Október 19-e óta, határozatlan ideig tart a Facebook radikális kísérlete 6 országban: a teszt során alaposan megváltoztatják, mely tartalmakhoz miképpen jut hozzá a felhasználó. A tapasztalatok szerint a kis vállalkozások, civil szervezetek és kisebb médiafelületek elérése radikálisan csökken a kísérlet alatt, míg a tőkeerős nagyvállalatok és médiaóriások jól járhatnak a változtatással. A gyakorlatot a Facebook szerint nem tervezik egy az egyben kiterjeszteni, de a kísérletezés iránya sokakban ébreszt aggodalmat afelől, hogy milyen szerepet játszik a jövőben a közösségi médiaóriás a nemzetállamok politikájában.

Szlovákiában, Szerbiában, Sri Lankán, Kambodzsában, Bolíviában és Guatemalában a felhasználók hírfolyamában, vagyis azon a folyamatosan frissülő felületen, ami az oldal megnyitásakor a lap kb. felét kitölti

csak akkor jelennek meg az általuk lájkolt, bekövetett oldalak posztjai, ha az adott oldal hirdeti a posztjait, vagyis fizet a Facebooknak azért, hogy megjelenhessen az oldalt kedvelő felhasználók falán, ahol eddig ingyen is megjelenhetett.

A nem-fizetett posztok számára egy eldugott felületet hoztak létre, az úgynevezett „Explore Feed”-et, amit a felhasználó külön meg kell nyisson, ha nagyon szeretné látni a nem-fizetett tartalmakat.

A kísérlet első hetét követően a Guardiannak nyilatkozó guatemalai újságíró oldaluk látogatottságának 66%-os csökkenéséről számolt be, Szlovákiában pedig egy elemző cég egy hét alatt 60%-os csökkenést mért abban, hogy hányan lájkolták vagy osztották meg oldalak posztjait, hányan szóltak hozzá összesen a Facebook-oldalakon. Hasonló eredményekről számol be a  szerbiai masina.rs is.

Nem mindenkit érint azonban egyenlően a változtatás: mivel az elérés mértéke a korábbinál is szorosabban függ össze azzal, hogy egy szervezet mennyi pénzt szán a Facebook-tartalmai hirdetésére, a tesztországokban a tőkeerős vállalatok, politikai szervezetek, médiaóriások stb. növelni tudják az elérésüket, míg

a nem tőkeerős kisvállalatok, civil szervezetek, kisebb médiafelületek, nem különösebben pénzes társadalmi kezdeményezések hírei, felhívásai sokkal kevésbé jutnak el a felhasználókhoz.

Amint azt a legtöbb kritikus megjegyzi, Zuckerbergék ráadásul hat fejletlenebb, kevésbé stabil politikai intézményrendszerrel és a politikai hatalom által erősen befolyásolt médiaviszonyokkal rendelkező országot szemeltek ki kísérleti alanynak. Stevan Dojčinović, egy szerb oknyomózó újságírással foglalkozó szervezet, a KRIK főszerkesztője arról számolt be a New York Timesban, hogy facebook-oldaluk látogatottsága teljesen összeomlott, ami számukra hatalmas csapás, hiszen olvasóik több mint felét a Facebookon keresztül érik el. A KRIK 2015 óta főképp olyan, politikailag érzékeny ügyekkel foglalkozott, amikhez a fősodratú média nem nyúlt, és ezért cserébe a lap újságíróit gyakran érik is fenyegetések, előfordul, hogy országos lejáratókampányokat indítanak ellenük. Szerbiában a pálya amúgy is erősen lejt a politikailag jól helyezkedő médiák felé: a kormány által preferált sajtótermékek sokkal könnyebben jutnak forrásokhoz, részben központi, önkormányzati költségvetésből. A Facebook, új poliszijával tovább torzítja a pályát.

Szlovákiában egyenesen a regionális választási kampány hajrájában csapott le a Facebook, ahogy egy másik tesztországbana, Kambodzsában is választásokat tartanak jövőre. Mong Palatino kambodzsai újságíró szerint a tesztüzem  kifejezetten jól jön az újságírók elhallgattatásával vádolt kormánynak:

az alulfinanszírozott ellenzéki pártok posztjai és a független hírforrások a beszámoló szerint hirtelen eltűntek a politikai aréna egyik legfontosabb helyszínéről.

Palatino arra is felhívja a figyelmet, hogy  úgy változott fizetett politikai tartalmak lelőhelyévé az emberek többsége számára elsődleges hírforrásként szolgáló közösségi oldal, hogy a legtöbben észre sem vették a változtatást. Hiszen a Facebook továbbra is ellátja a felhasználókat tartalommal, az, hogy már csak finanszírozott politikai tartalmakat látnak az hírfolyamukban, csak a szemfülesebb, tudatosabb olvasóknak tűnik fel.

Az biztos, hogy ha a Facebook globálisan is lépéseket tesz ebbe az irányba, akkor az a nemzetállamok nyilvánosságára, médiaviszonyaira és így demokratikusságára is súlyos következményekkel lesz. Magyarországra is igaz, hogy a forráshiánnyal küszködő független médiák hírei nagyon nagy részben a közösségi médián keresztül jutnak el az olvasóhoz. Nem kell messze mennünk a példáért: a Mérce olvasóinak túlnyomó többsége a Facebookon keresztül jut el a cikkeinkhez, és nem vad feltételezés, hogy a jelenleg 6 országban tesztelt körülmények közt a Mérce elindulni sem tudott volna: ahogyan a szerb KRIK főszerkesztője is megjegyzi,

a hatalomba gyakran jobban beágyazott nagy médiák által uralt térben a kisebb lapok számára a Facebook által teremtett alternatív nyilvánosság fontos kerülőutat jelentett az elmúlt években.

A hírfolyamot érintő változtatások nem csak a médiát érintik érzékenyen a tesztországokban, hanem a politikai szervezeteket is. A változtatások itthon is azt eredményeznék, hogy Facebook-falunk búcsút mondhatna a civil szevezetek, mozgalmak és kevésbé jól finanszírozott politikai pártok által posztolt tartalmak jelentős részének. A szemétszedő akciót szervező helyi civil szervezetnek, a felsőoktatási intézmény ellehetetlenítése miatt tüntetést hirdető ad hoc szerveződő állampolgároknak, vagy egy újonnan induló, forráshiányos pártnak ugyanis többnyire nem állnak rendelkezésére azok a források, amikből megjelenést megvásárolhatnának posztjaik számára. A kormánypárti Soros-ellenes kampányok vagy újságírókat, politikusokat, aktivistákat lejárató fizetett cikkek természetesen ez után is könnyen eljutnának a felhasználókhoz.

A New York Times szerb szerzője azt is megjegyzi, hogy míg Zuckerberg megavállalata nem tartozik senkinek felelősséggel tartalomközvetítési módszereiért, a cég mára gyakorlatilag a globális média ökoszisztéma legmeghatározóbb szereplője lett. Azért, hogy mi történik a médiában, és így végső soron azért, hogy miről olvasnak, beszélnek az emberek, elsősorban ma már a Facebook a felelős, akitől igazán cinikus húzás, hogy törékeny demokratikus intézményrendszerű országokban vezet be váratlanul a jelenlegihez hasonló kísérleteket.

Adam Mosseri, a Facebbok hírfolyamért felelős munkatársa amúgy a felhasználók igényeire hivatkozva indokolta, miért ilyen irányban kísérleteznek: a felhasználók állítólag szeretik, ha különválnak a barátaik és családjuk által posztolt tartalmak az oldalak posztjaitól. A valóságban persze az történt, hogy az oldalak számára fizetőssé tették, hogy két, ismerős által posztolt tartalom közé beférkőzzenek. Hogy a megavállalat globálisan is ebbe az irányba halad-e a jövőben, azt attól teszik majd függővé, hogy szeretik-e az új rendszert a tesztországok felhasználói – írta közleményében Mosseri.