Bevallom, rég szórakoztam olyan önfeledten, mint vasárnap este, a Railjeten hazafelé tartva, a részvételi arányokat, majd a szavazatszámlálás eredményeit figyelve. Bármennyire is szkeptikus vagyok a vasárnapi eredmények következményeivel kapcsolatban, egy kiadós Fidesz-verés mindig megmelengeti a szívem, főleg, ha eszembe jut, hogy milyen rohadt mérgesek lehetnek odafent, a legbelsőbb körben emiatt. Főleg most, bő egy hónappal a választások előtt, amikor a nyilvánosságot is számukra kellemetlen témák határozzák meg. Olyan szépen indult ez az év, most meg…

 

Ezzel együtt is, meglehetősen óvatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy mindebből mi következik. Hogy el ne felejtsem, mit gondoltam február 26-án, és ne érezhessem utólag, hogy „na ugye, megmondtam”, gyorsan rögzítem gyarló, laikus spekulációimat.

1. Ennek a receptnek nincs megfelelője az országos választásokon

Itt, egy erősen jobboldali területen az ellenzék minden ereje kockázat nélkül megtehette, hogy lemond a saját ambícióiról, hiszen nem volt vesztenivalójuk, viszont annál többet nyerhettek. Itt nem volt pártlistás szavazás sem, ami a pártok túlélését befolyásolta volna. A győztes pedig egy markánsan jobboldali jelölt volt, akinek a győzelme azt jelentette, hogy az emberek a lehető legfideszesebb és helyben erős személyes-családi presztízst képviselő jelölt mögé álltak, hogy büntethessék a Fideszt.

Ennek a stratégiának megismétlése öngyilkosság lenne az ellenzéki pártok számára országosan és egyáltalán nem biztos, hogy máshol működne.

2. Két út vezet a Fidesz legyőzése felé

Az egyik út a Fidesz-tábor megbontása és így a többségének megszüntetése, a másik egy alternatív többség megteremtése. A probléma az, hogy az elsőre a baloldali pártok egyáltalán nem alkalmasak, ahhoz fideszes dezertőrökre van szükség vagy legfeljebb jobbikosokra, kivételes esetben LMP-sekre; utóbbihoz meg még mindig túlságosan sokszínű az ellenzék.

A hódmezővásárhelyi eset az első utat követte, ami megmutatja annak korlátait. A legtöbb fideszes dezertőrt (pl. Ángyán, Jeszenszky, Mellár, Navracsics stb.) eddig nem követték jelentős választói csoportok, különféle okokból, a Jobbik a néppártosodásának a költségeit fizeti egyelőre, az LMP pedig eddig épp csak annyi jobboldali szimpatizánst tudott megszólítani, ami a túléléséhez elég volt. Viszont, ahhoz, hogy ezek a pártok érdemben erősödni tudjanak, a baloldali pártok irracionális nagyvonalúságára szorulnának (főleg az LMP), holott az eddigi szövetségi ajánlatok másról szoktak szólni feléjük, jó okkal: a túlélésért cserébe a nagypárttá válásról való lemondásról.

Egy ilyen összefogás pedig pont arra nem jó, hogy a Fidesz híveit mozgósítsa e pártok mellett. Nekik ezek a pártok következetes baloldal-ellenességükben se voltak elég szexik, mitől lennének vonzóbbak, ha most még össze is gyurcsányoznák magukat?

A Momentumnak talán lehetne még keresnivalója, de nekik végképp rossz a helyzetük. Ha elhisszük, amit időnként hallani, hogy a Jobbik és főleg az LMP jobban állnak, mint ahogy látszik a nyilvános közvélemény-kutatásokban, akkor nekik legalább van valami politikai tőkéjük, tárgyalási alapjuk.

De miként tudna a Momentum felfutni érdemben pár hét alatt, úgy, hogy a hódmezővásárhelyi lecke az összefogási igényt fogja erősíteni?

A másik utat most nem említem: bár nem kétlem, hogy akár a Karácsony-féle, akár a Szél-féle, akár a Vona-féle ajánlat 10 százalék fölé tudja vinni a saját pártját, de ahhoz forradalmi hangulat kellene, hogy mindez mobilizálja az alternatív többség híveit és ráadásul úgy, hogy mindenki ugyanúgy szavaz közülük.

3. A Fidesz sokat tud tenni a saját meggyengítéséért

Mivel a rezsim romlottságával nem csak az ellenzéki polgárok vannak tisztában, de a fideszesek is, ezért megfelelő körülmények között a Fidesz sokat tehet saját többségének meggyengítéséért.

Az egyik megoldás az, ha tovább hiszterizálják a közéletet, amit már 2015 óta folyamatosan csinálnak. Az eszközökben nem válogató, a demokráciát szétromboló, brutális és sértő politikájuknak volt szerepe a táboruk egyben tartásában, de olyan erős érzelmeket kavart fel mindenki másban, ami lényegében az ellenzék egyetlen komoly esélye a Fidesz legyőzésére.

A másik dolog, ami megtörténhet, ha elkezdenek belső ellenségekre vadászni, illetve, ha a helyi fideszesek elkezdik úgy érezni, hogy van más út, mint amit a Gazda diktál.

A politikai túlélésükről kezdhetnek úgy is gondolkodni, mint ami éppen eléggé biztosított a Párton kívül is, viszont a Gazda egyre nagyobb veszélyt jelent rá. Ez nem feltétlenül lenne racionális számítás jelenleg, de a világban sok minden nem az (lásd például a tőzsdék működését) és könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.

5. Az ellenzék könnyen lerombolhatja a hódmezővásárhelyi siker hatását

Mivel az országos választások tétje egészen más, könnyen lehet, hogy az ellenzék, amelyik eddig sem jeleskedett politikai ügyességben, elveszítheti az ölébe hullott lehetőséget.

Egyrészt neki fognak esni az összefogást nem akaróknak, ami elég jól eladható üzenet lesz, amivel aláássák a fideszes többség aláásásának esélyét, mert aligha Karácsony Gergely vagy Gyurcsány Ferenc lesz az, akikre tömegesen átszavaznak majd a csalódott fideszesek.

Másrészt az önállóságukat féltők kénytelenek lesznek ellenállni vagy részlegesen behódolni, ami a hódmezővásárhelyi események ünnepi hangulatát fogja szétoszlatni.

Mindkettő a maga nemében racionális viselkedés lenne, csak éppen a Fidesz legyőzését nem fogja elősegíteni.

Az is meglehet persze, hogy az ellenzék előáll egy látványos megállapodással, egy szivárványkoalíciós javaslattal, ami rövid távú összefogást javasolna, mint amit a Fidesz-plakátok már amúgy is sulykolnak, csökkentve egy ilyen megállapodás várható negatív hatásait az ellenzéki szereplők számára. Hiszen a Fidesz akarva-akaratlanul szoktatja a közönséget ehhez az opcióhoz, azt sugallva, hogy aki utálja őket, mint a szart, annak ezt is elfogadhatónak kell éreznie. Én ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, de persze bármi megtörténhet. Efféle technikai koalíciót annak idején épp Karácsony Gergely javasolt, pont tőle nem lenne ezért hiteltelen, ha most előállna vele. De ennek iszonyú ára lenne, persze.

6. A baloldalnak vége

Könnyen lehet, hogy ebben is tévedek, de az egyik legfontosabb tanulság számomra ebben a történetben az, hogy a balközép nagypárti, váltópárti álmoknak vége.

Vagy a Fidesz dezertőrei fognak új többséget létrehozni, vagy a Jobbik, vagy egy szivárványkoalíció, de a baloldal aligha.

Ha esetleg mégis, az vélhetően iszonyúan törékeny lesz, hiszen a baloldal főereje a döglött ló MSZP, miközben annak lovasa egy kimutatható támogatottság nélküli kispártból jön. Biztató, mi? Ideális esetben küszöbön áll a baloldal nagy megújulása, de sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ami ránk vár, az egy olyan politikai tér, ahol a Fidesz alternatívája sokkal jobban fog hasonlítani a Fideszre, mint ahogy azt ma a legrosszabb rémálmainkban gondolnánk. És ez az az eset, amikor a Fidesz még legyőzhető ebben, a már nem demokratikus, de még plurális politikai mezőnyben.

7. A nehézségek csak most jönnek

Hódmezővásárhely tökéletes példája annak, miért nem vezet már visszaút egy hagyományosabb bal-jobb kétblokk-rendszerhez. Miközben a helyiek iszonyú dühösek a Fideszre, és elküldték őket melegebb éghajlatra, de mindezt úgy, hogy csak a polgármester személye változott, a közgyűlés maradt. Márpedig láttuk, hogy ez általában hova vezet: annak idején Tétényi Éva esztergomi kálváriája megmutatta, mire képes a Fidesz saját polgárai ellen, a hatalma védelmében, és mire vezet az, ha a saját hívei a Fideszre nem képesek, csak félszívvel nemet mondani.

A rezsim bebetonozódásának alternatívája számukra az, amit hard landingnek lehetne mondani: iszonyú sok szenvedés, szívatás, kormányzati nyomásgyakorlás, működésképtelenné váló önkormányzat, leálló közszolgáltatások várnak rájuk, ha a Fidesz folytatni képes a hasonló helyzetekre kitalált, megszokott, bevált politikáját.

Erősen valószínű, hogy a hódmezővásárhelyi jobboldaliak most majd a saját bőrükön, drága árat fizetve fogják megtanulni, hogy a döntéseiknek következményei vannak, és hogy az efféle félmegoldások hosszabb távon nem fenntarthatóak.

Ebből persze kinőhet a Fidesz jobboldali alternatívája, és ha a Fidesz áprilisban nagyon meggyengül, akkor talán nem is kell átélniük majd Esztergom esetét egészen, de az is lehet, hogy végül fázva, éhezve, fáradtan fognak visszakullogni a Gazdához.

Mindez mit sem von la a kárörömem értékéből, hiszen az a legszebb öröm, vitán felül. Ebben a helyzetben különösen.

+1: KÖNYÖRGÖM, MENJEN EL MINDENKI SZAVAZNI ÁPRILIS 8-ÁN!

Egyáltalán nem érdekel, ki mire fog szavazni, csak szavazzanak!

A szöveg eredetileg a Baloldali Liberális blogon jelent meg.