Korábbi cikkünkben elkezdtük számba venni azokat az európai rendelet és irányelv-tervezeteket, melyeket az Európai Parlament és a Tanács még ebben a ciklusban le tud zárni. Az Európai Intézmények a ciklusuk záró fejezetére készülődnek, és a szakpolitikai tervezést a 2019 júniusi választásoktól való visszafele számolás dominálja. Az alábbi listán szereplő törvénytervezetek az EU-s törvénygyárban két nagyobb szakpolitikai csomagban vannak: a „Szabadpiac mélyebb és igazságosabb integrációja”, valamint a „Munkahelyteremtés, növekedés és befektetés” dobozokban.

1. AMI HAMAROSAN CÉLBA ÉR

A kiküldött munkavállalók irányelvének felülvizsgálatáról és az európai szociális statisztikák rendeleti szabályozásáról az előző cikkünkben tettünk említést.

1.1. Rákkeltő és mutagén anyagok a munkahelyen

A WHO (World Health Organisation) és az Eurostat kimutatásai szerint a rák a második leggyakoribb halálok a legtöbb fejlett országban. A rákkeltő és mutagén anyagon munkahelyi szabályozásáról (Directive 90/394) először 1990-ben született irányelv. A Parlament hatásvizsgálata szerint 2013-ban több, mint 100.000 haláleset történt foglalkozáshoz köthető rákos megbetegedések miatt, az ILO szerint 2014-ben globálisan ugyanez 666.000 főre becsülhető. Az emberi veszteség személyes tragédia az elszenvedő családoknak és annak megelőzése a társadalom morális kötelessége. Emellett ezek a megelőzhető megbetegedések komoly gazdasági károkat okoznak a munkáltatónak (kieső munkaerő), még komolyabbat az elszenvedő munkavállalónak és családjának (kieső jövedelem, kezeléssel járó költségek) és a társadalom összes tagjának (tb erőforrások felhasználása, szociális juttatások, adminisztratív teher, munkaerő kiesés). Az érvényben lévő szabályok nem terjednek ki minden rákkeltő és mutagén anyagra, amivel dolgotók munkavégzés során találkozhatnak, ezért ebben a ciklusban három külön lépésben nyúltak hozzá a vonatkozó irányelvhez.

Az első – már befejezett – körben sikerült többek között a króm és a finom fapor megengedett maximum koncentrációját csökkenteni, és kiterjeszteni az egészségügyi vizsgálatokat, illetve további vizsgálatokat kezdeményezni a kristályos szilícium-dioxid por és reproduktív toxikus anyagok ügyében. A második módosító kör még nem fejeződött be, de a tervezet maximális munkahelyi határértéket vezetne be a dízelmotorok kipufogógázára és a policiklikus aromás szénhidrogénekre vonatkozóan. Az áprilisban elinduló harmadik módosítási kör olyan további rákkeltő anyagok munkahelyi jelenlétét tervezi csökkenteni, amelyek károsságát újabb tudományos eredmények bizonyítják (pl. a formaldehid vagy a kadmium és a berillium szervetlen vegyületei, valamint az arzénsav és sói). A szabályozás főleg az építőipar, vegyianyag-, fa-, textilipar, autó- és bútorgyártásban, valamint az egészségügyben dolgozókat érinti. Az egyetlen módja annak, hogy az EU-ban az országok ne versengjenek a nagyvállalatok foglalkoztatási kapacitásaiért az emberek kárára (vagyis alacsony munkavédelmi szabályozással), ha közös és erős EU-s szabályokat alkotunk.

1.2. Szociális és munkaügyi teljesítmény fokozása

Habár ez a program nem konkrét jogalkotási folyamat, mégis érdemes foglalkozni vele, mert egy kulcsfontosságú hiányosságra hívja fel a figyelmet. Már több helyen foglalkoztunk azzal, hogy az EU szociális dimenziója (joganyaga és hatáskörei) alulfejlettek az egyéb szakpolitikai területekhez képest (pl. kereskedelmi vagy környezetvédelmi szabályok). A makrogazdasági egyensúlyhiánnyal kapcsolatos eljárás (Macroeconomic Imbalance Procedure – MIC) és az európai szemeszter kereteiben évente kiadott országspecifikus ajánlások (country-specific recommendations – CSR) az EU gazdasági kormányzásának a részét képező procedúrák. Ezeken jól látszik, hogy az EU a 2008-as gazdasági válság óta sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a gazdasági folyamatokra, és másodlagosként tekint – az amúgy nem szétválasztható – társadalmi folyamatokra. A Parlament minden adandó alkalommal azt szorgalmazta, hogy a szociális szempontokat a gazdaságiakkal azonos mértékben vegye figyelembe a gazdasági kormányzás összes hivatalos eljárása, illetve egy olyan szociális egyensúlyhiány eljárás kialakítását kezdeményezte, amely egyenrangú a szankciókkal ellátott makrogazdasági egyensúlyhiány eljárással. Ez egy különlegesen progresszív javaslat, amit a következő Parlamentnek is tovább kellene forszíroznia, amíg át nem töri a több pontos ellenállást.

Kis mértékű elmozdulás történt 2015-ben, amikor az országspecifikus ajánlásokba nagyobb hangsúlyt kaptak a szociális és foglalkoztatási mutatók, illetve amikor a MIC vizsgált adatai közé felkerült az aktivitási ráta, tartós munkanélküliségi ráta és a fiatalok munkanélküli rátája. A Szociális Pillér elfogadása után az országspecifikus ajánlások is nagyobb hangsúlyt fog fektetni a Bizottság az országok foglalkoztatásügyi és szociálpolitikájának alakulására.

2. AMI FÉLÚTON VAN

A társadalombiztosítási rendszerek összehangolására vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatáról, valamint a szociális védelemhez való hozzáférés javításáról az előző cikkünkben tettünk említést.

2.1. Európai akadálymentesítési intézkedéscsomag

Több éves késlekedés után ugyan, de a Bizottság 2015 végén letette az asztalra azt a javaslatot, amely végre egységesen szabályozná, hogy az európai piacon megjelenő termékeknek és szolgáltatásoknak milyen akadálymentességi szabályoknak kell megfelelnie. A javaslat nem vonatkozik minden minden termékre és szolgáltatásra, elsősorban bizonyos műszaki eszközökre fókuszál, honlapokra, audiovizuális termékekre, illetve bizonyos utazással kapcsolatos szolgáltatásokra (jegykiadó automaták, utazási információ), valamint banki szolgáltatásokra (mobil bankolás, honlapok), online kereskedelemre és bizonyos turisztikai szolgáltatásokra. A Bizottság javaslata nem szabályozná egyértelműen az akadálymentesség fogalmát, csupán az szögezi le, hogy annak funkcionálisnak kell lennie, azonban a piacfelügyeleti hatóságoknak a kezébe adná a lehetőséget, hogy kivonja a nem megfelelőnek nyilvánított termékeket.

A Parlamentben sajnos a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság vezeti az EP álláspontjának kialakítását (IMCO), így a kialakuló tárgyalási pozíció nem kifejezetten erős, sőt, még a saját korábbi EP állásfoglalásoknál (amelyet a Szociális és Foglalkoztatásügyi Bizottság dolgozott ki) is gyengébb. A IMCO mostani munkája garanciákat tartalmaz a gazdasági szereplők aránytalan terhelésével szemben, viszont elvárja a Bizottságtól, hogy hozzon létre egy külön munkacsoportot a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok és érdekképviseleti szervezetek részvételével a végrehajtás monitorozása céljából. A European Disability Forum véleménye meglehetősen lesújtó a Parlamenti álláspontról, véleményük szerint a Bizottság tervezetét annyira felhígítaná, hogy az alig fog a fogyatékossággal élő emberek életén változtatni és a szöveg a gazdasági szereplőket helyezi előtérbe a fogyatékossággal élő emberek helyett.

A Tanács még mindig dolgozik a saját álláspontján (lassan 2 éve!), amint elkészülnek elkezdődhet a két társjogalkotó közötti egyeztetés. A Tanács álláspontja még nem világos, de elég szomorú, hogy a Parlament, ami általában erősebb mandátumot tud felmutatni a védendő csoportok érdekében, most nem tud érdemi tárgyalási pozícióval a tárgyalóasztalhoz ülni.

2.2. A munkavállalók kötelező tájékoztatásáról szóló irányelv felülvizsgálata

Az 1991-es irányelv abból a célból született, hogy garantálja, a munkaadó minden esetben írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkaviszony feltételeiről. Az irányelv felülvizsgálata időszerű, mivel sok dolgozó nem kap semmilyen írásos dokumentumot a szerződéses viszony részleteiről, vagy ezt nem kapja meg időben. Az érintett ágazatok főleg az építőipar, agrárium, vendéglátás, de ezen túl a háztartási alkalmazottként dolgozók (ahol főként nők dolgoznak) és fizetett gyakornokok (főként fiatalok) is érintettek. Különösen problémás az alkalmi munkaviszonyban levők (pl. az un. nulla órás szerződések), idénymunkán levők, valamint az atipikus munkaformában dolgozók (pl. új típusú digitális platformok kapcsán létrejövő munkavégzés) esete. A Bizottság elvégezte az un. REFIT értékelést, ami az EU-s jogszabályok felülvizsgálatának protokollja. 2017 szeptemberi Parlamentnek címzett nyilatkozata szerint 2018-ban el fogja indítani az irányelv módosítási eljárást, és külön figyelmet szentel az atipikus munkaformáknak. Szóval e téren számíthatunk előrelépésre, az első meghallgatások nyomán úgy tűnik, hogy komoly vitát fog kiváltani a „munkavállaló” definíciója, amely a platform dolgozók esetén precedenst teremthet a munkavállalói jogok kiterjesztéséért folytatott küzdelemben.

2.3. A munkahely és magánélet egyensúlyának javítása

Ez a terület a jelenlegi ciklus egyik legfontosabb dossziéja. Az 1992-es szülési szabadság irányelv módosítását 2008-ban megkezdte a Barosso-bizottság, de azt egy teljesen újragondolt szabályozás ígéretével visszavonta a Juncker-bizottság ezen ciklus elején. Ez nagy felháborodást váltott ki mind a jobb munkaerőpiaci szabályozással, mint a női esélyegyenlőséggel foglalkozó pártok és szervezetek körében. Azt már régóta tudjuk, hogy a nők nem azért maradnak le a munkaerőpiaci versenyben, mert kevésbé alkalmasak, kevésbé ambiciózusak, vagy mert nem akarnak pénzkeresettel foglalkozni, hanem azért, mert a gyermekvállalás pont a karrier szempontjából legkritikusabb időszakban érkezik. Azokban az országokban, ahol a gyerekek és családtagok otthoni gondozása körüli teendők főleg a nő nyakába szakad, a nők munkaerőpiaci részvétele és keresete visszaesik, amely később a nyugdíjukra is negatív hatással van. Az viszont egy nagyon is reális elképzelés, hogy a szabályozások arra ösztönözzenek, hogy mindkét aktív felnőtt egyenlő mennyiségű munkát fektessen az otthoni feladatokba, így a munkaadóknak egyre kevesebb indoka lesz a férfiak preferálására az előléptetések, fizetésemelések során. Ez a törekvés van a szülési szabadság irányelv módosítása mögött.

Az európai országok szabályozásai elég nagy változatosságot mutatnak, ezért a Parlament 2016-os határozatában többek sürgeti a minimum szülői szabadság négy hónapról hat hónapra növelését, a minimum 2 hetes apasági szabadság bevezetését (mely nem átruházható), a nulla-órás és határozott idejű szerződéssel dolgozók szülői szabadságának garantálását. A Parlamentben az irányelv bizottsági döntésre vár, és amikor a Tanács álláspontja is megszületik, kezdődhet a két jogalkotó intézmény (Európai Parlament és Európai Tanács) közötti tárgyalások.

3. Várjuk, hogy elinduljon

Az előző cikkünkben az „egyenlő munkáért egyenlő bért” irányelv részleteit néztük meg.

3.1. Az új Európai Munkaügyi Hatóság létrehozása

Jean-Claude Juncker 2017-es évértékelő beszédében jelentette be, hogy az Európai Bizottság egy új hatóság létrehozását fogja kezdeményezni 2018 folyamán. A Bizottság szándékai szerint a hatóság a határokon átnyúló munkavégzés támogatására, az EU-s jogszabályok betartására fog összpontosítani a nemzeti munkaügyi hatóságokkal együttműködésben. 16 millió EU-s állampolgár dolgozik az állampolgárságától eltérő országban, 1.7 millió határmenti területeken napi szinten lépi át az országhatárokat. Azonban ennél nagyságrendekkel több munkavállaló van kitéve különféle munkahelyi visszaéléseknek: kényszerűségből elfogadott fekete- vagy szürkemunka, csúszó bérkifizetés, túlóra el nem ismerése, 24 órás készenléti idő elvárása, egyéb személyek közötti hatalmi visszaélések. Az Európai Parlament már többször jelezte, hogy az EU-s törvények betartatása az egyik fő kihívás és hitelességi kérdés ebben és valószínűleg a következő ciklusban is, azonban a Bizottság eddigi elképzelései nem tűnnek túlságosan ambiciózusnak (vagy csak elnagyoltak a kezdeti bemutató dokumentumok). A társadalmi partnerekkel való konzultáció 2018 január 7-én ért véget, várjuk az eredmények összegzését és a kezdő javaslatcsomagot. Ez az intézkedés az új hatóság végső hatásköreinek függvényében akár lényegi változást is tud hozni az európai munkavállalók életében. A Bizottság első tervezetét idén márciusra várjuk.

3.2. Szociális védelem gazdasági válság esetén

Az európai munkanélküli segély gondolata már régóta benne van a levegőben, és lassan puhulnak a konzervatív pártok és kormányok is az irányába. Azonban még mindig várakozunk, hogy a Bizottság konkrétumokkal rukkoljon elő. A Bizottság tavaly decemberi euróövezeti stabilitásról szóló közleménye szerint 2018 májusában számíthat a Parlament és a Tanács konkrét javaslatokra. Jelenleg három alternatív, de kombinálható javaslatot is napirenden tart a Bizottság. Az egyik az európai beruházásvédelmi rendszer, amely recesszió idején nyújthatna védelmet főleg infrastrukturális jellegű beruházások számára. Másik elképzelés az európai munkanélküliségi biztoítási rendszer, amely a nemzeti munkanélküli segélyezési rendszerek európai biztosítási alapjaként működne az esetleges megszorítások enyhítése céljából. Harmadsorban, az ún. „rainy day fund” (borús napok alap) megoldás merült fel, amely közvetlen tagállami befizetésekből létrejövő alap lenne és a kifizetések folyósítása előre meghatározott esetben történne. A Bizottság szerint a 2019 közepére van lehetőség elfogadni a gazdasági válságok esetén életbe lépő stabilizáló mechanizmusokat a 2020 utáni többéves költségvetési terv elfogadásának keretein belül.