Két dolgot hallhatunk a magyar választópolgártól: „nekem mindegy, csak fogjanak már össze végre”, vagy pont az ellenkezőjét, „nem szabad az általam favorizált pártnak összefognia másokkal”. Pedig a pártok közötti választási együttműködések lehetősége ennél sokkal tágabb. A pártok sok különféle lehetőségről beszélnek a 2018-as választási együttműködés kapcsán. Most ezek között vágunk rendet.

Sokszor hallottuk bizonyos pártoktól, hogy minden egyéni körzetben egy ellenzéki jelöltnek kell szemben állnia a Fidesz jelöltjével. De miért mondják ezt?

A 2018-as választásokat is a választási törvény fogja meghatározni. Ennek alapján 199 képviselői mandátumot osztanak ki a választásokon leadott szavazatok alapján. Ebből 106 mandátumot úgynevezett egyéni körzetekben osztanak ki, míg 93-at a listás szavazatok alapján. Mindenkinek ehhez két szavazata is van. Egyrészt szavazhat az egyéni képviselőjelöltekre a saját egyéni választó körzetében (EVK), másrészt pedig bármelyik párt listájára.  Az egyéni körzetekben a győztes mindent visz, aki megkapja a legtöbb szavazatot, az lesz a képviselő, a többiek pedig kiesnek. Listán pedig egy bonyolult matematikai művelet, de nagyrészt a leadott szavazatok alapján, arányában (illetve ezt más szavazatok befolyásolják, lásd lent) osztják ki a mandátumokat.

De persze ennél a 106 egyéni és 93 listás mandátumnál bonyolultabb a dolog. Egyrészt a listás szavazatokhoz hozzá jön a határon túl szavazó magyarok szavazata. Ők egyéni körzet híján egyéni képviselőre nem szavazhatnak. Minden párt, aki eléri a listás, plusz határon túli magyar szavazatok között az 5 százalékot, bejut a Parlamentbe, és delegálhat a listájáról képviselőket.

De a listás képviselői helyek kiszámításánál (kinek mennyi jut) a listás plusz határon túli szavazatokhoz még hozzá jönnek a töredékszavazatok. Ezek a szavazatok az egyéni körzetben leadott szavazatokból számolódnak ki. 2014 előtt ez úgy működött, hogy ha egy párt képviselője egy EVK-ban nem nyert, de a párt bejutott a Parlamentbe, akkor a nem nyertes jelöltek pártjai megkapták a szavazatait a listás szavazatok mellé a listás képviselői helyek kiszámításakor. Ez 2014-től úgy változott, hogy az EVK-ban győztes képviselő után is jár ilyen töredékszavazat. Annyi, amennyi a győztes és a második helyzet közötti szavazatkülönbség volt. Így a rendszer még kevésbé lett arányos, és a listás szavazatok is még inkább a legerősebb, legtöbb egyéni körzetet megnyerő pártnak, vagy adott esetben pártoknak kedveznek.

Ebben a helyzetben kell lépniük valamit az ellenzéki pártoknak. Ha meg akarják verni a Fideszt, szükségük van minél több megnyert egyéni választókerületre. Erre pedig akkor van esély, ha valamilyen módon együttműködnek. Erre mutatjuk be az eddig felmerült 4 eshetőséget, az összefogást, a koordinációt, az egyoldalú visszalépést és a csendes támogatást.

Összefogás (azaz közös lista)

2014-ben ennek egy fajtáját láttuk. Ez azt jelenti, hogy a pártok egy része közös listán indul, és közösen állítanak egyéni jelölteket. Így minden összefogó párt választója megtalálja a saját logóját az összefogás képviselőjelöltjei és listája mellett. Választástechnikailag ez a legtisztább együttműködési forma, hiszen a választó csak ránéz a szavazólapra, és rögtön minden magyarázat nélkül tud dönteni. A hátránya az, hogy a Fidesz kampánytámogatási rendszere bünteti a közös listát. 4 önállóan listát állító párt, ha minden EVK-ban állít jelöltet, körülbelül négyszer annyi kampánytámogatást kap, mintha ez a 4 párt egy listán állít, minden egyéni körzetben egy jelöltet. Ez pedig milliárdos tétel. Sokan azt mondják, hogy a közös lista, az összefogás csak olyan lehet, mint 2014-ben, de bár a forma tényleg sok mindent meghatároz, azért nem biztos, hogy egy közös lista a 2014-es összefogást ismételné meg.

Koordináció (minden lényeges körzetben egy egyéni képviselőjelölt)

A DK, az MSZP és az Együtt-Párbeszéd valószínűleg egy ilyen koordinált együttműködésben fog indulni, ennek lényege, hogy minden párt és pártszövetség külön listán indul, de a legfontosabb EVK-ben nem indítanak egymással szemben jelöltet. Csakhogy ezzel erős problémák vannak. A választási törvény szerint csak az a párt állíthat listát, amely legalább 27 EVK-ban rendelkezik jelölttel. Mivel 106 EVK van, ezért ez vagy úgy lehetséges, hogy maximum három lista koordinálhat, vagy úgy, hogy 27 körzetet eleve felad az ellenzék.

De van a választási törvénynek egy kevésbé ismert megkötése is. Csak az a jelölt számít bele egy párt listaállításhoz szükséges jelöltszámába, és csak az a jelölt juttat töredékszavazatokat egy párt listájára, aki pontosan annak a pártnak a színeiben indul. Így MSZP-DK koordinációnál nem lehetnek MSZP-DK jelöltek, csak külön MSZP és külön DK jelöltek.

Ami azért problematikus, mert a koordinációban részt vevő pártok választói nem látják majd a saját pártjukat az egyéni szavazó lapon. Például az Együtt  hiába koordinál a DK-val, lehet, hogy más pártra szavaz le egy Együtt-szavazó, ha csak egy DK, egy Momentum, és egy LMP jelöltet lát a szavazó lapon.

Persze vannak előnyei is a koordinációnak. Például több kampánytámogatást lehet bezsebelni, mint az összefogásnál, de az is elég fontos, hogy miközben az egyéni jelölteknél összefognak a pártok, listán végre tényleg kiderül, hogy melyik a legerősebb ellenzéki párt.

A koordináción és az összefogáson kívül van még két lehetőség az együttműködésre, amely bár kevésbé kerülnek szóba, de 2018-ban opció lehet mindkettő.

Egyoldalú visszalépés

Ezt a megoldást a 2010-es választások második fordulójában (akkor még volt ilyen) láthattuk, amikor az MSZP több körzetben is visszaléptette a jelöltjeit az LMP állva maradt jelöltjei javára, hogy megakadályozza a kétharmadot (valójában a felelősséget próbálta meg áttolni az MSZP a Fidesz kétharmadáért az LMP-re). Ennek lényege, hogy megállapodás nélkül egy egyéni jelölt visszalép a saját körzetében. Ezzel erősítik a többi, még állva maradt jelöltet, nyilván a Fidesz legerősebb kihívóját. Ennek is két módja van: vagy úgy oldható meg, hogy a jelölt megnevezi, hogy kire kell szavazni, vagy úgy, hogy szimplán csak visszalép. Nyilván ennek az a hátránya, hogy a jelölt nem visz töredékszavazatokat a pártja listájára, így ez nem igazán éri meg a pártoknak.

Csendes támogatás

Ennek a változatnak a lényege, hogy egyszerűen a jelölt nem kampányol a körzetében, ezzel erősítve egy másik ellenzéki jelöltet. Ez akár mindenfajta megállapodás nélkül is megtörténhet. Például egy olyan körzetben, ahol a Jobbik jelöltje az esélyes a Fidesz ellen, egyszerűen nincs is értelme erőforrást összpontosítania a baloldali vagy liberális pártoknak, hiszen ott kevesebb az esély, hogy az ő jelöltjük nyer. Vagy fordítva, a 13. kerületben, ahol még a legdurvább Fidesz söprés mellett is baloldali jelölt fog nyerni, nincs értelme annak, hogy a Jobbik óriási erőket vessen be.

Ami még fontos, egy egyéni jelölt még azután is visszaléphet, hogy összegyűjtötte és leadta az ajánlásokat. Egészen a szavazás megkezdéséig van lehetőség egy egyéni jelölt visszalépésére, tehát extrém helyzetben még az is előfordulhat, hogy a választás előtti napon állapodnak meg pártok arról, hogy milyen együttműködést kössenek az egyéni választókerületekben.

Persze a fenti csak technikai leírás, ezt még számos érdek, érték és döntés befolyásolja, de ha érteni akarjuk azt a vitát, amit a pártok folytatnak arról, hogy milyen módon induljanak a választásokon, ahhoz tudnunk kell ezeket az alapokat.