Új minőségű politika kell, új alapokon. Többet és jobban kell dolgoznunk, és megértőbben kell figyelnünk egymásra. Nem lehet hazánkat kirángatni a veremből a baloldali bázis újra felosztogatásával, vagy összefércelésével. Millióknak kell átélhető képet adni a jövő Magyarországáról. Alternatív nyilvánosság megteremtésével, állandó és kitartó terepmunkával, közösségépítéssel tudjuk Magyarországot egy szabadabb és szolidárisabb európai hazává tennünk.
A választás érzelmi hullámvasútján megjártam én is a reménykedés mennyét és a letargia poklát. A tényeken nem változtat, hogy számos csalásra utaló jel van. Mindannyiunknak megvan a felelőssége ebben a vereségben, nekem jelöltként, és közéleti aktivistaként több. Elhittem azt, hogy valóban számít, ha tömegtüntetéseket szervezek Budapesten, ellenzéki médiában szerepelek, és napvilágra hozom a fideszes maffiózók gaztetteit. Azt gondoltam, hogy az igazság ilyetén való hangoztatásával majd emberek tömegei ébrednek rá, hogy átverte őket Orbán. Súlyosan tévedtem.
Nem azokhoz az emberekhez ért el a szavam, akik a kiszolgáltatottság csapdájában vergődve jobb híján Fideszre szavaznak.
A Facebook falam és a főváros központú ellenzéki sajtó alternatív univerzumából nem látszódnak azok a húsba vágó problémák, amik milliókat mozgatnak. Túl sokat foglalkoztunk egymással ebben a körben, és ez pár tízezer politikafüggő emberen kívül a kutyát nem érdekelte valójában.
Minderre nem ma jöttem rá, hanem a kampány során. Apám révén sűrűn vagyok én is falun, és a kampányig azt hittem, hogy a helyi kocsmában tapasztalt migránsgyűlöletet majd felülírja a jobb oktatás vágya, a működő egészségügy reménye, és tisztességes bérek ígérete. Aztán a vidéki piacokon járva, falusi csehókban beszélgetve világos lett számomra, hogy egy dologra vágynak oly sokan: világos, hiteles és erős alternatívára.
Bizonyosságra, hogy mi lesz, ha nem a Fidesz lesz. Ezt április 8-áig senki nem tudta megadni megnyugtató módon.
Számos alkalommal hallottam, hogy a biztos rossz is elfogadhatóbb a bizonytalan jövőnél. A kiszámíthatóság megnyugtató nagyon sokak számára, mégha az egy feudális kiszolgáltatott bizonyosság is. Az üzenetünk a megújuló Magyarországról sokszor el sem jutott hozzájuk, ha el is jutott, sokszor nem volt ott helyben emberünk, aki a közösségért végzett munkájával arcot adott volna neki.
A szabadságszerető embereknek nem bűnbakot kell most keresni, mert az nem a megoldás része. Cudar idők jönnek ránk, és nagyobb szükségünk van egymásra, mint bármikor. Az arroganciától fűtött fideszes hatalom most azt hiszi, hogy bármit megtehetnek velünk. Felvásárolhatják, vagy bezárathatják a munkahelyünket, börtönbe vethetnek mondvacsinált indokokkal. Az önbecsülésünket, a tisztességünket, egy európai Magyarországba vetett hitünket nem vehetik el tőlünk! Ezeket csak mi adhatjuk oda nekik, ha feladjuk.
Az ellenzéki cicaharcot fel kell váltsa egymás iránti szolidaritás és tisztelet. Az nem elég, hogy bevackoljuk magunkat a végvárainkba, kávézók és Facebook csoportok akolmelegében, vagy pár ezren a Kossuth téren harsogjuk, hogy Orbán takarodj! A parlamenti munkából is csak két dolognak van értelme: kérdőre vonni Orbánt háromhetente, és írásbeli kérdésekkel monitorozni a pártállam működését.
Olyan egész országra kiterjedő mozgalomban kell együtt munkálkodnunk, ami nem az amúgy is ellenzéki beállítódású emberek vérnyomás növeléséről szól, hanem a Fideszre szavazó honfitársaink kitartó és szisztematikus meggyőzése van a fókuszában. Lépésről lépésre, lélektől lélekig haladva kell felépítenünk azokat a közösségeket, amelyek az alternatíva építőkövei lesznek. Kemény ellenállásba fogunk ütközni először, titkosszolgálati módszerekkel akarnak majd szét verni minket, de a szeretet erejével le tudjuk győzni a félelmeket és gyűlöletet.
Alternatív online és nyomtatott sajtó terjesztésével kell az európai Magyarország hangját felerősíteni. Hétköznapi problémák megoldásában segítő közössségekkel tudjuk megteremteni a bizalmat, amely a híd lesz azokhoz a felebarátainkhoz, akik most még idegenkedve tekintenek ránk.
Orbán a saját képére változtatta meg Magyarországot. Az úrhatnámság, a kiszolgáltatottság, a félelem és a gyűlölet lett úrrá a hazánkban. Ha van hitünk és kitartásunk, akkor vissza tudjuk terelgetni Magyarországot Európába. Ehhez európai módon szabadok, szolidárisak és aktívak leszünk. Nem leszünk Oroszország!
Kemény évek jönnek. Mocskos idők. De hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.
