A Facebook egy cuki, jól megmarketingelt bejelentésbe csomagolta azt, hogy gyakorlatilag minden, ami eddig hasznos volt a világ társadalma számára a közösségi oldalban, azt valószínűleg tönkreteszi. A váltás szép lassan megy végbe, nem tudjuk, mi lesz a vége, de az eddigi tesztek és a Facebook üzleti modellje azt sejtetik, semmi jó.

A bejelentés lényege, hogy ezután a Facebookon az ismerősök, barátok, családtagok posztjait fogjuk látni, míg a kiadók, újságok, civil szervezetek, oldalak hírei sokkal kevésbé fognak megjelenni. Az átállás fokozatos lesz, és kérdés, mi a vége.

Persze már az elmúlt években is fokozatosan letolták az oldalak elérését, de ez egy olyan piaci verseny volt, ahol a legjobbak túl tudtak élni. Most nem ezt kínálja a Facebook, hanem a fokozatos eltüntetését ezeknek az oldalaknak a hírfolyamból.

Az egészet olyan cukormázas tartalommal öntötte le Zuckerberg, mint hogy több helyet akar a vitának, kevesebb figyelemvadász tartalmat és kevesebb álhírt akar.

De valójában nem szól ez másról, mint a pénzről, arról, hogy azt akarják elérni,  hogy az a szervezet, amely látszódni akar a Facebookon, az hirdessen,  fizessen. Fordítva, az maradjon fenn, akinek van pénze. És a Facebook monopolpozíciójának és erőfölényének hála ezt minden akadály nélkül meg is tehetik.

Pár hónapja tesztjelleggel már bevezették négy országban azt a módszert, hogy egyszerűen kivették az oldalakat a hírfolyamból, csak reklámmal tudtak ott megjelenni, és egy második hírvonalra sorolták be az újságokat, kattintós Facebook-oldalakat, szervezeteket, cégeket. Ahova nyilván senki sem kattint magától. Az eredmény az lett,

hogy Szlovákiában és Szerbiában a kis újságok, a civil szervezetek a Facebook elérésük 60-70 százalékát elveszítették. Azt pedig alappal feltételezhetjük, hogy ha nem is ez fog megvalósulni, de valami hasonló.

Ez vár most mindenkire hosszú távon. A Mérce például, ha nem leszünk ügyesek, jó eséllyel el fog pusztulni, hiszen látogatottságunk 60 százaléka a Facebookról érkezik. Ha a Szlovákiában vagy Szerbiában bekövetkezett hasonló változásig jutnánk el, akkor az olvasóink fele egyszerűen eltűnne, és ezzel hosszútávon a lap is, hiszen az olvasó ad támogatást, aki nem olvas, az nem is támogat.
Persze lesznek, akik túlélik ezt, akiknek lesz pénze hirdetésre és fennmaradásra a Facebookon, akik egyszerűen átcsoportosítják a költségvetésüket, más, drágább marketingstratégiák felé. Itt Kelet-Európában könnyű megmondani, kik ezek. Az oligarchák által politikai okokból pénzelt médiatermékek. Meg persze azok az oldalak, amik már régóta léteznek, és van elég látogatottságuk, csak ugye ez az innovációt nyírja ki a médiaiparban. Bár utóbbiak is rosszabbul teljesítenek majd, hiszen csökkenni fog a látogatottságuk, és a médiaipart fojtó eddigi tendencia, hogy nem az újságokban, hanem online, a Google és a Facebook rendszerében hirdetnek a cégek, tovább erősödik majd.

De gondoljunk csak a magyar választásokra. A kormánypárt által uralt médiatérben a betiltott plakátok mellett a közösségi média volt az, ahol nagyobb elérést tudtak szerezni az ellenzéki pártok. Ez most meg fog változni. Ha belegondolunk a nagy tüntetésekbe (CEU, netadó), azokat javarészt  Facebook oldalak szervezték, a Facebook segítségével. Ez most sokkal nehezebb lesz.

Mindeközben pedig az, amit a Facebook állít, hogy az embereknek jobb, ha ismerőseik személyes tartalmát látják, egyszerűen nem igaz. Számos kutatás van arról a jelenségről, hogy a közösségi média által okozott legtöbb mentális zavar oka pont az, hogy csupán az ismerőseink pozitív sztorijait látjuk ezeken a platformokon, és miközben mi szembesülünk a saját hibáinkkal, rosszullétünkkel, életünk problémáival, addig ebben a világban úgy tűnik, mindenki szép és boldog. Na, ezt erősítik majd a személyes tartalmak.

Vagy akár a kisebb helyi civilekre, állatmentőkre, segélyszervezetekre, alulról épülő civil kezdeményezésekre, ők elveszítik azt a platformot, amely eddig támogatta a működésüket.

Az pedig külön vicces, hogy Zuckerberg szerint az, ha kisebb lesz az elérése az újságoknak, elősegíti majd a vitát. Inkább arról van szó, hogy az elszabadult, saját maguk által teremtett, kontrollálhatatlan algoritmussal és mesterséges intelligenciával szemben nem tud mit kezdeni a cég vezetése, nem tudja kiszűrni az álhíreket, és inkább megpróbálja lehúzni az egészet. De ez se fog menni, hiszen a virális álhírek mellett ott van a mikrotargetingben, hirdetésben elénk rakott tartalom, ami a legdurvábban tudja ezeket az álhíreket felerősíteni, ez pedig változatlanul létezni fog.

És pont ezek a drága opciók azok, amikhez az alulról szerveződő, milliárdokkal nem rendelkező felhasználók nem fognak hozzáférni.

Az egészben pedig a legdurvább, hogy egy cég vezetése dönthet egy olyan kérdésről, amely társadalmakat, politikai helyzeteket, állampolgárok joggyakorlását és megszólalási lehetőségeit korlátozhatja a profit érdekében szerte a bolygón. És mivel a Facebookhoz hasonló globális multikon semmilyen korlátozás, ráhatás nincs, nyilván a profitot fogják választani.

Virtuális életünk egyre inkább olyanná válik, mint a valóságunk: egy olyan rendszer felé haladunk,  melyben a hatalmasok és a gazdagok uralkodhatnak a népen.

Persze lehet mondani, hogy át lehet menni másik közösségi szájtra, csak nincs másik közösségi szájt, ami ekkora lenne. Pont ezért csinálhat meg bármit a Facebook vezérkara!