Nem, a Mikulás műhelye nem az Északi-sarkon van. Hanem Kínában.
Bizony, mindazokat az olcsó, fröccsöntött műanyagból készült csillogó-villogó tárgyakat, amelyeket megveszünk, csak hogy legyen belőlük még egy, vagy hogy odaadhassuk valamelyik távoli rokonunknak, netán felaggatjuk a karácsonyfára, elképesztő körülmények között gyártják.
A karácsony óriási üzlet – efelől eddig sem volt semmi kétség.
Ez a riport már évekkel ezelőtt megpróbálta felhívni a figyelmet arra, hogy hogyan épült rá az ünnepre egy rettenetesen komoly, és elképesztően kizsákmányoló üzletág. És úgy tűnik, a helyzet azóta sem változott semmit.
Hőség, mindenféle mérgező gázok, 12-20 órás munkaidő a hét minden napján- Kínában van egy egész város, ahol arra rendezkedtek be, hogy Amerika és Európa karácsonyi igényeit kielégítsék.
Yiwu tulajdonképpen (kínai mértékkel mérve legalábbis) kisváros a maga 1,2 millió lakosával, de itt gyártják a világ karácsonyi dekorációinak kétharmadát éves szinten, méghozzá 600(!) kisebb-nagyobb gyárban.
És hát nem csoda, hogy ilyen sokat termelnek:tavaly szeptembertől idén augusztusig ez a többszáz gyár összesen 3 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolított.
A rendelések 30 százaléka az Amerikai Egyesült Államokban köt ki, de Oroszország és Latin-Amerika mellett Kína maga is rengeteg karácsonyi terméket vesz fel (pedig a kínaiak számára a karácsony nem számít hivatalos ünnepnek), és akkor Európáról még nem is beszéltünk…
Pedig ez a terület is fontos pontja az olcsó áruk exportjának, olyannyira, hogy hogy Kína közel 13 ezer kilométeres vasútvonalat nyitott Yiwu és Madrid között, hogy biztosan mindenhova odaérjenek a filléres termékek időben.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Világszerte a vásárlók éves szinten körülbelül 100 milliárd dollárt költenek különféle játékokra a karácsonyi időszakban. És ezen játékok 80 százaléka kínai gyárak ezreiből érkezik, ahol mind hasonló, embertelen körülmények közt dolgoznak a munkások.
Ez a videó például egy ilyen gyárról készült.
A gyárakban dolgozók túlnyomó többsége (akár 90 százaléka) nő, jellemzően azért, mert „velük könnyebb bánni”, állítja az egyik gyár igazgatója.
A munkakörülmények többnyire rettenetesek: a munkások védőfelszerelés nélkül dolgoznak, így kezüket rendre felsebzik a munkagépek, miközben a forró műanyagból felszálló mérges gázokat lélegzik be, ráadásul borzasztóan fáradtan dolgoznak, ugyanis többnyire teljesítményük után kapnak bért, csakhogy a fizetésük borzasztóan alacsony, így kénytelenek tűrőképességük határáig túlórázni – vagy amíg el nem alszanak a munkagépek mellett. Az ABC News információi szerint egy munkás körülbelül 30 dollárt (7.800 forintot) keres naponta, ami ilyen munkamennyiség mellett körülbelül 500 forintos órabérnek felel meg, ezért a kemény fizikai munkáért.
A rendszer pedig mindaddig működőképes marad, amíg a Kínából érkező, elképzelhetetlenül alacsony árú termékeket lesz, aki megvegye – addig ugyanis a gyártóknak nem áll érdekükben máshol, magasabb költségekkel gyártatni a portékájukat.
Szóval legközelebb, amikor a karácsony közeledtével elmélázunk azon, hogy érdemes-e megvenni azt a huszadik műanyag valamit, amire senkinek semmi szüksége nincs, gondoljunk arra, hogy ezeket a termékeket embertelen körülmények közt gyártják olyan emberek, akiknek a karácsony csak egy dolgot jelent: vért és verejtéket.
