Az angol fociújságíró és a budapesti tudósító elérte, amit eddig szinte senki sem tudott: tavaly tavasszal spontán interjút adott nekik Orbán Viktor Felcsúton, a kedvenc témájáról, a futballról, amely köré azóta filozófiát is kerített. A The Guardian hosszú anyaga Magyarország, a stadionépítési láz és a kormányfő kapcsolatát járja körbe.

A felcsúti stadion VIP páholya nem egyszerű luxuspáholy, hanem a magyarországi hatalom fő csatornája – írja David Goldblatt és Daniel Nolan. A szinte teljesen az 54 éves Orbán Viktor befolyása alá került országban ide kell elzarándokolni oligarchának, bankárnak, külföldi befektetőnek, hogy ügyes-bajos dolgait megvitathassa a miniszterelnökkel.

A szerzők azonban nem így, hanem egészen meglepő módon jutottak be a páholyba: Goldblatt dedikált könyvének Orbánhoz juttatása után spontán meghívást kaptak a VIP páholyba és Orbán apró magánbirodalmába, amelyet úgy írnak le, mint „magyar Sohaországot”.

Az interjút részletes életrajz és Orbán politikai tevékenységének kimerítő bemutatása kíséri. Szó van a 2018-as választásokról is, Hadházy Ákos LMP-társelnök körülírja a kormánypártok és Orbán nyomasztó hatalmát és fölényét. De a Guardian megszólaltatta például a miniszterelnök régebbi rendszeres focistatársát, Komáromy Zsoltot is, aki szerint:

A futball Orbán számára a belső agresszió levezetésének módja volt. Egyszer, amikor megszerezte a labdát, és az kigurult a vonalon túlra, ő csak futott utána, azt kiabálva, hogy „Bent volt! Még bent volt!”, majd belőtte azt a kapuba. Nagyjából újraírta a szabályokat, körülbelül így: „majd én megmondom, mikor van kint és mikor bent”.

Amikor a Puskás Akadémia egyik eseménytelen mérkőzésének félidejében a szerzők felküldték Orbánhoz Goldblatt könyvét a foci világtörténelméről (A labda kerek. A futball világtörténete), a klub sajtófőnöke azt mondta, elég kicsi az esélye egy személyes találkozónak. Kisvártatva azonban visszatért, és Orbán külön kérésére, elhűlt arccal felvezette őket a VIP-be, ahol a miniszterelnök kedvenc sportújságírója, Szöllősi György kíséretében adott nekik audienciát.
Mint kiderült, a miniszterelnököt megfogta Goldblatt könyvének ajánlója, amelyet Eduardo Galeano uruguayi írótól kölcsönzött:

„A játékstílus egy létforma is, amely felfedi minden egyes közösség egyedi tulajdonságait, és megerősíti jogát arra, hogy különbözzön a többitől.”

Ennek a szerencsésen kiválasztott mottónak köszönhetően Orbán hosszas, felszabadult előadásba kezdett az újságíróknak arról, mennyire fontos, központi helyet foglal el nála a labdajáték abban, ahogyan Magyarországról gondolkodik.

„Nem is tudom, van-e ilyen speciális magyar stílus a játékban, de mindenképpen lennie kéne!” – magyarázta.

Fejtegetéseiben eljut addig, hogy egyrészt a foci a „szabadság és a katonai fegyelem tökéletes elegye”, és hogy „a magyarok általában kritikusak a civilizációval, és azt gondoljuk, a modern világ rosszat tesz a gyerekeknek, ezért is kell sportolniuk! A sport gyógyítja a modern civilizáció veszélyeit.”
A szentenciák közben Szöllősi folyamatosan a miniszterelnök mögött jár, és a különböző kijelentések után Orbán rendszeresen rápillant: „Igaz, Gyuri?” Mire ő rendre azt válaszolja: „Teljesen így van, miniszterelnök úr!”

Végül Orbán ismét a Nemzeti Sport főszerkesztőjéhez fordul: „Ki kellene adni ezt a könyvet magyarul! Kiadjuk, ugye, Gyuri?” mire újabb bólintás a válasz.
Orbán a könyv lapozgatása és a lelkes gondolatok közben a magyar foci helyzetére is kitért:

„Mára komoly fejlődést értünk el a magyar futball állapotában. Persze itt mindenki kritizál, senki sem fog egyetérteni ebben velem, mindenki azt mondja, ez szar, de valójában igenis nagyon jól fejlődik, igaz, Gyuri?”

– és ismét helyeslés következik.

„Ez a teljes stadion, ez egy koncepció része, az egészet én találtam ki!” – magyaráz a mondanivalójába belefeledkezett Orbán tovább: „A lényege az, hogy a futball nem sport, hanem művészet, ez az egész: művészet. Nagyapám mindig azt mondogatta nekem: egy-egy meccs akkor jó, ha közben hallod a zenéjét is.”

Később hasonló lelkesedéssel mutat körbe szülőfalujában is, kezdve stadion melletti házával, egyetlen panaszt emlegetve csak, mely szerint a felesége „panaszkodik a stadion miatt, hiszen az elrontotta a nagyszerű kilátást a konyha ablakából.”

Ami ugyancsak szokatlan lehet, az az, hogy Orbán Viktor a határon túli labdarúgó-akadémiák ötletéről is úgy beszélt, mintha egyedül a sajátja lenne, holott ezek főleg Mészáros Lőrinc nevéhez köthetőek. Így emlegette az erdélyi, vajdasági magyar fociakadémiát, amelyet valahogyan éppen a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos erkölcsi igazságtétellel magyarázott meg.

A Guardian cikke szerint nem Lévai Anikó az egyetlen, aki kifogásolja a stadiont. Egy neve elhallgatását kérő falubeli, aki atyafiságot is ápol Orbánnal, felidézte azt a négy évvel azelőtti pillanatot, amikor egy közös vacsorán a miniszterelnök megemlítette, hogy stadiont kap a falu. „Kicsit úgy voltunk vele, hogy jó, de biztosan kell ide ez a stadion? Ez az ő gyerekes oldala, fanatikus, nagyon lelkesedik a foci iránt…” – mondta el.

Orbán Viktor azonban nem az egyetlen interjúalany, hiszen a szerzők a történethez megszólaltatták például Deutsch Tamást, az MTK elnöke is, így körbejárva a labdarúgás kultusza köré épülő, attól mégis egyre inkább elidegenedő új magyar társadalmat.

(Kép: Puskás Ferenc Akadémia)