Belegondolni is elképesztő, mennyit változott a helyzet menekültügyben Magyarországon 5 év alatt. Pedig ez igazán nem sok idő – de 2013 óta a Fidesz-KDNP mindent megtett azért, hogy szisztematikus munkával elbizonytalanítsa a magyarokat, félelmet keltsen bennünk, és elhitesse: minden menekült (migráns) terrorista, aki nem csak a munkánkat akarja elvenni, de asszonyainkat is, és így tovább…
Szerencsére rengetegen dolgoznak azért nap mint nap, hogy ez a hamis alapokon nyugvó gyűlöletpropaganda ellensúlyozva legyen, hogy a nyitottság, a befogadás, az együttérzés is teret kapjon, és hogy mindazok, akik életüket kockáztatva, háborús üldöztetés elől menekülve jutnak el hazánkba, szakszerű segítséget és emberi szót, netán jövőképet is kaphassanak.
Közülük, a rengeteg közül most a MigSzolt ünnepeljük, mivel a napokban voltak öt évesek. Öt évvel ezelőtt Magyarországon élő menekültekből, migránsokból és magyar állampolgárokból állt össze a csoport akik azóta is elkötelezetten küzdenek a menekültek, migránsok és menedékkérők jogaiért, és a magyar társadalomban és politikában való részvételükért. Az elmúlt években több tüntetést szerveztek (például Ahmed H. szabadon engedéséért), emellett rendszeresen tartanak különböző programokat, szerveznek beszélgetéseket, de leginkább azért dolgoznak, hogy a hazánkba érkező menedékkérők megfelelő ellátásban és tisztességes bánásmódban részesüljenek.
Két évvel ezelőtt, a menekültkrízis tetőpontján csak Szegeden több mint 100 önkéntesük segített éjjel-nappal a tájékozódástól az ételosztásig azoknak, akik áthaladtak Magyarországon.
„Nem hierarchikus, konszenzusra épülő munkánk szilárdan a nemek, a nemzetiségek, a vallások, az életkor és a szexualitás egyenlőségének értékein nyugszik”
– írják magukról.
És hogy ez alatt az öt év alatt mennyit változott körülöttük a világ, mennyiben változott a munkájuk, és miért csinálják ezek közt ma is, ugyanakkora elkötelezettséggel, egyre nehezebb körülmények közt is, amit egykor elkezdtek, arról így meséltek nekünk:
Mérce: Hogyan változott a munkátok ez alatt az 5 év alatt?
MigSzol: Mikor elkezdtük ezt csinálni, a migrációról a közbeszédben még elég kevés szó esett, mostanra viszont ez lett az országban az egyik fő téma. Erre a hirtelen és alapvető változásra nekünk is gyorsan kellett reagálnunk. És az is nagyban befolyásolta a munkánkat, hogy a kormány elkezdte iszonyatos mennyiségű félrevezető információval elárasztani az embereket. Mindig fontos része volt a tevékenységünknek, hogy táborokba látogassunk és beszámolókat gyűjtsünk menekültektől. Mostanra viszont a kormány majdnem az összes működő nyitott menekülttábort bezárta, a menedékkérőket pedig bebörtönözte a határnál, úgyhogy ezt most már elég nehéz megvalósítanunk.
Mérce: A magyarországi menekülthelyzet és a kormány ezzel kapcsolatos álláspontja is jelentősen megváltozott. Hogyan befolyásolja ez a munkátokat?
Migszol: Mikor a kormány elkezdte az első propagandakampányát, mi megpróbáltuk vele felvenni a harcot. 2015-ben több nagyobb tüntetést is szerveztünk. Mostanra viszont beláttuk, hogy a MigSzol úgy tud túlélni, ha nem próbálunk meg Don Quijote-i küzdelmet folytatni a hatalmas propagandagépezettel szemben. Inkább azt csináljuk, amiben jók vagyunk: hiteles információkat osztunk meg, elsősorban arra fókuszálva, hogy a kormány politikai lépései milyen szörnyű árat követelnek az emberektől. A 2015-ös eseményekről például egy hosszú riportot jelentettünk meg, egy ideje pedig történeteket publikálunk, terjesztünk a tranzitzónák mindennapjaiból.
Mérce: Milyen más nehézségekkel kerültök szembe?
MigSzol: Az is gyakran kihívást jelent, hogy a csoportunk tagjai elhagyják az országot. Ez egyaránt igaz a menekült és a magyar vagy más, külföldi származású tagjainkra is. Persze ez a probléma nem csak a mi csoportunkat sújtja. Mindenki küzd a magyarországi helyzettel. Viszont az erőt ad nekünk, hogy látjuk, hogy más menekülteket segítő szervezetek milyen professzionális módon állnak helyt a nehéz körülmények között is. Ez minket is motivál.
Mérce: Megváltoztak a körülmények. Hogyan dolgoztok tovább?
MigSzol: Mostanában azzal küzdünk, hogy hogyan tudnánk minél szélesebb rétegekhez eljuttatni a híreket a brutális és folyamatos erőszakról, ami a magyar-szerb határon zajlik. Az emberek nem szívesen hallanak erőszakos történeteket arról, hogy valakiket megvernek, vagy kutyákat eresztenek rájuk. Pedig ez majdhogynem napi szinten megtörténik, erről a szerb kollégáink rendszeresen beszámolnak nekünk. Állandó kérdés, hogyan hívhatnánk fel erre a figyelmet a digitális korban, amikor az emberek a közösségi médiában inkább a pozitív tartalmakat keresik? Azért is nehéz ez, mert egyre több ember érzi magát alapvetően csalódottnak és erőtlennek a kormány propagandájával és cinikus politikájával szemben.
Mérce: Mi az, ami miatt mégis csináljátok?
MigSzol: Először is örömmel tapasztaltuk, hogy 2012 óta megnövekedett a szolidaritás a migránsok és a menekültek iránt Magyarországon. A legjobb dolog az volt, amikor láttuk, hogy a mindent elárasztó gyűlöletbeszéd és gyűlöletpropaganda ellen magyar emberek ezrei álltak ki tiltakozni. Közben viszont az, hogy idén a menedékkérőket a tranzitzónákba zárták és ilyen módon izolálták a magyar társadalomtól, nekünk is megnehezíti a munkánkat, és minden félnek nagyon rossz.
Sokkal nehezebb szolidaritást mutatni valakikkel, akik távol vannak, és a legtöbb esetben nem is léphetünk velük kapcsolatba.
Másrészt annak is örülünk, hogy együttműködhetünk olyan más, alulról szerveződő mozgalmakkal, mint A Város Mindenkié vagy a Közmunkás Mozgalom a Jövőért. Más civil szervezetekkel is régóta jó viszonyban vagyunk, és ez erőt ad nekünk. Együtt erősek vagyunk! Emellett az is nagyon motiváló, hogy sok magyar ember vagy csoport minket keres meg, ha valamilyen információt szeretne kapni a menekülthelyzetről.
Mérce: Azért így sem lehet egyszerű…
MigSzol: Motiváló, de egyben nehéz is, hogy az Orbánék által gerjesztett EU-ellenes légkörben hiteles tényeket osszunk meg az emberekkel a migrációval kapcsolatban, amikről nem sokan tudnak. Például hogy a magyar menekültpolitika elemei, a kerítést is beleértve, nem kizárólagosan Magyarországon vannak jelen. Az EU-ban már több mint egy évtizede léteznek hasonló kerítések, más országok határainál. Más szóval, ha emberséges menekültpolitikát szeretnénk, azt nem lehet az EU-tól várni. Valójában nem könnyű Magyarországot az EU-n belül kritizálni a ma fennálló helyzetben.
Mérce: Mi az, amire különösen büszkék vagytok az elmúlt 5 évből?
MigSzol: Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, büszkék vagyunk arra, hogy felhívtuk a figyelmet a menekültekkel szembeni bánásmódra, és tiltakozó akciókat szerveztünk több olyan esettel kapcsolatban, amik másképpen nem kaptak volna annyi nyilvánosságot. Ilyenek voltak a röszkei koncepciós perek, vagy az erőszak a határon.
Büszkék vagyunk arra is, hogy egy szélesebb mozgalom részei lehetünk, amely szolidaritást vállal a menekültekkel és migránsokkal, és hogy időnként több ezer magyar embert sikerült mozgósítanunk a kormánypropaganda elleni tiltakozásra. Ilyen volt például az első nemzeti konzultáció elleni tüntetésünk.
Egy másik fontos sikerünk, hogy a CEU-val közösen létrehoztunk egy menekülteknek és menedékkérőknek szóló egyetemi előkészítő programot, az OLIve-ot, amiért nagyon sokat dolgoztunk.
És talán kevésbé kézzelfogható, de mindig jó érzés látni, hogy a menekültektől származó történetek és beszámolók, amiket megjelentettünk, hatással vannak olyan konkrét helyzetekre is, mint például egyes bírósági ügyek, amik eredményeképpen leállították emberek Magyarországra való visszaküldését.
