A Szegedma hírportál készített egy videót arról, hogyan gyűjti Szegeden a Botka-terv, azaz a migránsok Szegedre való betelepítése ellen az aláírásokat a Fidesz. Most emelkedjünk is felül azon, hogy nincs ilyen terv, mert maga a videó az érdekes. Az ugyanis mindent tartalmaz arról, hogyan kell propagandavideót forgatni.
De haladjunk szép sorban. A lírai videóban előszór Zámbó József szólal meg, aki elmondja, a magyarok kapjanak, és ha már kaptak, akkor kaphatnak a bevándorlók. Majd lírai zene aláfestés mellett mondja el Körmendi Gábor, hogy ma
a szegedi Fideszt kísérik el aláírást gyűjteni.
Újabb zenei betét után most magát az aktivista-csapatot mutatják, amelynek férfi tagja magyarázza, hogy az MSZP és a migránsok. De, hogy érezzük, milyen önfeláldozó munkát végeznek az aktivisták, Körmendi megkérdezi, milyen családi program lett felrúgva az aláírásgyűjtés miatt?
A Fidesz -kommandó idősebb hölgy tagja pedig válaszol is:
az anyósa 90. születésnapját hagyta ott, hogy megvédhesse Szegedet.
Ilyenkor érzi az ember, milyen nagyszerű újságírók vannak Magyarországon, hiszen Körmendi kiszagolta, vagy csak jó érzékkel éppen belekérdezett, hogy egy családi eseményt hagyott ott a Fidesz aktivistája.
De már jön is az első spontán jelent. Az aláíró állampolgár felé halad a három aktivista, aki a nyitott kapunál várja őket. A stáb szerencsére gyorsabb volt, így az aláíró mellől tudják venni az anyagot, hihetetlenül jól adva vissza, milyen lehet egy kamerabeállás az után a mondat után, hogy „ide tudnátok még egyszer jönni, hogy felvegyük, mintha spontán találkozás lenne?”
Ez a motívum pedig végigkíséri a videót. Hiszen látszik, a szegedi választópolgárok már jó távolról megérzik a fideszes aktivisták közeledését, az első kopogásra ajtót nyitnak, és pontosan vissza is tudják mondani a Fidesz közleményeinek visszatérő sorait.
A párbeszéd mindenhol ugyanúgy zajlik, mintha megrendezték volna. Halott-e róla? Igen! Aláírná? Persze! Egyetlen polgár se lepődik meg a kamerán, mindenki pont az előszobában van, hogy ajtót nyisson, nincs ellenkezés, nincsenek keresztkérdések, csak egyetértés, és bólogatás.
Két panelkopogtatás között pedig a játszótéren bandukol az aláírásgyűjtő csapat.
Végül eljutnak egy újabb panelba, ahol újra kopognak, és láss csodát, megint egyből nyílik az ajtó. Sőt. Szegeden akkora a bizalom és a biztonság, hogy a gyerek lép ki először a kopogtatásra, elfoglalja helyét az ajtó mellett, mintha előre megbeszélték volna, hova álljon, hogy ne zavarja a kamerát, és már pörög is az aláírás.
Minő csoda, és véletlen azonban!
Az anyuka és gyereke lakására egy név van kiírva: Zámbó József. Pont annak a Zámbó Józsefnek a neve, aki a videó elején az utcán nyilatkozik. Jobban már nem is lehetne fokozni a véletlen egybeeséseket! Ez már-már mesés!
Persze, ahogy tanmeséhez illik, a végén jön a konklúzió is: a szegediek szívesen fogadják az aláírásgyűjtést, „Adják az ívet” – ahogy Körmendi fogalmaz, és a végén az is kiderült, hogy nem marad el az anyós szülinapja, halászlé lesz és túros csusza. A háttérben pedig régi barátunk, Zámbó József áll és vár. Remélhetőleg a családi ebéden spontánabb jelenetek várják!
