Az elmúlt hetekben több ponton is megbukott a kormány Soros-tervből alkotott színháza. Előbb Navracsics Tibor mondta ki több alkalommal, hogy ez csak egy színdarab, olyan, hogy Soros-terv, nincs. Az Index írta meg helyesen, hiába állítja azt a kormány, hogy az Európai Parlament szavazott a Soros-tervről, valójában a kvóta kapcsán tárgyalások megkezdéséről szavaztak, többek között Magyarországgal is.

Kedden a nemzetbiztonsági bizottság ülésén szedte le még egy darabját az előadásnak Pintér Sándor azzal, hogy semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot nem jelentenek a Soros-terv kapcsán megnevezett szervezetek. Ezt még Németh Szilárd is elismerte másnap. Csütörtökön pedig Hadházy Ákos és Szél Bernadett nézhetett bele a Soros-tervhez kapcsolódó nemzeti konzultációk feldolgozásába (helyszínenként pár percig), és kiderült, még csak nem is jegyzik, mennyi válasz jött be, közel sincs annyi visszaküldés, mint amit a Fidesz állít.

Persze ez nem újdonság, hiszen tudjuk, hogy nincs olyan, hogy Soros-terv. Ez csak egy színház. Egy politikai darab, ami el akarja fedni a valós problémákat, ami a világot csak és kizárólag a Fidesz érdekei szerint akarja bemutatni. Ami ellehetetleníti a vitát, és így a megoldások keresését, a közös döntést, és az egységes Magyarország lehetőségét.

És nem csak olyan kérdések elől veszi el a fényt, mint az egészségügy, az oktatás kérdése, hanem olyan kérdések elől is, mint maga a migráció. Mert ez se annyi, hogy „fejbe lövünk minden migránst” és kész. Beszélni kéne a munkaerőhiányról, a csökkenő születésszámról, és arról, lesznek még migrációs hullámok, nem csupán a katonai helyzet, hanem a globális éghajlatváltozás miatt. Ha pedig lesz ilyen, kérdés, mit kezdünk vele.

A Soros-terv és a kormány kommunikációja tehát olyan, mint egy botrányos és rossz színdarab, ami csak önmagáért létezik, és elveszi a teret a többi színdarab elől. Nem akar elmondani semmit magán kívül, nem világít rá semmire. De ami még ennél is fontosabb, hogy abból él, hogy botrányos.

Lehet kritikát írni róla, hogy mennyire rossz, de ezzel csak az említés számot növeled, a rendező pedig dörzsöli a markát. A Soros-tervvel nem vitatkozni kell, nem szembeszállni, hanem túl kell rajta lépni, és akkor meg is semmisül.

Komolyanvehetetlennek kell nyilvánítani, el kell mondani, ilyen nincsen. Amikor pedig nyomatják, mint az atom, az arcod elé tolják, hogy foglalkozz vele, nem szabad vele foglalkozni.

Ha a Soros-terv kapcsán nem az lenne a diskurzus, hogy Soros jó vagy rossz fej, az általa támogatott szervezetek jó vagy rossz fejek, hanem az, hogy ilyen nincsen, köszönjük szépen, akkor az egész ki fog durranni, mint egy lufi. Ha a személyes beszélgetésekben is elmondjuk:

Hiába mondták, nincs nemzetbiztonsági kockázat, hiába mondták, nincs Soros-terv, hiába mondták, nem küldték vissza millióan, hiába mondták, nem szavazta meg az EP, hogy ez az egész nem létezik. Akkor tényleg nem létezővé válik.

Persze ez egy nehéz feladat, mert mentálisan igényel egy váltást az ember agyában. Nem beleállni a vitába, nem rámenni a kattintós cikkre, nem foglalkozni ezzel az egésszel. De mégiscsak ez az ignorálás az, ami a helyén kezeli a Soros-tervet és az egész kampányt. Ha pedig ez a színdarab lekerül a terítékről, akkor végre beszélhetünk az ország fontos problémáiról. De ha ez nem történik meg, akkor haladunk tovább a süllyesztőbe.