Mint mindig, idén is november 25-én volt a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. Ezen a napon kezdődött az a 16 akciónap, amelynek ideje alatt a témával foglalkozó civil szervezetek igyekeznek a nyilvánosság figyelmét is felhívni a nők elleni erőszak problémájára. Az időszak december 10-én, az emberi jogok világnapján zárul, mutatva ezzel azt, hogy a nők jogai emberi jogok, az értük való küzdelem pedig mindannyiunk morális felelőssége.

Szűk két hónappal korábban, október 4-én az állatok világnapját tartjuk. Ezt a világnapot sokáig nem kísérte társadalmi tudatosság, nem sokat beszéltünk az állatokkal való bánásmódról, az állatok kihasználásáról. Ma már egyre inkább a köztudat része, hogy az állattartás körül is vannak társadalmi és morális gondok. A nagyüzemi, ipari állattartás, a húsevés kérdése és a társállatok felelős tartása mind-mind olyan témák, amelyekről egyre több szó esik az állatok világnapján és hétköznapokon is.

Másik probléma, másik világnap – mondhatnánk. De ki lehet-e jelenteni, hogy a nők elleni erőszak és az állatok bántalmazása teljesen más probléma? Hiszen

az állatkínzást elkövetők többsége férfi, a panaszosok többsége pedig nő vagy gyerek. Az elkövetők általában kizárólag partnerük vagy gyerekük állatát bántalmazzák, a saját vagy közös állatot nem.

Végül az állatok bántalmazásának elkövetéséhez általában háromféle célzat társul. Az első: annak demonstrálása, hogy az elkövető milyen erőszakra képes, ha úgy adódik, ember ellen is. A második: zsarolás, sakkban tartás az állat bántalmazásával. A harmadik: érzelmi bántalmazás az állat bántalmazásán keresztül. Természetesen nem minden állatkínzás helyszíne a család, de mivel háziállatainknak az emberi család a természetes közege, így nincs olyan állatkínzás, amelynek okában vagy eredményében ne találhatnánk valamit, ami az emberi családhoz köthető.

Az elmúlt hónapokban sok olyan emberrel, túlélővel beszéltem, akiknek az életében elválaszthatatlanul összefonódott az egykori bántalmazás és bántalmazójuk állatkínzó magatartása. Nőkkel, akiknek a partnere megkínozta és megölte vagy épp ellopta szeretett háziállatukat, miközben gyakran a közös gyerekeket is elperelték anyjuktól. Egykori kislányokkal, akiket szexuálisan abuzáltak, és akiket megfenyegettek kedvenc kutyájuk vagy macskájuk megölésével, ha beszélnek. A történetek többsége olyan bántalmazó férfiakról szólt, akik minden náluk gyengébb élőlényt üldöztek, és mindenen és mindenkin átgázoltak saját céljaik megvalósítása érdekében. Ezeknek az embereknek a legfőbb célja mindig ugyanaz volt: uralkodni a környezetükön. A történeteket hallgatva meggyőződésemmé vált, hogy

csak látszat, hogy a nők elleni erőszak és a társállatok bántalmazása két teljesen különálló probléma. Az állatok bántalmazása, kínzása és megölése valójában a családon belüli erőszak ciklusának része.

És ahogy a nők elleni erőszak számtalan formája, az állatok bántalmazása is legnagyobb részt büntetlenül űzhető.

Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai rendszer, az ENYÜBS adatai szerint 2016-ban 191 esetben rögzítettek vádemelést állatkínzás miatt, 1 esetben tiltott állatviadal szervezése miatt. A többi esetben nem emeltek vádat, arra vonatkozóan pedig, hogy hány eset maradt titokban, még becsléseink sincsenek, de azt tudjuk, hogy Magyarországon mezei, nem kirívóan erőszakos állattartók is rendszeresen verik a kutyájukat. A letöltendő szabadságvesztés büntetés állatkínzásért annyira ritka, hogy az ilyesmit címlapon hozza a sajtó, s ha közelebbről megvizsgáljuk az esetet, általában kiderül: az elkövető próbaidőn volt más bűncselekmény elkövetése miatt, így jogilag nem volt lehetőség arra, hogy ne kerüljön ténylegesen börtönbe. Önmagában az állatkínzásért letöltendő szabadságvesztés tehát nem jár.

Az pedig, hogy Magyarország következmények nélküli ország az állatkínzás szempontjából, a bántalmazottak kiszolgáltatottságát is tovább növeli. Egy brit kutatás szerint az erőszakos partner elől átmeneti szállásra menekülő nők 54%-a állította, hogy partnerük megölt vagy megkínzott egy számukra kedves háziállatot, 4-ből 1 nő pedig határozottan állította, hogy a bántalmazott állathoz való kötődése visszatartotta abban, hogy segítséget kérjen. Ennél is megdöbbentőbb az IFAW (International Fund for Animal Welfare) kutatási eredménye, amely szerint Hollandiában a háziállatot tartó bántalmazott nők átlagosan 52 héttel később kérnek segítséget, mint az állatot nem tartók. És ezek nem azok a nők, akik állatbántalmazást is jelentettek elmenekülésük után, ebben az átlagban benne vannak azok a családok is, ahol a bántalmazottak nem számoltak be állatkínzásról.

A bántalmazás tehát súlyosan érinti a háziállatokat is, és a háziállatok kínzásán keresztül a bántalmazott nők és gyerekek további bántalmazása valósul meg. Ezért fontos, hogy ne kezeljük különálló problémaként az állatok kínzását és bántalmazását. Október 4-én, az állatok világnapján is gondolnunk kell a bántalmazott nőkre és gyerekekre, és november 25. és december 10. között is eszünkbe kell, hogy jusson: az erőszak által érintett családokban ott szenvednek a háziállatok, és velük a hozzájuk érzelmileg kötődő emberek, különösen nők és gyerekek. Segítenünk kell ezeken az állatokon nem csak állatvédőként, hanem az emberi áldozatok védelmében is. Segítenünk kell, mert 52 héttel később elmenekülni nagyon hosszú idő: Magyarországon átlagosan hetente egy nő hal meg azért, mert erőszakos partnere vagy volt partnere megöli.

Nem vesztegethetjük tehát tovább az időt és az erőforrásokat azzal, hogy külön kezeljük az erőszak ezen megnyilvánulásait. Ebből a megfontolásból vezették be több országban az ún. „links group” módszert. Ez a módszer arra épít, hogy az állatkínzás és a családon belüli erőszak komplex megközelítésére és kezelésére van szükség, mert ezek egyrészt kölcsönhatásban állnak egymással, másrészt általában ugyanaz a probléma, esetleg ugyanaz a személy rejlik a zárt ajtók mögötti állatkínzás és erőszak hátterében.

A módszer az érintett szakemberek együttműködésére alapoz.

Ha egy felnőttről kiderül, hogy állatokat kínoz, akkor a „links group” módszer szerint erről a gyermekvédelmi hatóság, majd a bíróság is értesül, és felülvizsgálják az illető gyerekfelügyeleti jogát.

Fordítva, ha valaki bántalmazza családtagjait, akkor az állatvédelmi hatóság is megvizsgálja, hogy a háztartásban élő háziállatokkal hogyan bánnak.

És ami igen lényeges: nem csak vizsgálatokra és jegyzőkönyvek kiállítására kerül sor, a bántalmazottak érdekében valós lépéseket is tesznek. A módszert alkalmazó szakemberek az érintett embereket és állatokat kiemelik a bántalmazó szituációból, illetve minden segítséget megadnak ahhoz, hogy maguk lépjenek ki abból. Ez általában egy titkos menedékházban való elhelyezést jelent az emberek számára, amennyiben pedig az állatok elhelyezésére külön szükség van, ezt menhelyeken vagy ideiglenes befogadóknál teszik meg átmenetileg. A veszély elmúltával pedig a bántalmazottak visszakapják a szeretett állatokat.

Magyarországon minden héten megöl egy nőt a partnere vagy a volt partnere, aki jó eséllyel állatokat is bántalmaz, vagy azok bántalmazásával fenyegetőzik. Magyarországon a jogalkotó nem hirdeti ki az áldozatokat védő Isztambuli Egyezményt, nem nyit elegendő férőhelyet  biztosító titkos menedékházakat. Magyarországon a bántalmazott állatokat a Rendőrség igen gyakran helyben hagyólag foglalja le, ami azt jelenti, hogy „az érdekelt őrizetében”, vagyis a bántalmazónál hagyja őket. Magyarországon a nők elleni erőszak látenciája óriási, az áldozatoknak a hatóságok nem hisznek. Magyarországon nem jár letöltendő börtön az állatkínzásért. Magyarországon a gyermekvédelmi hatóság a gyereküket megvédeni nem tudó anyák ellen indít eljárást, ha a gyerekeket erőszakos apjuk veszélyezteti. Itt az ideje, hogy mindezen változtassunk!