Megszületett a szociális Európa-nyilatkozat

A Göteborgi szociális csúcstalálkozót és a 2 éves előkészítés után aláírt Szociális Pillér nyilatkozatot az európai szakszervezetek és a különböző társadalmi csoportokat képviselő civil szektor feltételes lelkesedéssel üdvözölték. A pénteki csúcstalálkozó könnyen válhat az EU egyik történelmi fordulópontjává, ha és amennyiben az itt kinyilatkoztatott elveket gyakorlati megvalósítás is követi.

Antonio Tajani az Európai Parlament elnöke, Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke, és Jüri Ratas az Európai Tanács soros elnöke az Európai Szociális Pillérrel foglalkozó EU-csúcson Göteborgban, 2017. november 17.-én / Fotó: EC-Twitter

Pénteken a svédországi Göteborgban gyűlnek össze az állam- és kormányfők és társadalmi érdekképviseletek, hogy az igazságos munkahelyekről és gazdasági növekedésről tárgyaljanak. A találkozó alaptémája a globalizáció, digitalizáció és a munkaerőpiac átalakulásából adódó kihívások megtárgyalása. Az Európai Bizottság Európa szociális dimenziójáról szóló jelentése hangsúlyozza, hogy az Eurobarométer adatai szerint 10-ből 8 európai állampolgár a munkanélküliséget és a társadalmi igazságtalanságot az EU három legfontosabb kihívása között tartja számon. Azt is megemlítik, hogy az európai lakosság több, mint fele látja úgy, nincs mindenkinek ugyanakkora esélye a sikerre és a következő generáció boldogulása nehezebb lesz a mostaninál. Mindezek tudatában elég fontos a tagállamokat cselekvésre bírni.

Mi az a Szociális Pillér?

Az EU-t gazdasági közösségként hozták létre, aminek eredeti célja a közös gazdasági érdekek kialakítása volt, és az a kölcsönös gazdasági függőség, ami megelőzi egy újabb világháború kirobbanását. Ennek kibővítése lett az uniós állampolgárság, az Unión belüli szabad utazás és a szabad munkavállalás joga. Ami viszont elmaradt, az a szociális és munkavállalói jogok kiegyenlítése az egész Unión belül, ami végzetes hiányosság.
Miközben a demagógok az EU-t hibáztatják a helyzetért, az uniós intézményekben mindent megtesznek annak érdekében, hogy az EU ne tudjon érdemben segíteni a legkiszolgáltatottabbakon. Ez az évek óta tartó szociális dömping-vita, ahol még csak kevesen ismerik fel, hogy a helyzetre a megoldás vagy a tagországok teljes bezárkózása és az Unión belüli határkontroll visszaállítása, vagy az EU-szintű szociális sztenderdek, és végső soron a szociális transzferek bevezetése, ami garantálja, hogy csökkennek és végül megszűnnek a jóléti ellátórendszerek közötti különbségek.

A témáról bővebben a Mérce itt írt.

Az Európai Szakszervezetek Konföderációja (ETUC) úgy véli, hogy a Göteburgban aláírt Szociális Pillér nyilatkozat csak akkor lesz hatásos, ha a lehető leggyorsabban egy jogalkotási terv is követi,  az EU megnöveli az Európai Szociális Alapot 30%-kal, és megerősíti a Szociális Pillér által kiemelt területek monitorozását, annak érdekében, hogy felgyorsuljon a keleti és nyugati blokk bérkonvergenciája.

Az Eurofound az EU egyik szociális ügynöksége, amely elsősorban munkaerőpiaci felmérésekkel szolgál az EU-s intézmények számára. Ők azt hangsúlyozzák, hogy Európa szerkezetét feltétlenül alá kell dúcolni a szociális dimenzió megerősítése által, és ennek az első lépése lehet a Szociális Pillér  20 alapelvének kihirdetése. Azonban a megvalósításhoz a tagországok elkötelezettsége pontosan olyan elengedhetetlen, mint az EU-s szint tettrekészsége.

A Business Europe, a hivatalos európai nagyvállalati érdekképviselet, nyíltan figyelmeztet, hogy bármilyen határozott EU-s törekvés a szociálpolitikák további integrációjára vagy közös sztenderdek kialakítására ellenállást és megosztottságot fog eredményezni. A tény, hogy nyíltan kijelentik, hogy az nagyvállalati szektornak nem érdeke az egységesebb európai szociálpolitika, pontosan jelzi, hogy milyen jelentős jövedelemforrás az európai társadalmi egyenlőtlenségek, az olcsó kelet-európai munkás és a rugalmas foglalkoztatási körülmények kihasználása. A magyar kormány pontosan ezt a nótát fújja, csak áthangszereli az éppen aktuális szabadságharcos plakátkampányba. Azonban amikor majd azt halljuk, hogy “Brüsszel szociálpolitikai jogosítványokat kíván elvenni tőlünk magyaroktól”, akkor jusson eszünkbe, hogy ez kéz a kézben jár a gigavállalatok “oszd meg és uralkodj” politikájával, amivel kizsigerelik a Tesco dolgozókat vagy gyári munkásokat.

Orbán Viktor miniszterelnök a maga részéről előrebocsátotta, hogy minden országnak megvan a maga szociális modellje, amelyet egyik tagállam sem szeretne megváltoztatni (immáron minden tagország képviseletében beszélve). Ezek után kifejtette, hogy a magyar modell sikere a munkaalapú társadalomban, rugalmas munkaerőpiacban és a migránsok nélküli, teljes foglalkoztatottságban rejlik. Többször kiemelte, hogy koherenciára van szükség Európában, és az a kérdés, hogy a sok jó gondolat elhangzása után tudunk-e rendszert építeni, ami alatt nem teljesen világos, hogy mit értett a korábbi kijelentései fényében. Az otthon megszokott szabadságharcos arroganciától ellenben megkímélte európai kollégáit és közönséget.

A Visegrádi négyek kohéziója sem tűnik túlságosan erősnek. Beata Szydło, lengyel miniszterelnök intervenciója arra helyezte a hangsúlyt, hogy az EU-ban a lengyel férfiak és nők bérkülönbsége a harmadik legalacsonyabb, majd hozzátette, hogy ezért igazából nem tettek semmit. Viszont Robert Fico, szlovák miniszterelnök a lehető legegyenesebben kijelentette, hogy együtt kell dolgoznunk egy európai minimálbér kialakításán.

Theresa May, brit miniszterelnök -némiképp meglepő módon- kijelentette, hogy különálló munkaerőpiacaink vannak (nincsenek, az Egyesült Királyság 2019 márciusi kilépéséig – CsK), a munkaerőpiaci rugalmasság pont ugyanolyan jó a munkavállalóknak, mint a munkaadóknak és nincs szükség további szabályozásokra. Szerencsére az ETUC képviselője hamarosan szembesítette azzal, hogy az Angliában rengeteg kritikát kiváltó ún. nulla-órás munkaszerződést kizárólag a dolgozók félelemben és bizonytalanságban tartására találták ki.

Stefan Löfven, a házigazda svéd miniszterelnök egy szociálpolitikai harmonizációra vonatkozó kérdés kapcsán kifejtette, hogy Svédország nem szeretne európai minimálbér szabályozást, mert a svéd modell ezt a kérdést teljes mértékben a szakszervezetek és az iparágazatok saját döntési mechanizmusaira bízza. Miután Meszerics Tamás, magyar EP képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az európai minimálbérek több országban éhbérnek felelnek meg, és legalább egységes európai létminimum-számításra lenne szükség (ami nem csak kenyér és víz költségét veszi számításba, hanem a társadalomban való aktív részvétel kiadásait is), nehéz megérteni, hogy miért akadnak el a harmonizációra vonatkozó törekvések, és miért nem proaktívabbak EU-s szinten a skandináv országok. Ezzel együtt, a svéd miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy azok a politikusok, akik a szociális pillér kapcsán Brüsszel hatalomszerzési törekvéseiről beszélnek, azoknak csupán annyi a célja, hogy ne kelljen az emberek életszínvonaláról és munkakörülményeiről nyilatkozniuk.

Az eseménynek otthont adó svédek a legtöbb szociális, foglalkoztatási és életszínvonal mutatóban nem csak EU-szinten, de globálisan is az élen járnak. A 2017-es göteborgi szociális csúcstalálkozó nagyon újszerű környezetben fogadta a résztvevőket, vezető politikusok a tagországok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament részéről, valamint a szakszervezeti és vállalati partnerek és civilszervezetek parlamentszerűen üléseztek és szólaltak fel, az eseményt pedig végig közvetítették az interneten is. A záró sajtótájékoztató végkicsengése az volt, hogy a következő fél év a Szociális Pillér megvalósítására és a szükséges programok elindítására fog fókuszálni. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Olvass tovább!