Először a kórházban dolgozókról, majd szombaton a mentősökről derült ki, hogy nincs meg az a béremelés, aminek a decemberi fizetésekben kellett volna jelentkeznie. Van aki a béremelés hatására nem kapott semmivel sem többet, és volt aki 20, sőt olyan is aki 30 ezer forinttal kevesebbet vitt haza.
Az egészségügyi államtitkár magyarázata erre megdöbbentő. Mert a szokásos szövegen túl, hogy itt ellenzéki ármánykodás van az a magyarázat a helyzetre, hogy
„a januári minimálbér-emeléssel és garantált bérminimum-emeléssel már történt egy alapbéremelés az egészségügyi ágazatban is azoknál, akiknek nem érte el ezt a bérszintet az alapbérük. Tehát az alapbérek november 1-jétől 12 százalékkal emelkedtek, a különbség abban van, hogy akinek januárban már nőtt az alapbére, azok esetében a novemberi emelés mértéke nem érte el a 12 százalékot.”
Ami lényegében azt jelenti, ha egy egészségügyi dolgozó kevesebbért dolgozott tavaly mint a minimálbér, vagy a garantált bérminimum, akkor ő nem kap emelést, vagy csak minimálisat kap. Persze ez még nem magyarázat arra, valaki hogy vihet haza egy emelés után kevesebbet, mint amennyit előtte kapott. Persze ne hallgassuk el azt sem, a többség megkapta a béremelést az egészségügyben.
Csak talán az egy elég nagy probléma, hogy pont azok nem kapják meg akik a legrosszabbul keresnek.
Ha pedig visszanézünk az elmúlt hét évre azt láthatjuk, ha minden béremelést amit megígért a kormány megadott volna, már milliós nagyságrendű fizetése lenne az egészségügyi dolgozóknak.
Fontos hogy láthatóbbá válik a valóság, hogy lebukott az, miként spórol a kormány a fizetésemelésekkel, hogyan vonja egybe különböző ígéreteit. Láthatóvá vált, hogy nem azért emelnek fizetést, mert arra tényleg szükség van, mert emelni kell a dolgozók bérén hanem azért emelnek, mert politikailag szükséges a választások előtt.
Csak nem ez a lényeges. A lényeges az, hogy még mindig van olyan mentős aki garantált bérminimumot kap, miközben az életünket menti meg. A lényeges az, hogy van olyan ápolónő aki a legkevesebbet viszi haza, miközben túlórázva, túlterhelve vigyáz, a mi egészségünkre. És hogy ezeket az embereket is becsapják a propagandába ígért emeléssel.
Mert nem csak az a baj, hogy nincs pénz, hanem az is baj, ha hazug az ígéret.
Aki ma 200 nettó alatt keres Magyarországon az tudja (én is tudom, én is ennyit keresek), milyen az amikor hó végén már a rosszabb kávét vesszük meg, amikor kimarad egy étkezés, hogy legyen valami megspórolva a hónapból, hogy milyen amikor nem isszuk meg a sört a haverokkal, mert kell a gyereknek a pénz. Amikor gyalogolunk mindennap az olcsóbb boltig, vagy több boltot járunk végig, hogy optimalizáljuk a fizetést.
Jön a decemberre esedékes béremelés, ami nincs. Pedig az ember már tervez vele. Nem fogja vissza magát a spórolással. Elképzeli, kiválasztja, megrendeli a gyerekeknek az ajándékot, hogy végre egyszer ne keljen szégyenkezni karácsony után, amikor elmeséli az osztálytársak között, hogy mit kaptak.
Amikor elképzeli az ember, hogy nem kell a karácsonyi bevásárláskor, a kisebb vagy a rosszabb húst megvenni, hogy jöhet a két méteres karácsonyfa. Hogy végre én is tudok normális Karácsony tartani, ami nem a spórolásról, a szégyenkezésről, vagy utána januári koplalásról szól.
És akkor december elején megjön a fizetési papír, hogy nincs emelés, vagy még durvább, hogy kevesebbet is kapott, és pontosan tudja a dolgozó, hogy nem lesz jobb hús, magasabb fa, tisztességes ajándék, büszkeség, hogy ő megtudja teríteni a családi asztalt. Hanem koplalás jön és szégyen.
Így nem lehet emberekkel bánni.
Az emberek nem csak bábuk, a nagypolitika játéktábláján, akinek a bérüket ide-oda húzogatjuk aszerint mit diktál a politikai érdekünk és a közvélemény-kutatások. Vágyakkal, álmokkal rendelkeznek, és tisztességesen és kiszámíthatóan akarnak élni, azután a kemény munka után amit leraktak az asztalra.Így nem lehet emberekkel bánni.
Az egészségügyi államtitkárnak nem a propaganda szöveget kéne tolnia, meg a kamu állításokat, hanem beismerni, hogy hibáztak korrigálni azt, még karácsony előtt, és megadni a béremelést, ami jár a munkáért!
