlatom is csak a Magyar Nemzetre, a Heti Válaszra és a Lánchíd Rádióra vonatkozott.

Miért akar megvenni egy olyan lapot, ami ennyire más irányt képviselt, mint amiben hisz? Nem lenne egyszerűbb a nulláról felépíteni egy újat?

Ez is felmerült, mint lehetőség. Elképzelhető, hogy így lesz. Mindenféleképpen fogok valamilyen formában erőforrást, és mondjuk ki, hogy pénzt áldozni arra, hogy legyen Magyarországon ellenzéki média. És meg fogják látni azok, akik jelenleg engem ezért támadnak, hogy színvonalas, és bár az LMP gondolataival alapvetően egyező értékrendű, de nem pártlap lesz.

A Magyar Nemzet egyébként mindig is nagyon határozott irányvonalat képviselt, mármint azzal a kitétellel, hogy a tulajdonosa éppen kihez kötődött, mely pártot támogatta. Nem tart attól, hogy ha az Ön tulajdonába kerülne a lap, az olvasók nem lennének hálásak egy újabb fordulatért?

Én nem hiszek abban, hogy van független média. Nyugat-Európában is minden médiumnak van tulajdonosa, és idehaza is ez a helyzet. A média jó esetben plurális, de nincs objektív ember, nincs objektív újságíró, mindenkinek van valamilyen irányultsága. Például a Mérce is kimondja, hogy baloldali portál.

És ha lenne egy saját lapja, az mit mondana magáról?

Az lenne odaírva rögtön az elejére, hogy a lap tulajdonosa Ungár Péter. Benne lenne a képviselői vagyonnyilatkozatomban, hogy az enyém, ami egy tiszta helyzet, mindenki tudná, hogy ki van mögötte. Ez persze nem jelenti azt, hogy napi szinten beleszólnék, hogy kinek milyen témájú cikke jelenhet meg, és mi az, ami már nem. Még a Reflektor blogon, amiről mindenki tudja, hogy az én tulajdonomban van és én üzemeltetem, szóval még ott is jelentek meg olyan cikkek, amikkel én mondjuk személy szerint nem értek egyet. Én hiszek az érvelő vitában, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy ideológiai irányvonal, amit követni kell.

De pont Simicska Lajos esete is azt mutatja, hogy a tulajdonos nagyon erősen beleszólhat abba, hogy milyen témákat visz, támogat, és milyen ideológiát képvisel. Mondjuk ki: politikát csinálhat.

Ha nekem lenne egy lapom, az talán értelemszerű lenne, hogy a legvelősebb LMP-kritikák nem ott jelennének meg – azért van hely bőven, ahol ennek van terepe, ebből nem lesz hiány. De ha szemléletesen akarom mondani: az én lapom nem olyan lenne, mint a Magyar Nemzet a G-nap előtt, hanem olyan, mint a G-nap után. És bár tudjuk, hogy a Nemzet akkor már a Jobbikot támogatta, de szerintem színvonalasan csinálta. Nem volt benne erős Jobbik-kritika, de lejöttek a többi pártról szóló hírek, a kormány gyanús ügyleteit tárták fel. Szóval szerintem az a szerkesztési elv jó példa.

A Reflektor is meg szokta kapni, hogy oligarchapénzből működtetett pártlap. Nem fél attól, hogy ha országos lapot indít, azon is rajta lesz ez a bélyeg?

Nyilván lesz ilyen, de ezeknek pont azért nem lesz alapja, mert oda lesz írva az impresszumba, hogy Ungár Péter tulajdona. Tiszta és átlátható helyzet lesz, tudni lehet majd, hogy kit kell támadni, ha valakinek problémája van.

Pedig például a Figyelő-lista kapcsán is sokan támadták azért, mert része van a lapban.

Az, hogy nekem honnan és hogyan van pénzem, az talán az egyik legátláthatóbb dolog ma Magyarországon. Kevés vagyonról írtak annyit, mint az enyémről. Az, hogy egy cég, amiben én kisebbségi tulajdonos vagyok, közvetetten tulajdonolja azt a kiadót, ami kiadja a Figyelőt, ebben nóvum nincs. A Figyelőnek arról a borzalmas cikkéről én is csak a nyilvánossággal egy időben értesültem, és elmondtam, hogy nem értek vele egyet. De én azért tudok majd felelősséget vállalni, hogy ha lesz egy saját lapom, aminek a tetejére ki van írva, hogy az enyém, abban milyen cikkek jelennek majd meg. Azzal kapcsolatban majd minden kritika legitim lesz. De egy olyan újságnál, aminek a tartalmára semmilyen ráhatásom nincs, ott a kritika sem engem érint.

Ha már kritikáról és felelősségről kezdtünk el beszélgetni: ha jól tudom, ön lesz a legfiatalabb országgyűlési képviselő. Beül a parlamentbe?

Én megértem azt, hogy egy ekkora kudarc után lelkileg az emberek, akik nagyon sok energiát fektettek be ebbe a kampányba, most csalódottak, és mindenféle kiutat keresnek. De nem gondolom, hogy a bojkott megoldás lehet.

Miért?

Ez eleve csak úgy működne, ha mindenki csinálná. A Jobbik már bejelentette, hogy nem bojkottálnak, szóval innentől már csak elméletben beszélgethetünk. De tegyük fel, hogy mindenki bojkottál, nem veszi fel a mandátumát. Mit gondolunk: hogy ez Orbán Viktort zavarni fogja? Ő szerintem konkrétan örülne neki. Miért érdekelné? De szerintem nem is ez a lényeg: mi az LMP eddigi legsikeresebb eredményét értük el, több mint 400 ezer választó támogatott minket.

De még Ön is kudarcnak nevezte a választások végeredményét.

Nem akarok belemenni ebbe a hibáztatási körbe. A legtisztább talán az lenne, ha megnéznénk, hogy melyek azok a pártok, amelyek új szavazókat tudtak szerezni, és melyek azok, amelyek vesztettek szavazókat. A Jobbik, a Momentum és az LMP szerzett, a DK és az MSZP, még a Párbeszéddel együtt is vesztett. Ez az, ami szerintem számít. Folyik ez a folyamatos hibáztatási kör, mutogatunk a főváros választási körzeteire, de borzasztóan keveset beszélünk a vidéki körzetekről – ami csak arra mutat rá, hogy az ellenzéki diskurzus beszorult Budapestre.

Az LMP erősödése a dunántúli megyei jogú városokban jött össze. Én például talán a zalaegerszegi listás eredményünknek örültem a legjobban. Szerintem ha bezárkózik újra az ellenzék Budapestre, akkor 2022-ben, 2026-ban és 2030-ban is a Fidesz fog győzni.

Fotó: Zsolnai Péter

Igen, de ezt, mármint a vidék felé való nyitást már 2014-ben is mindenki hangoztatta a választási kudarc után – többek közt az LMP is.

Sok kritikát meg lehet velem szemben fogalmazni, de az a helyzet, hogy ha nincs vidéki média, ha valaki nem fektet be vidéki médiába, akkor nem lesz semmi. Ha nem foglalkozik vidéki ügyekkel az ellenzék, és az ellenzéki média – ehhez pedig, ne finnyáskodjunk, kell pénz is – nem terjeszkedik túl a fővároson, akkor újra Budapesten maradunk, és nem történik semmi.

Van vidéki sajtó, csak fel van vásárolva. De ahhoz, hogy legyen egy ezzel párhuzamos, ellenzéki média-hálózat is, a világ összes pénze se lenne elég.

Én nem mondom, hogy azonos méretű médiahálózat kiépítésére lenne lehetőségem, mint amilyen a Mediaworksnek van. De valahol el kell kezdeni.

Rendben, akkor azt már kimondtuk, hogy a médiának merre kell fejlődnie. De még mindig nem beszéltünk a pártok kudarcáról, és arról, hogy hova tovább.

Én önkritikusan azt tudom mondani, hogy természetesen az LMP is követett el hibákat, és én is követtem el hibákat. Az LMP azzal követett el hibát, hogy bizonyos szempontból nem tudta elég határozottan lezárni ezt a visszalépéses történetet, és belekerültünk a média fősodrába az erről szóló beszéddel. Ennek ellenére azt gondolom, hogy azoknak a felelőssége, akik ezt nyomták, sokkal nagyobb.

A nyilvánosság számára azért elég zavaros volt az LMP álláspontja. A Jobbik kimondta, hogy nem koordinál. A demokratikus ellenzék különböző felállásokban, de folyamatosan ebbe az irányba próbált mozdulni. És ott volt az LMP, akik néha erre, néha meg amarra beszélt.

Ebben kellett volna keményebbnek lennünk.

De melyik irányba?

Bár ez még szerintem is egy furcsa álláspont, de szerintem ez egy részletkérdés. Már az önmagában hatalmas probléma, hogy míg a kormánypártok számára a jelöltállítási procedúra abban a pillanatban véget ért, amikor bejelentették a jelöltjeiket, addig az ellenzék számára ez a választás előtti napon délelőtt 11 óráig folyt. Amikor elkezdtünk például beszélni a Gyurcsány-Vona-Szél-Karácsony koalícióról: na, ez az állat egy kicsit szörnyszülöttnek tűnik. Aztán jött a ki lépne a Jobbikkal koalícióra kérdés, meg a Jobbik válasza, hogy ők az LMP-vel koordinálnának, másokkal meg nem, ami persze egy irreális válasz volt, hiszen semmilyen közvélemény-kutatás nem támasztotta alá, hogy egy ilyen felállás kormányozni tudott volna (emellett szerintem nem kormányozunk együtt a Jobbikkal), de eddigre már olyan nagy volt a zavar, és annyira mindenki csak ezzel foglalkozott, hogy az már inkább káros volt. És mindeközben arról senki sem beszélt, hogy ha nincs Orbán-kormány, akkor mi van helyette? Szél Bernadett erre ugye azt mondta, hogy először a jogállamiságot kellene visszaállítani, és utána új választást kell kiírni egy arányosabb rendszerben – ez viszont legalább egy elképzelés volt a hogyan tovább kérdésre.

Nagyon későn, Hódmezővásárhely után jött be a koordinált jelöltállítási diskurzus.

És ez okozta a kétharmadot, hogy erről szólt az ellenzéki diskurzus. Viszont azt nagyon káros elképzelésnek tartom, amit például Molnár Gyula dobott be a választási kudarc után, hogy ezért Gulyás Márton, a Viszlát Kétharmad, vagy a Medián lenne a felelős. Ez így nem igaz. Gulyás Márton egy magyar állampolgár, akinek volt egy véleménye a magyar választásokról. De a pártok viszonyultak valahogy ehhez a véleményhez. Utólag viszont nem lehet magyar állampolgárokat hibáztatni, akik nem voltak politikai vezetőszerepben. Én se értek mindenben egyet Gulyás Mártonnal, de a felelősség tologatását abszurdnak tartom. És ha már itt tartunk: a kétharmad egyik legfőbb oka – vagy ősbűne – az ellenzéki oldalon az volt, hogy rengeteg esetben, főleg vidéken az MSZP és a DK leosztása után olyan jelölteket állítottak, akik nem voltak helyi szinten beágyazva, így végképp könnyen tarolt a Fidesz.

Fotó: Zsolnai Péter

És akkor innen hogyan tovább? Az LMP most például előállt az új pólus felvetéssel. Ilyesmivel az Együtt is próbálkozott, még jócskán a választások előtt – akkor miért nem volt jó az LMP-nek?

Nem igaz, hogy nem volt jó. Az Együtt úgy akart új pólust, ha jól értem az ő álláspontjukat, hogy akartak egy olyan listát, ami koordinál a szocialistákkal meg a DK-val, és ebben nem csak velünk, hanem a Momentummal is volt egy nézetkülönbségük. Aztán olyan nagy lett a kavarodás a demokratikus ellenzéki pártok körül, hogy szinte követni se lehetett már, ki merre mozog éppen.

És akkor most egy új pólus mégis miben lenne más?

Ahogy azt már mondtam: meg kell nézni, hogy ki hozott, és ki nem hozott új szavazókat. Az újak (a Jobbik, az LMP, a Momentum, de még a Kétfarkú is) hoztak, a régiek pedig vesztettek. Az LMP nagy igazsága szerintem abban áll, hogy előbb valóban korszakváltásra van szükség, csak utána lehet kormányt váltani. Akárhányszor rakjuk Gyurcsány Ferencet és Molnár Gyulát szembe Orbán Viktorral, minden alkalommal kétharmad lesz.

Akkor ennyit egy nagy, közös összeborulásról?

A következő választáson kell szövetségi politika, kell együttműködés – de az új szereplők között.

És akkor majd simán megy minden?

Nem gondolom, hogy sima lenne az út. Ez a rendszer Orbán Viktor személyével együtt fog csak megbukni. Minden politikus megbukik egyszer, és a legtöbb politikus bukása hirtelen következik be. A budapesti halpiacon Simicska Lajos atombombáját nagyon sokan várták, aztán mégse jött. De azt látjuk, hogy Orbánt személyében kell megverni ahhoz, hogy kormányváltás legyen. És ebben az ellenzék feladata az, én legalábbis biztosan ezen fogok dolgozni, hogy megmutassuk, hogy Orbán Viktor nem a nemzeti érdeket képviseli.

Akkor a korrupciós botrányokkal, családon belüli mutyizással ne is foglalkozzunk?

Úgy tisztességes, ha ezeket az ügyeket megmutatjuk. Hadházy Ákos munkája is ezt bizonyítja. De ez nem elegendő.

Ha már Hadházy Ákos szóba került: az LMP-re milyen jövő vár? A párton belül is vannak jócskán feszültségek…

Ez egy elég nagy eufemizmus volt… Viccen kívül: igen, van feszültség, mint ahogy minden demokratikus pártban van feszültség. Ahol nem egyszemélyi vezetés van, ott mindenhol előfordul hasonló. És itt persze nem a verekedésre gondolok, mert annak nem szabad lennie, de mondjuk az, hogy véleménykülönbségek vannak, meg a párton belüli pozíciókért verseny van, az tök jó dolog. Én azt látom, hogy az LMP-n belül a feszültség a május 27-i tisztújító kongresszuson megoldódik, annak meg külön örülök, hogy Szél Bernadett nem mondott le, és ő vezetné a pártot.

Egyedül?

Nekem az a véleményem, hogy a pártot vezetni kell, demokratikusan kell működnie, de centrális vezetése kell, hogy legyen.

Vagyis a társelnöki felosztást nem támogatja?

Nem, soha nem támogattam, de kisebbségben maradtam ezzel, amit elfogadok. De ez részletkérdés, viszont az biztos, hogy centralizáltabb alapszabályra van szükség.

Amúgy is sokat hallunk most a párt alapszabályáról. Nem érzi azt, hogy túlságosan megköti az LMP-t a saját szabályozása?

Pontosan erről van szó, ezért gondolom azt, hogy centralizáltabbá, hatékonyabbá, döntésképesebbé kell tenni az LMP működését. De azt fontos elmondani, hogy ebben a pártban, ha a verekedést levesszük, volt már nagyobb feszültség, aminek a vége pártszakadás lett. De jelenleg nincs olyan ideológiai szétfeszítő különbség a pártban, mint ami akkor volt.

Vagyis most nem fog akkor újra szétszakadni az LMP?

Nem.

És hogyan politizál majd a párt?

Az állampolgárok hangját kell bevinni a parlamentbe. Az elmúlt 4 évben a magyar emberek problémáiról a kormánypártok egy szót se szóltak az Országgyűlésben. Ezután is erről kell beszélnünk, hiszen emberek életéről van szó. Mondok egy példát: szerintem az, amit Orbán Viktor mondott a minap a magyar nőkkel kötendő megállapodásról, ez részben megmutatja, hogy mit kell tennünk.

Ha például most ez a szülesztés lesz a fő politikai témája a Fidesznek, arra szerintem csak úgy lehet válaszolni, hogy megmondjuk, hogy milyen súlyos egzisztenciális okai vannak annak, hogy emberek nem tudnak családot alapítani. Mennyi a GYES egy egyedülálló szülőnek, mi van az idősgondozással, hogy tudsz annyi pénzt keresni, hogy fel tudd nevelni a gyerekedet – erről kell szólnia a politikának, ez a politika lényege, ez a legfontosabb kérdés. Erről évek óta beszélnek nők helyzetével foglalkozók, például Kováts Eszter a Mércén is megírta, de tudja mindenki, aki valóban beszél az állampolgárokkal. Ezt kell képviselnie a politikának is.

Olvass tovább!